Az idei Hungária Kupáról már sokan sok jót mondtak. Hogy a jövőbeni hasonló versenyek még jobbak lehessenek én inkább a negatívumokat gyűjtöttem össze:
Zentai László megsokallva, hogy az idei HK-ról "már sokan sok jót mondtak" úgy döntött, hogy egy kétoldalas dolgozatban helyére teszi a versenyt és az SZVSE rendezőgárdáját. Ennek megfelelő stílusban adta a tájfutó társadalom tudtára a rendezés minden területére jellemző hiányosságokat, egy felelőtlen, szakmailag alkalmatlan rendezőgárda által csapnivalóan rendezett versenyt körvonalazva. A szerzőt az ismeretek hiánya különösebben nem zavarta a mű elkészítésében és néha a tények mellőzésére is szüksége volt a vegytiszta negatívumok összehozására. A szerző tollát "hogy a jövőbeni versenyek még jobbak lehessenek" elv vezérelte, de többszöri átolvasás után is gyenge képességeimmel csak a bántó szándékot tudtam kiolvasni.
Ezért - valamint az általam irányított rendezőgárda erős unszolására - megpróbálkozom a szerecsen mosdatással.
Mint cikkem egysoros bevezetőjében is leírtam a cikk alapvető célja az volt, hogy a jövőbeni versenyek még jobbak lehessenek. A mostani válaszomban két másik idei többnapos verseny tapasztalataira is igyekszem támaszkodni (Szlovák Karszt Kupa - ez ugyan nem volt WRE verseny, de létszámában igen hasonló volt, illetve a sümegi EB) a két alapvető forrás (a verseny honlapja, illetve programfüzete) mellett.
Ami a stílusomat illeti, vállalom. Ki-ki elolvasva írásainkat eldöntheti, melyikünket mi vezérelte, ki írt inkább indulatból...
Ha valaki fontosnak érzi, hogy reagáljon, bárki véleményét cenzúra nélkül, teljes egészében közlöm (ha a "digitális nyomdafesték" is megengedi).

1. A programfüzetben szó sem esett a fürdőbelépőről. Egyes jelentkezőknek fel sem hívták erre a figyelmét és csak utólagos kérésre kapták meg a kék szalagjukat. A szalaggal sok volt a gond, nem volt lehetőség cserére, s ha valaki nem jött rá, hogyan is működik, már késő volt. Sem a szalagon, sem a programfüzetben nem volt semmiféle információ a fürdő nyitvatartásról. Az sem derült ki automatikusan, hogy hétvégi esti fürdőzésre nem jogosít belépésre. Ezek az információk csak szóban terjedtek.
1. A szerző állításával szemben a jelentkező csapatvezetőket írásban tájékoztattuk a fürdő nyitva tartásáról (a honlapon is szerepelt) illetve a versenyközpontban és a célban az elszakadt és lazán felkötött fürdőszalagokat folyamatosan cseréltük a saját költségünkre, mivel a fürdő vezetése nem volt hajlandó az együttműködésre.
1. Két esetről konkrétan tudok, akiket nemhogy nem tájékoztatták a fürdő lehetséges használatáról, hanem csak utólagos kérésre (amikor másoktól megkérdeztem, hogy jutottak a szalagokhoz) adták oda a kék szalagokat. Az egyik én magam voltam. A honlap tartalmát korábban többször is lementettem (most átnézve sem találtam benne utalást a fürdő nyitvatartására). A programfüzetben (amit szerintem a versenyzők a helyszínen a legtöbbet forgattak) nem esik egy szó sem arról, hogy a versenyzők ingyenes belépésre jogosultak valamilyen módon.
