Az idei Hungária Kupáról már sokan sok jót mondtak. Hogy a jövőbeni hasonló versenyek még jobbak lehessenek én inkább a negatívumokat gyűjtöttem össze:
1. A programfüzetben szó sem esett a fürdőbelépőről.
Egyes jelentkezőknek fel sem hívták erre a figyelmét
és csak utólagos kérésre kapták meg a kék
szalagjukat. A szalaggal sok volt a gond, nem volt lehetőség cserére,
s ha valaki nem jött rá, hogyan is működik, már
késő volt. Sem a szalagon, sem a programfüzetben nem volt semmiféle
információ a fürdő nyitvatartásról. Az
sem derült ki automatikusan, hogy hétvégi esti fürdőzésre
nem jogosít belépésre. Ezek az információk
csak szóban terjedtek.
2. A programfüzetben nem volt részletes térkép Kiskunmajsáról,
illetve ami még fontosabb lett volna, az üdülőtelepről.
Nem lehetett tudni, merre vannak üzletek, éttermek. Nyomtatásban
még én sem láttam erről a területről térképet,
de egy egyszerűbb térképvázlatot néhány
órás munkával össze lehetett volna hozni.
A programfüzet hátoldalán található két
térkép is lehetett volna szemléletesebb. Hogy a Magyarország
térképen a megyeszékhelyek közül miért éppen
Szekszárd maradt le, az nem egészen világos. A részletes
térképet sem ártott volna megmutatni egy térképésznek
(vagyunk néhányan a tájfutók között), akik
bizonyosan ingyen is elmondták volna, hogy milyennek is kéne lennie
egy ilyen térképnek.
3. A honlapon ígérték a város és a termálfürdő
közötti tömegközlekedési menetrendet, de ez csak ígéret
maradt: "Vasúton Budapest Nyugati pályaudvarról Kiskunfélegyházán
keresztül juthatnak el Kiskunmajsára, majd a városközpontból
menetrend szerinti autóbuszjárattal a Jonathermál Fürdőhöz.
(a menetrendek itt is megtalálhatóak lesznek)"
Én is vonattal érkeztem Kiskunmajsára és én
igazítottam útba a velem egy vonattal érkezett tanácstalan
külföldi (és hazai) tájfutókat, hiszen az internetről,
de még a programfüzet alapján sem volt könnyű megtalálni
a fürdőt a külföldieknek.
4. Késtek a buszok (visszafelé). Ópusztaszerről az
egyik busz több mint egy órás késéssel indult.
4. nap fél órás késéssel indult a busz. S ennek
az volt az oka, hogy a busz rendezőket is szállított. A késésről
előre, de közben sem tájékoztatták a várakozókat,
elnézést senki sem kért, pedig a rendezők bizonyára
előre tudták, hogy a meghirdetett 13.30 helyett 14.00-kor indul
a busz.
5. A célban lévő büfék kínálata
az első két nap nagyon messze volt az igényektől.
Sokféle alkohol volt, de pl. csokoládét legfeljebb a helyi
boltban (a műút túloldalán lehetett venni). A célban
lévő büfék árai a verseny többi áraihoz
igazodva viszonylag magasak voltak (zsíros kenyér: 100 Ft, 10 dkg
kolbász: 300 Ft). Ezeket az árakat legfeljebb az üdülőtelep
élelmiszerboltja múlta felül. Itt voltam szemtanúja
egy tanulságos esetnek: fiatal orosz vagy cseh versenyzők szerettek
volna vásárolni a boltban, de a legtöbb árun nem találták
az árakat. Így csak a pénztárnál derült
ki, hogy nincs annyi pénzük. A boltos egyszerűen elvette tőlük
az összes árut és kitessékelte őket a boltból,
mondván neki nincs ideje ilyenekkel vesződni, amikor itt vannak
a jól fizető nyugati kuncsaftok. Szegény gyerekeknek én
próbáltam elmagyarázni, hogy nem az a gond, hogy hamis pénzzel
fizettek, egyszerűen ezt az üzletet nem értük üzemeltetik
(igaz más ilyen jellegű, hosszan nyitva tartó boltot én
nem találtam az üdülőtelepen).
6. A tömegközlekedéssel (szállítással) utazóknak
reményük sem lehetett Ópusztaszeren a körkép megtekintésére.
Szerencsés lett volna, ha a rendezők ezt a lehetőséget
már a nevezésnél felkínálják a versenyzőknek,
így lehetett volna előre tervezni, sőt akár a szállítást
is ehhez igazítani.
