a)  Ha a címszó 1913. évi helységnévtári név

1913. ÉVI NÉV  |  Vármegye, járás  |  lakosság száma és nemzetiségi megoszlása;  |  magyar névváltozat(ok); idegen névváltozat(ok); egyesítési adat, esetleges szétválási adat; esetleges újabb egyesítési adat;  |  [mai név (egyesítésnél, szétválásnál esetleg történeti forrásokból megállapított utolsó név), ország]  |   térképlap száma (a térképlapokon megtalálható helységnél a szám sötét kiemeléssel szerepel)
Példák:

BALATONSZEMES  Somogy vm. Lengyeltóti j.  841 M lakos;  Szemes, LR: Szemes (Falu-), FE: Szemes, Faluszemes (1912-ig); [M]  24
vagyis az 1913. évi Balatonszemes Somogy vármegye Lengyeltóti járásában volt, 1910-ben 841, túlnyomórészt magyar lakosa volt, történeti források szerint előbb Szemes, Lipszkynél Szemes (Falu-), illetve utalóként Falu-Szemes, Fényesnél Szemes, majd 1912-ig Faluszemes volt a neve, mai neve szintén Balatonszemes, ma Magyarországon van, a mellékletek 24. sz. térképlapjára esik.

KOLTÓ  Szatmár vm. Nagysomkúti j.  969 M lakos;  Koltó (Koltó ‹LR›) és Katalin (LR: Katalin (Koltó-), LR: Katalin (Költő-), LR: Katalinfalva; ném: Katharinendorf ‹LR›; rom: Ketelin ‹LR›) egyesülése; Koltó-Katalin; ma ismét két helység: Koltó - Coltău, ill. Katalin - Cătălina; [R]  11
vagyis az 1913. évi Koltó Szatmár vármegye Nagysomkúti járásában volt, 1910-ben 969, túlnyomórészt magyar lakosa volt, Koltó (Lipszkynél is Koltó) és Katalin (Lipszkynél az első névváltozat Katalin (Koltó-), a második névváltozat Katalin (Költő-), a harmadik névváltozat Katalinfalva, a német neve Lipszkynél Katharinendorf, a román neve Lipszkynél Ketelin) 1913 előtti egyesüléséből alakult Koltó-Katalin néven, majd a név később (de még 1913 előtt) Koltóra változott, a helység később (de már 1913 után) szétvált az eredeti településekre, amelyeknek a mai (román) neve Coltău, ill. Cătălina; e helységek ma Romániában vannak, a mellékletek 11. sz. térképlapjára esnek.

MAGYARRÉGEN  Maros-Torda vm. Régeni felső j. (szkh.: Magyarrégen)  1610 - közülük 1340 m és 133 rom lakos;  CS: Régen, CS: Régön, CS: Magyar-Régön, CS: Magyar-Régen, LR: Régen (Magyar-); ném: Ungarisch-Regen; ťSzászrégen - Reghin; [Reghin-Sat, R]  22
vagyis az 1913. évi Magyarrégen Maros-Torda vármegye Régeni felső járásában volt, a járás nem székhelyének nevét viselte, a székhely Magyarrégen volt, az 1910. évi 1610 lakos közül 1340 magyar és 133 román volt (a többi egyéb, kis létszámú nemzetiség között oszlott meg), Csánkinál az első névváltozat Régen, a második névváltozat Régön, a harmadik névváltozat Magyar-Régön, a negyedik névváltozat Magyar-Régen, Lipszkynél Régen (Magyar-), illetve utalóként Magyar-Régen, a helység német neve Ungarisch-Regen, 1913 után Szászrégennel egyesítették, a közös településnév szintén Szászrégen, amelynek mai (román) neve Reghin, Magyarrégen román neve történeti forrásokban Reghin-Sat volt, ma Romániában van, a mellékletek 22. sz. térképlapján található meg.

MOSON2  Moson vm. Magyaróvári j.  6258 - közülük 3552 m és 2567 ném lakos;  Mosony ‹CS és LR›, Moson ‹FE›; lat: Mosonium ‹LR›; ném: Wieselburg ‹LR és FE›, Wieselburg; hv: Mošon; szlk: Mossoň ‹LR›; ťMosonmagyaróvár; lásd még Moson1; [M]  13
vagyis az 1913. évi Moson2 helység Moson vármegye Magyaróvári járásában volt, az 1910. évi 6258 lakos közül 3552 magyar és 2567 német volt (a többi egyéb, kis létszámú nemzetiség között oszlott meg), Csánkinál és Lipszkynél Mosony, Fényesnél Moson néven szerepel, a helység latin neve Lipszkynél Mosonium, német neve Lipszkynél és Fényesnél Wieselburg, későbbi (egyben mai) német neve szintén Wieselburg, horvát neve Mošon, szlovák neve Lipszkynél Mossoň, 1913 után más helységgel, Mosonmagyaróvár néven (a további adatokat lásd ott) egyesítették, lásd még Moson1 várát, ma Magyarországon van, a mellékletek 13. sz. térképlapján található meg.

SELMEC- ÉS BÉLABÁNYA  Hont vm.  15 185 - közülük 8341 szlk, 6340 m és 453 ném lakos;   Selmecz- és Bélabánya; ma két helység; lásd Selmecbánya, Bélabánya; [SZK]  8
vagyis az 1913. évi Selmec- és Bélabánya Hont vármegye területén feküdt, de város lévén nem tartozott egyik járáshoz sem, az 1910. évi 15 185 lakos közül 8341 szlovák, 6340 magyar és 453 német volt (a többi egyéb, kislétszámú nemzetiség között oszlott meg), a település 1913. évi neve Selmecz- és Bélabánya, később eredeti összetevőire vált szét (ez ma is így van), amelyek egyéb adatait a Selmecbánya, valamint Bélabánya szócikkeiben lehet megtalálni, e helységek ma Szlovákiában vannak, az 1913. évi Selmec- és Bélabánya a mellékletek 8. sz. térképlapján van.

VUKOVÁR  -  VUKOVAR  Szerém vm. Vukovári j.  10 359 - közülük 4125 hv, 3502 ném, 1592 szb és 954 m lakos;  Valkó, CS: Valkóvár, LR: Vukovár (Ó-, Új-), Ó-/Újvukovár; lat: Vetus-/Neo-Vukovar ‹LR›; ném: Wukowar; hv: Stari/Novi Vukovar; szb: Stari-/Novi-Vukovar ‹LR›; lásd még Valkóvár; [Vukovar, H]   37
vagyis az 1913. évi Vukovár (amelynek a másik hivatalos, horvát neve Vukovar volt) Szerém vármegye Vukovári járásában volt, a járás székhelyének nevét viselte, az 1910. évi 10 359 lakos közül 4125 horvát, 3502 német, 1592 szerb és 954 magyar volt (a többi egyéb, kislétszámú nemzetiség között oszlott meg), a történeti forrásokban Valkó, Csánkinál Valkóvár, Lipszkynél Vukovár (Ó- és Új-), később - még 1913 előtt - Óvukovár és Újvukovár magyar névváltozatok szerepelnek (Lipszkynél utalóként Ó-Vukovár és Új-Vukovár is megtalálható, a település ezekben az időszakokban két részből áll), latin neve Lipszkynél Vetus-Vukovar és Neo-Vukovar, német neve Wukowar, horvát neve Stari Vukovar és Novi Vukovar, szerb neve Lipszkynél Stari-Vukovar és Novi-Vukovar, lásd még Valkóvár nevű várát, mai (horvát és szerb) neve Vukovar, ma Horvátországban van, a mellékletek 37. sz. térképlapján található meg.