2.  Utaló szócikkek

A szócikkekben utalóként magyar, magyarnak tekintett, vagy esetenként idegen nyelvű névváltozatok (pl. az 1913. évi hivatalos horvát nevek, továbbá csángó településnevek, vagy várnevek, stb.), egyesítéssel kapcsolatban szereplő nevek fordulnak elő.
Az idegen nyelvű névmutatók mellett a magyar részben is megtalálhatók utalóként a Csánki, Lipszky és Fényes köteteiben címszóként szereplő idegen nyelvű névváltozatok is (kivéve ha mellettük az 1913. évi név szerepel), de az esetleges hibás névváltozatok is, továbbá a főalak mellett nem jelzett, de utalóként megadott nevek is. A névazonosítás megkönnyítésére utalóként megtalálhatók még a két- vagy többelemű helységnevek alaptagjai, ill. bővült alaptagjai függetlenül attól, hogy a forrásokban önálló névként szerepelnek-e. A fenti névváltozatok az utaló szócikkek címszavaként találhatók (lásd még a következő pontot). Az egyes nevek régies alakja többnyire akkor nincs külön utalóként megadva, ha kiejtésében nem különbözik a szócikk címszavaként szereplő, vagy egy másik utaló névtől, pl. a  cz  betű esetén. A szótárban közvetlenül a főalak elé vagy után kerülő, rá utaló szócikkeket is megadtam, de nem utalóztam azokat a névváltozatokat, amelyek csak formailag különböznek attól a címszótól, amire utalnak. Amennyiben olyan névre történik az utalás, amely megegyezik egy másik település címszavával, akkor az azonos alakú névnél a - megkülönböztetés céljából kitett felső indexben feltüntetett számon kívül - zárójelben az eredeti (régi) igazgatási hovatartozás, vagy egyéb földrajzi megjelölés is szerepel.