Valószínűleg amikor a feleségem a saját elrontott szalagjával visszament a versenyközpontba, hogy kicseréltesse, akkor még nem gondolták a rendezők, hogy ezzel ilyen sok a gond, minden esetre őt még azzal küldték el, hogy nem tudnak segíteni (nem igazán érzett segítőkészséget). Később találkoztam olyan versenyzőkkel a strandon, akik hasonló malőrök miatt inkább jegyet vettek. Mivel különösebb híre nem volt annak, hogy a rendezők átéreztve a versenyzők problémáját a későbbiekben átvállalták a cseréket, mi már nem tudtunk ezzel élni. talán ki lehetett volna írni a versenyközpontban, be lehetett volna mondani hangosbeszélőn, hogy akinek gondja van, jelentkezzen.


2. A programfüzetben nem volt részletes térkép Kiskunmajsáról, illetve ami még fontosabb lett volna, az üdülőtelepről. Nem lehetett tudni, merre vannak üzletek, éttermek. Nyomtatásban még én sem láttam erről a területről térképet, de egy egyszerűbb térképvázlatot néhány órás munkával össze lehetett volna hozni.
A programfüzet hátoldalán található két térkép is lehetett volna szemléletesebb. Hogy a Magyarország térképen a megyeszékhelyek közül miért éppen Szekszárd maradt le, az nem egészen világos. A részletes térképet sem ártott volna megmutatni egy térképésznek (vagyunk néhányan a tájfutók között), akik bizonyosan ingyen is elmondták volna, hogy milyennek is kéne lennie egy ilyen térképnek.
2. "A programfüzetből hiányzott az üdülőtelep térképe, így nem lehetett tudni merre vannak az üzletek, éttermek."
Ezek a létesítmények a VK-ból látszottak, sőt nagyrészük a VK-ban üzemelt, így feleslegesnek éreztük a térképkészítést. Egyébként a VK-ban mindenki rendelkezésére állt a szintén hiányolt Kiskunmajsa térkép kifüggesztve és elvihetően is. Szintén súlyos hibánk, hogy a programfüzet hátoldalán közölt Magyarország térképről Szekszárd megyeszékhely lemaradt. Sajnos már nem élhetünk a szerző felajánlásával, miszerint ingyen is kioktatott volna bennünket, "milyennek is kéne lenni egy ilyen térképnek".
Én ugyan nem kioktatásról írtam, hanem önkéntes segítségnyújtásról (amit eddig is megtettem, ezután is meg fogok tenni bárkinek, aki igényli). Én nem szégyellek segítséget kérni másoktól olyan témában, ahol úgy érzem, nem vagyok otthon. A Szlovák Karszt nem restellt egy kis térképvázlatot közölni még a falunyi Krasznahorkaváraljáról is, az EB prospektus is példamutató ebből a szempontból. A Tájfutásban megjelent cikkben is hiányolta a térképet az ottani cikk szerzője, Hegedüs Zoltán...
Szekszárd lemaradása a hátoldalról nem akkora hiba (én legalábbis nem írtam sehol, hogy ez súlyos hiba), ezzel csak próbáltam szemléltetni a szakértelem hiányát (tényleg miért maradt le, vagy volt valamilyen szerkesztési elve a térképnek?) Ennél fontosabb például az, hogy a részletes térképen a bugaci kisvasút is hiányzik, amire még a javasolt programokban is van utalás. Talán a külföldiek egy aránymértéknek is örültek volna a térképen.


3. A honlapon ígérték a város és a termálfürdő közötti tömegközlekedési menetrendet, de ez csak ígéret maradt: "Vasúton Budapest Nyugati pályaudvarról Kiskunfélegyházán keresztül juthatnak el Kiskunmajsára, majd a városközpontból menetrend szerinti autóbuszjárattal a Jonathermál Fürdőhöz. (a menetrendek itt is megtalálhatóak lesznek)"
Én is vonattal érkeztem Kiskunmajsára és én igazítottam útba a velem egy vonattal érkezett tanácstalan külföldi (és hazai) tájfutókat, hiszen az internetről, de még a programfüzet alapján sem volt könnyű megtalálni a fürdőt a külföldieknek.
3. A vonattal érkezőknek ígért buszmenetrend a honlapról lemaradt, így a szerző volt kénytelen útbaigazítani a vele egy vonattal érkezőket, mivel a fürdőt (VK) nem volt könnyű megtalálni.