7. A nyílt könnyű pályák túl nehezek voltak.
A teljesen kezdőknek sokszor megoldatlan feladatot jelentettek az úton
nem leküzdhető átmenetek. Néhány átmenet
gond nélkül elment elitnek is.
8. A legnagyobb hibákat a világranglistaverseny (WRE) rendezésében
találtam. A rendezők nem felejtették el többször
is kihangsúlyozni, hogy a második napi verseny világranglista
verseny, de ez nem csak rang, hanem kötelességet is ró a rendezőkre,
akik egyszerűen figyelmen kívül hagyták az IOF előírásokat:
Az IOF weboldala szerint a verseny ellenőrzőbírója
Kopanyecz Attila volt (ez csak a két elit versenyre vonatkozott). A programfüzet
szerint Spiegl János (aki viszont nem rendelkezik az ehhez szükséges
jogosítványokkal). Kopanyecz Attilát nem láttam a
verseny színhelyén (ettől még ott lehetett).
A világranglista versenyek (de az IOF általános) versenyszabályzata
is előírja, hogy normál távú verseny csak 1:15000
méretarányú térképen rendezhető. A versenyszabályzattól
való bármilyen eltérés csak az ellenőrző
bíró támogatásával kérhető az
IOF elnökségétől ill. a versenybizottságtól.
Ha lett volna ilyen kérés, mint IOF bizottsági tag, értesültem
volna róla. Az elit verseny 1:10000 méretarányú térképen
zajlott.
A szabályzat szerint elektronikus pontérintési rendszer (SI,
Emit) hivatalos időmérésre nem használható
(pontosabban mindenképpen szükséges egy hagyományos
időmérési rendszer is). Ld. majd a szeptemberi magyarországi
EB-t. Nagyon nem figyeltem, de valószínűleg feltűnt
volna, ha az elitek idejét külön is mérik.
A HK weboldalán semmiféle plusz információ nem volt
a világranglista versenyről. Utólag egy külön rovatban
felkerültek az eredmények, amit gyorsan továbbítottak
az IOF-nek is.
A szabályzat (WRE) azt tanácsolja, hogy a weboldal legyen egyszerűen
tervezett, szerény grafikájú. A HK weboldal túlzottan
is "kifinomult" volt. Pl. a magyar nyelvű versenyértesítő
olvasható kinyomtatása keményen megizzasztott, pedig ezt
bizonyosan jó néhányan ki akarták nyomtatni.
A WRE térképeket be kell fóliázni, vagy vízhatlan
papírra nyomtatni (ráadásul volt is esély az esőre).
A WRE kategóriák pontjai a lehetőség szerint különüljenek
el a többi kategóriától. A szabályzat szerint
abszolút minimálisra kell csökkenteni a közös pontok
számát. Ezt nem ellenőriztem, remélhetőleg
így jártak el.
A rajtnál - a szabályzattal ellentétesen - nem volt WC és
nem volt frissítő (víz).
A WRE szabályzat előírja, hogy legalább 25 percenként
kellett egy frissítő pontnak lennie. Gyanítom, hogy ez itt
nem teljesült (a programfüzetben nincs erre semmilyen utalás).
A WRE versenyeken kötelező egy zsűrit kijelölni, akik a
lehetséges panaszokat és óvásokat elbírálják.
Célszerű, ha a zsűri tagjait még a verseny előtt
nyilvánosságra hozzák (programfüzet), hogy a versenyzők
is tudják, kihez fordulhatnak.
A szabályok áthágásának az a legfőbb
veszélye, hogy ha bárki (pl. egy külföldi résztvevő)
tiltakozna a szabályok semmibevétele miatt az IOF-nél, akkor
szankcióként a rendező országot sújtják,
pl. a következő év(ek)ben csökkenthetik az ország
kvótáját (jelenleg minden ország 3 világranglista
versenyt rendezhet). Ennek ma még nincs akkora jelentősége,
de várható, hogy az elkövetkező VB-ken korlátozni
fogják az egyéni indulók számát és ezt
valószínűleg a világranglista helyezések alapján
fogják megtenni.
Lehet a szabályokkal vitatkozni utólag, de a versenyen ezeket betűről
betűre be kellett volna tartani.
9. A térképek túl nagy méretűek voltak. Az utolsó
három nap gond nélkül lehetett volna a térkép
1:15000 méretarányú (természetesen a szenioroknál
nem), a terepek részletgazdagsága ezt lehetővé tette
volna. Ez természetesen többletköltség lett volna, de
a kisebb papírméret ezt valószínűleg ellensúlyozta
volna.
