Az úgynevezett rendszertelen hivatalos
helységnévadás (Mező A.) időszakának névváltozásai, majd az 1898 és 1912
között lezajlott országos helységnévrendezés, de még inkább az 1918 óta
bekövetkezett politikai fordulatok utáni tömeges, többszöri átkeresztelések annyira
megbolygatták a történeti Magyarország helységnévállományát, hogy gyakran még a
történészek, közigazgatási szakemberek is nehezen tudnak eligazodni benne.
Természetesen ez méginkább vonatkozik a sok évszázaddal ezelőtt épített váraink
jelentékeny részére is, ugyanis jónéhány esetben a régészeti azonosítás is
kérdéses, vagy - különböző nehézségek miatt - kísérlet sem történt rá. A
nevek azonosítása még nehezebb a nagyközönség számára, holott a történeti és
földrajzi, általánosabban a művelődéstörténeti érdeklődésen túl, a napi ügyek
intézésekor, de utazásnál is egyre gyakrabban szükségesek ezek az ismeretek. E
kötet javított és továbbfejlesztett változata a kötet szerkesztőjétől 1992
júniusában megjelent Magyar helységnév-azonosító szótárnak, amely majdnem 50 év
után az első, a gyakorlatban jól használható és megfelelő részletességű
kézikönyvnek bizonyult.
Az elmúlt évek rohamos geopolitikai változásai (a Szovjetunió, Jugoszlávia és
Csehszlovákia szétesése), továbbá az összes érintett országban bekövetkezett - a
helységnevekkel kapcsolatos nagyszámú más változás -, nemkülönben néhány
történeti földrajzi szakmunka helységeinek és várainak névazonosítási problémái
igen megnehezítették a munkát. A szomszédos országok településneveit (valamint a
közigazgatási hovatartozásokat) többnyire a legutolsó hitelesnek tekinthető és
hozzáférhető külföldi források alapján szerepeltetem. Szándékom szerint
igyekeztem naprakészen követni a változásokat, egészen az anyaggyűjtés
lezárásának időpontjáig, 1998. július 1-jéig.
A szótárba került települések összeállítása két fő szempont szerint történt.
Az egyik szempont (bizonyos határok között) a teljesség volt: ennek megfelelően a
kötet az 1913. évi helységnévtár alapján a történeti Magyarország
Horvát-Szlavónország nélküli területének összes városát és községét,
továbbá Horvát-Szlavónország városait, vármegyei és járási székhelyeit, ill. az
1910-ben magyar, vagy részben magyar lakosságú községeit tartalmazza. Ugyancsak
teljesnek tekinthető az 1938-1944 közötti országterületen 1913 óta - magyar
fennhatóság alatt - kiválással, szétválással és egyesítéssel keletkezett
helységek közlése. (Természetesen nem vállalkozhattam a teljes körű
történetiségre, például a helységnévhasználat időhatárait csak az országos
helységnévrendezés időszakától tüntettem fel.) A másik szempont az ismert igények
szerinti válogatás volt, ennek megfelelően a szótár tartalmazza:
o az 1938-1944 közötti országterületen kívül (de természetesen a történeti
Magyarország területén) 1913 óta alakult helységek közül azokat, amelyeknek - a
használt forrásokból megállapíthatóan - magyar nevük is van;
o Horvát-Szlavónország területén a nem magyar lakosságú, de a források szerint
magyar névváltozattal is rendelkező községeket;
o a történeti Magyarország (Horvát-Szlavónországgal együtt számított) területén
levő várakat, továbbá - a viszonylag rövidebb ideig a Magyar Királysághoz tartozott
- Dalmácia és a délvidéki tartományok várait;
o a történeti Moldva és Bukovina tartományok csángó vonatkozású helységei közül
azokat, amelyek a fontosabb forrásokban fellelhetők;
o a magyar történelemben és művelődéstörténetben szerepet játszó - magyar
névváltozattal is rendelkező - ismertebb európai településeket.