A vonattal érkezőknek a vasútállomásról a városközpontba kellett bejutni, és onnan a Jonathermál fürdő feliratú 15 percenként induló buszokkal juthattak a versenyközpontba. A vasútállomás a város szélén van, és ha valaki nem indult neki a pusztának, hanem az egyetlen, a városba vezető utat választotta, a minden fórumon közzé tett városközponti buszmegállóba jutott. E mellett az összes városba vezető úton (köztük az állomásról jövőn is) a Jonathermál RT. által kirakott irányító táblák segítik a fürdő megtalálását. Azért köszönjük a segítséget! Lehet, hogy a más vonattal érkezők még mindig a majsai pusztában tévelyegnek?
Egy külföldinek ismernie kéne Kiskunmajsát? Lehet, hogy mi túl korán érkeztünk, de semmiféle tájékoztató tábla nem volt kitéve (a Siketek SC versenyzőivel és néhány külföldivel együtt érkeztünk), így mindenki minket követett, mert én sehová nem indulok el térkép nélkül. Az internetről letöltött távolsági busz menetrend segített a megfelelő busz elérésében. A buszon vidéki szokás szerint (nálunk is gyakran így van Salgótarján környékén) semmiféle tájékoztató tábla nem volt, a sofőrtől kellett megkérdezni hová is megy, így egy külföldinek (de még a siketeknek sem) egyedül nem lett volna könnyű dolga. Egyébként honnan lehetett arról tudni, hogy 15 percenként közlekednek buszok a fürdő és a város között? Az internet segítségével én mind helyi, mind távolsági buszmenetrenddel felszerelkeztem, de a buszok ezek szerint korántsem közlekedtek ilyen gyakran (a város honlapja - www.majsainfo.hu - szerint csak nagyon ritkán van helyi buszjárat, vonalanként napi 1-2 és a fürdő érdekes módon nem is szerepel az úticélok között). Ha a rendezők szerveztek ilyen járatokat, vagy tudtak ilyenek létéről, akkor miért titkolták el előlünk: sem a programfüzet, sem a honlap nem ír erről.
Talán a weblapon egy kis vázlat segíthetett volna a külföldieknek, hogy leküzdjék ezt a problémát. Örülök, hogy segíthettem nekik, de az igazi segítség az lett volna, ha az ígért menetrend került volna fel a webre. Most újra megnéztem a honlapon még a német és angol nyelvű oldalakat is, de mindenhol csak az szerepel, hogy fel fogják tenni majd a buszmenetrendet.


4. Késtek a buszok (visszafelé). Ópusztaszerről az egyik busz több mint egy órás késéssel indult. 4. nap fél órás késéssel indult a busz. S ennek az volt az oka, hogy a busz rendezőket is szállított. A késésről előre, de közben sem tájékoztatták a várakozókat, elnézést senki sem kért, pedig a rendezők bizonyára előre tudták, hogy a meghirdetett 13.30 helyett 14.00-kor indul a busz.
4. Az egyik busz Ópusztaszerről több mint egy órával és egy más alkalommal félórával később indult. "A késésről előre, de közben sem tájékoztatták a várakozókat, elnézést senki nem kért."
Ópusztaszeren az eredményhirdetés a pontos kezdés ellenére jelentősen elhúzódott, mert a díjátadók kérésére a tervezettnél kevesebb kategóriát hirdethettünk egyszerre, és az utolsó járatot az eredményhirdetést követően indítottuk. A 24 járatból az említett második késés okát a szerző eltalálta. Mindkét változást folyamatosan hirdettük a célban angolul és magyarul. Valószínű a tájékoztatásnak ez a formája ma már elfogadhatatlan. Sajnos a dolgozatból nem derül ki, hogy hogyan kell eljárni ilyen esetekben.