10. Az 1-2. napi terep különleges volt. A borókás részeken
azonban a térkép olvashatatlan volt. A borókák nagy
részét futás közben lehetetlen volt azonosítani,
de az esetleg információt adó szintvonalrajz a kusza zöld-sárga
felület alatt olvashatatlan volt. Sajnos tendencia, hogy a rendezők
rajonganak az ilyen túl részletesre rajzolt térképekért
(a skandinávok egyszerűen gulyás térképnek hívják
ezeket), de lehet, hogy a versenyzőknek egy jobban generalizált
térkép hasznosabb lenne. Egyszer ki kéne próbálni…
A térkép valószínűleg nagyon pontos volt, de
ez még nem jelenti azt, hogy a versenyzési sebességhez megfelelő
részletességű volt. Sajnos a térképek (legalábbis
az 1-2. napi) még azt a szabályt sem tartották be, hogy minden
jelnek 150%-os méretűnek kell lennie (pl. a zöld és kék
körök, illetve a barna és fekete "V"-k mérete
nem egyforma, pedig a jelkulcs szerint annak kéne lennie, határjelek
mérete bizonyosan nem 150%-os volt). Egy nemzetközi verseny térképén
nem szabad olyannak előfordulnia, hogy egy tó kék helyett
zöld lesz (3. nap). A számítógépes térképből
jó nyomdakész filmet készíteni nem sokat tudnak, talán
őket kellett volna erre megkérni. Érthető, hogy a
rendezők nem vállalták az újranyomtatás költségét,
de kérdés mi a fontosabb: az anyagi vagy a presztízs veszteség.
Az összes térkép olvashatóságát segítette
volna, ha több eséstüskét használnak a rajzolók.
A kúpokra nem kell, de nem tilos eséstüskét rajzolni.
Az ilyen alföldi terepen sokat segített volna a több eséstüske
a domborzat olvasásában.
11. A pályabenyomtatás hagyott maga után kívánnivalót.
Sokszor a kódok olyan apró számmal és rossz minőségben
kerültek nyomtatásra, hogy könnyen lehetett téveszteni.
Tanulságos, hogy a kategóriámban (F40) a parkversenyen többen
(nagy esélyesek) kiestek. A versenyzők kihagytak egy pontot, ami
az ő hibájuk, de ha a pályabenyomtatásnál a
pont sorszámát nem az épületek fekete jelére
nyomtatják, hanem egy üres részre, akkor talán senki
nem esik ki (akkor néhány hellyel én is hátrébb
végeztem volna). Ráadásul a benyomtatás a legkisebb
nedvesség hatására is elmosódott.
12. A 14-es kategóriákban C-t is kellett volna rendezni, vagy eleve
csak C-t (de olyan szintű pályákkal is). A két részre
osztott F14-ben érdekes módon mindig a B2 járt rosszabbul,
az ő pályáik mindig hosszabbak, nehezebbek voltak, mint a
B1, amit a győztes idők is igazolnak. Kb. 15%-kal nagyobb volt az
F14B2 győztes ideje a B1-nél. Még két megosztott kategória
volt (F21B és F21BR), mindkettő hasonló anomáliákkal.
13. Szerintem nem volt szerencsés, hogy az 5. napi pályák
voltak a leghosszabbak és olyan hosszúak, ami főleg az elit
pályákkal összehasonlítva nagyon soknak tűnt (pl.
F55: 5170 m, F14: 4760 m, N45: 4980 m).
14. Tudom, hogy tisztán anyagi kérdés, de a WC-k száma
kevés volt. Sajnos időközönként előfordult,
hogy hiányzott a papír.
Nem biztos, hogy minden esetben igazam van, de én így láttam.
Amikor a nevezési díj nagyságáról beszélünk,
akkor azt is látni kell, hogy a hasonló nyugati versenyeken (pl.
Velence) nem nagyon szoktunk panaszkodni a gyakran sokkal magasabb árakra.
Az is biztos, hogy a magasabb árak miatt, mi versenyzők is érzékenyebben
figyeltünk mindenre. Például furcsa volt látni a fő
szponzor saját weboldalán, hogy ha ugyanazt a szállást
a versenytől függetlenül közvetlenül rendelem meg,
akkor olcsóbban megúsztam volna (igaz, ebben nincs benne a fürdőbelépő
ára, de nekünk nem nagyon volt választási lehetőségünk,
ha a rendezőkön keresztül igényeltünk szállást).
Ez a cikk sokkal hosszabb lett volna, ha a pozitívumokat soroltam volna
fel, de az könnyebben ment volna.
Budapest, 2002. augusztus 23.
Zentai László
Vissza a Tájoló 2002/7 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!