A szótár alapja a történeti Magyarország helységeinek esetében az 1910. évi
népszámlálás adatait tartalmazó, "A Magyar Szent Korona Országainak
helységnévtára 1913." c. kötet (a továbbiakban: Hnt. 1913.), vagyis a
törzsanyag önálló szócikkeinek címszava többnyire az ott megadott hivatalos
helységnévvel egyezik meg. Ugyanis e névtár az utolsó, amely Trianon előtt jelent
meg, s egyúttal teljes számban közli azokat a hivatalos helységneveket is, amelyeket a
helységnévrendezés során az Országos Községi Törzskönyvbizottság javasolt, s
amelyeket azután belügyminiszteri rendelet állapított meg. (Ennek következtében a
mai Magyarországon az 1913 után bekövetkezett helységnévváltozások és
helységegyesítések, illetve az 1913 után alakított helységek nevének későbbi
módosítása folytán a mai hivatalos helységnevek csak utaló szócikkekben
találhatók, ahonnan az 1913. évi vagy alakításkori név felkereshető. Pl. a mai
Veszprém megyei Bakonyszücs község szócikke az 1913. évi Szücs, a mai
Komárom-Esztergom megyei Komárom város szócikke az alakításkori Komáromújváros
címszavaknál található.) A helységnévrendezés - az akkor autonóm
Horvát-Szlavónország területén fekvő vármegyéken kívül - nem terjedt ki Árva,
Fogaras, Hunyad és Liptó vármegyékre sem, mert a javasolt nevek hivatalos
megállapítása nem történt meg. Ez magyarázza, hogy - bár az egybeírás
következetesen érvényesül - a felsorolt vármegyék településeinek neve azonos lehet
más megyékben előfordulókéval, és ezekben a magyaros alakok száma is kevesebb.
Találhatók azonos helységnevek az 1913 óta alakult helységek magyar (hivatalos, ill.
nem hivatalos) névadása (pl. Eperjes, Gyála, Nagylak, ill. Tótfalu stb.) és a volt
Magyar Királyság területén kívül eső helységek esetében is (pl. Békás,
Beszterce, Boroszló, Lipcse stb.). Az 1913 előtt alakított helységek
vármegyei-járási beosztása, lakosszáma és nemzetiségi összetétele, esetleges
régebbi vagy újabb névváltozata(i), valamint a mai hivatalos (esetleg idegen) neve és
hovatartozása a Hnt. 1913. szerinti helységnévnél található meg. A névváltozatok
közül - történeti értéküket tekintve - kiemelkednek a Magyarország történelmi
földrajza a Hunyadiak korában c. sorozat (a továbbiakban Csánki, ill. Fekete Nagy, a
szótárban: CS, ill. FN) köteteiben szereplő várak és városok, továbbá az 1808-ban
kiadott Lipszky-Repertoriumba (a továbbiakban Lipszky, a szótárban: LR) és a Fényes
Elektől 1851-ben megjelent Magyarország geographiai szótárába (a továbbiakban
Fényes, e szótárban: FE) felvett várak, városok és helységek névváltozatai,
amelyek az egyes történeti korszakok névhasználatát mutatják be, ezért e nevek
mellett rövid forrásjelzést tüntettem fel.
A szótárban szereplő várakkal kapcsolatban előre kell bocsátani, hogy a várak
szótárba való felvételében, egyéb adataik kutatásában, leírásában
természetesen nem törekedhettem a teljességre, ez a szaktudományok feladata. Az adott
lehetőségekkel élve, bizonyos korlátokon belül megpróbáltam a(z egykori) várak
fontosabb neveit és más (a mai állapotukra vonatkozó és az azonosításukhoz
szükséges) adatokat egységes kritériumok alapján a szótár rendszerébe illeszteni.
Alapmunkaként Kristó Gy. (főszerk.): Korai magyar történeti lexikon (9-14. század)
kötetét és Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457 c. művét
használtam, e szócikkekben a címszó után az adatok a helységekéhez hasonló
sorrendben, de bizonyos különbségekkel találhatók meg (természetesen nincsenek a
lakosságra vonatkozó adatok, stb.).
A szótár egyéb szócikkeit, ill. a szócikkeken belüli névanyagot tekintve
elsősorban az 1913 utáni helységnévtárakat, továbbá korábbi és későbbi
kiadású térképeket és szöveges forrásokat vettem figyelembe.
I. MAGYAR RÉSZ
A) A SZÓCIKKEK FELÉPÍTÉSE TÍPUSAIK SZERINT
1. Alapszócikkek
a) Ha a címszó 1913. évi helységnévtári név
b) Ha a címszó 1913 után kiválással alakult helység neve
c) Ha a címszó 1913 előtt vagy után alakított helységekből egyesítéssel keletkezett helység neve
2. Kiegészítő szócikkek
a) A történeti Bukovina és Moldva tartományok csángó vonatkozású helységei
B) A SZÓCIKKEK ADATELEMEI
1. Alap- és kiegészítő szócikkek
b) Vármegye, járás, egyéb igazgatási egység vagy földrajzi megjelölés
f) Egyesítési és szétválási adatok