Itt most már nem tudunk igazságot tenni. Az ópusztaszeri buszkésés előrejelzéséről nem tudok mit mondani, mert korán elmentem tájbringa OB-t rendezni (lehet, hogy családom tagjai nem figyeltek a bemondóra, bizonyosan úgy volt, ahogy SZL írja, elnézést a tévedésemért). A 4. napi késésnek viszont szenvedő alanya voltam a buszon. Előtte a célban nem hallottam, hogy bemondták volna a késés tényét, a plusz fél óra várakozás alatt a rendezőkön kívül más nem érkezett a buszhoz (tehát nem úgy tűnt, mintha bárki tudott volna előre a késésről), a türelmetlen külföldiek pedig a magyaroktól próbálták megtudni, hogy miért is nem indul a kiírt időben busz. A sofőr sem tudott semmit. Ötödik napon érdekes módon emlékszem, hogy a busz későbbi indulását folyamatosan többször is jelezték a célban.


5. A célban lévő büfék kínálata az első két nap nagyon messze volt az igényektől. Sokféle alkohol volt, de pl. csokoládét legfeljebb a helyi boltban (a műút túloldalán lehetett venni). A célban lévő büfék árai a verseny többi áraihoz igazodva viszonylag magasak voltak (zsíros kenyér: 100 Ft, 10 dkg kolbász: 300 Ft). Ezeket az árakat legfeljebb az üdülőtelep élelmiszerboltja múlta felül. Itt voltam szemtanúja egy tanulságos esetnek: fiatal orosz vagy cseh versenyzők szerettek volna vásárolni a boltban, de a legtöbb árun nem találták az árakat. Így csak a pénztárnál derült ki, hogy nincs annyi pénzük. A boltos egyszerűen elvette tőlük az összes árut és kitessékelte őket a boltból, mondván neki nincs ideje ilyenekkel vesződni, amikor itt vannak a jól fizető nyugati kuncsaftok. Szegény gyerekeknek én próbáltam elmagyarázni, hogy nem az a gond, hogy hamis pénzzel fizettek, egyszerűen ezt az üzletet nem értük üzemeltetik (igaz más ilyen jellegű, hosszan nyitva tartó boltot én nem találtam az üdülőtelepen).
(Erre a pontra nem volt reakció.)


6. A tömegközlekedéssel (szállítással) utazóknak reményük sem lehetett Ópusztaszeren a körkép megtekintésére. Szerencsés lett volna, ha a rendezők ezt a lehetőséget már a nevezésnél felkínálják a versenyzőknek, így lehetett volna előre tervezni, sőt akár a szállítást is ehhez igazítani.
6. A tömegközlekedéssel utazóknak reményük sem lehetett Ópusztaszeren a Körkép megtekintésére, szerencsés lett volna ezt a lehetőséget előre felkínálni.
Megtörtént! A programfüzetben, a levelezési listákon (valamennyi nevező országban!), valamint a jelentkezési sátorral szemben egy külön erre a célra felállított képekkel gazdagon díszített faházban vártuk az előre jelentkezőket.
A verseny napján 9 órától félóránként indultak a Körképi programok. Folyamatosan tájékoztattuk a versenyzőket, kedvcsinálóként a Körkép történetét is ismertetve. A célsátorban és a pénztárnál is lehetett jelentkezni a turnusokra. A tömegközlekedéssel utazóknak a versenyen kívül minimum három óra állt rendelkezésre a félórás Körképi sétához.
Én úgy éreztem, hogy a 5000-8500 Ft-os fél napos túrák nem az én pénztárcámhoz vannak méretezve, lehet, hogy a hibát ott követtem el, hogy nem érdeklődtem a programsátorban ezzel kapcsolatban. A programfüzet szerint a túrák délután kettőkör indultak Kiskunmajsáról, az első busz 13.00-kor indult vissza Ópusztaszerről. Én csak a körképet szerettem volna megnézni. A verseny elején még figyeltem a hangosbemondót, akkor az első szabad turnust kb. du. 3 órára ígérték a rendezők. Az eredeti tervek szerint az utolsó busz 14.30-kor indult volna vissza. Ha a rendezők végül rugalmasan igazodtak a versenyzők igényeihez, köszönet érte. Mivel még soha nem voltam Ópusztaszeren így előre nem tudtam, hogy a körképre nem olyan egyszerű bejutni.


