III.  BETŰREND

A helységnevek az akadémiai helyesírás szerinti betűrendben találhatók, tehát a magánhangzók hosszú és rövid párjai, ezenkívül az  a  és  á,   az  e  és  é  a besoroláskor azonos betűnek számítanak, a sorrendet az utánuk következő betű határozza meg. A magánhangzók közül az   ö  és  ü,  a mássalhangzók közül pedig a kétjegyűek is (pl.   cs,  gy  stb.) külön betűnek számítanak. A Lipszky-Repertoriumban előforduló  szsz  betűt (azaz egyszerűsítés nélkül kettőzött  sz   betűt) tartalmazó neveket a mai helyesírású, azaz  ssz  betűt tartalmazó nevek után soroltam be.
A magyar ábécé betűrendjét követik Horvát-Szlavónország és Moldva településeinek magyar névváltozat nélküli idegen nevei, továbbá Dalmácia és a többi délvidéki tartomány várainak idegen névvel megadott nevei, valamint Csánki, Lipszky és Fényes köteteiben címszóként megadott és emiatt utalóként szereplő idegen névváltozatai is. Ilyenkor az idegen betűkön levő mellékjelek a besorolásnál figyelmen kívül maradnak, csak az alapbetűk számítanak.
Az idegen nyelvű névmutatók azonban értelemszerűen a megfelelő idegen nyelv betűrendbe sorolásának szabályait követik. Ezért ügyelni kell arra, hogy pl. a román  î  és  â  magánhangzó, valamint a lengyel, román, szerb, horvát, szlovén, szlovák mellékjeles mássalhangzók (többnyire) külön betűnek számítanak, és az alapbetűktől elkülönítve találhatók. Különösen furcsa magyar szemmel, hogy a szlovák betűrendben a  ch  a  h  után   következik.