7. A nyílt könnyű pályák túl nehezek voltak. A teljesen kezdőknek sokszor megoldatlan feladatot jelentettek az úton nem leküzdhető átmenetek. Néhány átmenet gond nélkül elment elitnek is.
7. A nyílt könnyű pályák valóban túl nehezek voltak.
Az eddigi pontok közül ezt tekintem a legkomolyabb hibának, mert az ilyenekkel lehet elriasztani az érdeklődőket (én a feleségem példáján tapasztaltam).


8. A legnagyobb hibákat a világranglistaverseny (WRE) rendezésében találtam. A rendezők nem felejtették el többször is kihangsúlyozni, hogy a második napi verseny világranglista verseny, de ez nem csak rang, hanem kötelességet is ró a rendezőkre, akik egyszerűen figyelmen kívül hagyták az IOF előírásokat:
Az IOF weboldala szerint a verseny ellenőrzőbírója Kopanyecz Attila volt (ez csak a két elit versenyre vonatkozott). A programfüzet szerint Spiegl János (aki viszont nem rendelkezik az ehhez szükséges jogosítványokkal). Kopanyecz Attilát nem láttam a verseny színhelyén (ettől még ott lehetett).
A világranglista versenyek (de az IOF általános) versenyszabályzata is előírja, hogy normál távú verseny csak 1:15000 méretarányú térképen rendezhető. A versenyszabályzattól való bármilyen eltérés csak az ellenőrző bíró támogatásával kérhető az IOF elnökségétől ill. a versenybizottságtól. Ha lett volna ilyen kérés, mint IOF bizottsági tag, értesültem volna róla. Az elit verseny 1:10000 méretarányú térképen zajlott.
A szabályzat szerint elektronikus pontérintési rendszer (SI, Emit) hivatalos időmérésre nem használható (pontosabban mindenképpen szükséges egy hagyományos időmérési rendszer is). Ld. majd a szeptemberi magyarországi EB-t. Nagyon nem figyeltem, de valószínűleg feltűnt volna, ha az elitek idejét külön is mérik.
A HK weboldalán semmiféle plusz információ nem volt a világranglista versenyről. Utólag egy külön rovatban felkerültek az eredmények, amit gyorsan továbbítottak az IOF-nek is.
A szabályzat (WRE) azt tanácsolja, hogy a weboldal legyen egyszerűen tervezett, szerény grafikájú. A HK weboldal túlzottan is "kifinomult" volt. Pl. a magyar nyelvű versenyértesítő olvasható kinyomtatása keményen megizzasztott, pedig ezt bizonyosan jó néhányan ki akarták nyomtatni.
A WRE térképeket be kell fóliázni, vagy vízhatlan papírra nyomtatni (ráadásul volt is esély az esőre).
A WRE kategóriák pontjai a lehetőség szerint különüljenek el a többi kategóriától. A szabályzat szerint abszolút minimálisra kell csökkenteni a közös pontok számát. Ezt nem ellenőriztem, remélhetőleg így jártak el.
A rajtnál - a szabályzattal ellentétesen - nem volt WC és nem volt frissítő (víz).
A WRE szabályzat előírja, hogy legalább 25 percenként kellett egy frissítő pontnak lennie. Gyanítom, hogy ez itt nem teljesült (a programfüzetben nincs erre semmilyen utalás).
A WRE versenyeken kötelező egy zsűrit kijelölni, akik a lehetséges panaszokat és óvásokat elbírálják. Célszerű, ha a zsűri tagjait még a verseny előtt nyilvánosságra hozzák (programfüzet), hogy a versenyzők is tudják, kihez fordulhatnak.
A szabályok áthágásának az a legfőbb veszélye, hogy ha bárki (pl. egy külföldi résztvevő) tiltakozna a szabályok semmibevétele miatt az IOF-nél, akkor szankcióként a rendező országot sújtják, pl. a következő év(ek)ben csökkenthetik az ország kvótáját (jelenleg minden ország 3 világranglista versenyt rendezhet). Ennek ma még nincs akkora jelentősége, de várható, hogy az elkövetkező VB-ken korlátozni fogják az egyéni indulók számát és ezt valószínűleg a világranglista helyezések alapján fogják megtenni.
Lehet a szabályokkal vitatkozni utólag, de a versenyen ezeket betűről betűre be kellett volna tartani.
8. A legnagyobb hibákat a Világranglista versenyen követtük el, pedig ezt rendezni "nem csak rang, hanem kötelességet is ró a rendezőkre." Ó ha ezt az okítást időben kapjuk! De talán még lesz lehetőségünk a javításra, kedvünk már nehezebben.
A szerző nem látta az ellenőrzőbírót a verseny helyszínén. Ott volt! "Nem nagyon figyeltem, de valószínűleg feltűnt volna, ha az elitek idejét külön is mérik." Figyelni kellett volna! "A HK WEB oldalán semmiféle plusz információ nem volt. Utólag egy külön rovatba felkerültek az eredmények, amit gyorsan továbbítottak az IOF-nek." Milyen infó hiányzott? Sajnos az eredményeket mi csak utólag szoktuk megállapítani! "A HK WEB oldala túlzottan is kifinomult volt." Bocsánat, ha túl jól sikerült! "A WRE térképeket be kellett volna fóliázni."
Hurrá! Befóliáztuk! "25 percenként kell egy frissítőpont. Gyanítom, hogy ez itt nem teljesült." Köszönjük a bizalmat.
A versenyzők nem tudták kihez forduljanak a panaszaikkal, mert a zsűrit nem ismertették a programfüzetben. Most már tudom miért tolongtak annyian a méreg drága büfékben. Keresték a zsűrit.
Nagyon reméltem, hogy Kopanyecz Attila ott volt a versenyen. A programfüzet nem tesz róla említést. A weblap WRE rovatában a verseny előtt nem volt semmi, a verseny után ide csak az eredmény került fel. Megpróbáltam utólagosan egy külföldi versenyző szemével nézni ezt a napot, aki azért jött el, hogy fusson egy jó WRE pontot. Mellesleg egy több napos versenyen, ahol csak egy nap WRE, illett volna felkínálni azt a lehetőséget (korábban előírta a WRE szabályzat), hogy valaki csak arra az egy napra nevezzen. A kiírásban erre nem volt utalás (sem az angolban, sem a németben). Emelt áron akár a helyszínen is lehetett nevezni, de a szabályalkotók valószínűleg nem erre gondoltak.
A programfüzet azt írja, hogy a "térképekhez fóliát nem biztosítunk", az angol nyelvű részben még nagy betűvel is van írva a NO szócska. Belátom, valótlant állítottam, a térképek be voltak fóliázva. De honnan kellett volna tudnia egy WRE versenyzőnek, hogy a programfüzetben leírtak ellenére az ő térképe be lesz fóliázva a szabályzat előírásainak megfelelően?
Ha már a térkép méretarányánál olyan nagyvonalúan túltették magukat a rendezők a szabályzat előírásain. Nagyon szívesen meghallgattam volna a választ, hogy ezt miért tették, ki döntött így. Az IOF Térképbizottságában már tavaly is készítettünk egy jelentést arról, hogy az egyes országok WRE rendezvényein hogyan teljesültek a minimális térképi előírások. Magyarország tavaly ebben a tekintetben a példamutatóan szabályzattisztelők közé tartozott, 2002-ben a Hungária Kupa miatt nem így lesz (az Őszi Spari Kupa az idei két másik WRE versenyünk, ott bizonyosan lesz 15 ezres térkép, amin egyébként tudtommal szintén javított Dénes Zoltán). Ezzel ugyan most én "bántalak" Benneteket, de ennek a következményei a magyar tájfutásra nézve lehetnek hátrányosak.
Hogy voltak-e az előírások szerint 25 percenként frissítőpontok a pályában (ez a nőknél 2, a férfiaknál 3 frissítőt jelent), azt a pálya ismeretének hiányában nem tudom megítélni, abból ahogy Szokol Lajos nehezményezni, arra következtetek, hogy szerencsére itt a szabályzat szerint jártak el (remélem tényleg így volt és így elnézést kérhetek). A programfüzet és a honlap nem írt erről.
Ellenben a másik gyanúmat nem oszlatta el, pedig az sokkal fontosabb lett volna. Utánanéztem a részidős eredmények segítségével: a szabályzat szerinti WRE pálya elkülönítés nem nagyon valósult meg: a két WRE pálya pontjait sok más pálya is használta, például az F75, az N55, de még a nyílt technikás is fogott elit pontokat.
A zsüri kérdésén jól elviccelődik Szokol Lajos, javaslom egyszer beszéljen Lux Ivánnal, vagy Szarka Ernővel hogy milyen szerepe volt az idei sümegi EB-n a zsürinek, ha már az nem elég neki, hogy a szabályzat a zsüri felállítását előírja (nem viccből). Ugyanolyan nehéz helyzet, mint az EB-n, itt is előfordulhatott volna. Természetesen a sümegi EB programfüzetében a zsüritagok nevei is szerepelnek.
Az elkövetkező néhány évben az évi három WRE futamok lesznek olyan versenyek Magyarországon, amiket kötelezően az IOF előírásainak megfelelően kell rendezni, ezek lesznek bizonyos tekintetben a nagy versenyeink. Az összes többi versenyen elvileg bármit csinálhatunk, ami a hazai szabályokba belefér.

Ami a honlap kifinomultságát illeti, azt bevallom nem teljesen pozitív jelzőnek szántam. Többnyelvűsége valóban imponáló volt, de a túlcizelláltság esetenként nehézzé tette a nyomtatást (ld. a WRE szabályzatnak a honlapok egyszerűségére vonatkozó ajánlásait).


9. A térképek túl nagy méretűek voltak. Az utolsó három nap gond nélkül lehetett volna a térkép 1:15000 méretarányú (természetesen a szenioroknál nem), a terepek részletgazdagsága ezt lehetővé tette volna. Ez természetesen többletköltség lett volna, de a kisebb papírméret ezt valószínűleg ellensúlyozta volna.
9. "A térképek túl nagyok voltak, 1:15.000 méretarányú kellett volna (természetesen nem a szenioroknál)." ?!
A szabályzat (ISOM2000) ugyan egyértelműen fogalmaz, de nem árt ismételni. A szenioroknál (főleg F45-től felfelé), illetve a fiataloknál (16-tól lefelé) mindig 1:10000 méretarányú térképet ajánlott használni a normál tájfutó versenyeken. Más kategóriákban normáltávú versenyeken az 1:15000 méretarány a kívánatos. Így el lehetne érni, hogy a térképek mérete A4-es körüli legyen. Nekem F40-ben (a 10 ezres térképpel) egyik nap sem sikerült az A4-esnél nagyobb térképtartómba belehajtogatni a pályámat, verseny közben mindig át kellett hajtani.


10. Az 1-2. napi terep különleges volt. A borókás részeken azonban a térkép olvashatatlan volt. A borókák nagy részét futás közben lehetetlen volt azonosítani, de az esetleg információt adó szintvonalrajz a kusza zöld-sárga felület alatt olvashatatlan volt. Sajnos tendencia, hogy a rendezők rajonganak az ilyen túl részletesre rajzolt térképekért (a skandinávok egyszerűen gulyás térképnek hívják ezeket), de lehet, hogy a versenyzőknek egy jobban generalizált térkép hasznosabb lenne. Egyszer ki kéne próbálni… A térkép valószínűleg nagyon pontos volt, de ez még nem jelenti azt, hogy a versenyzési sebességhez megfelelő részletességű volt. Sajnos a térképek (legalábbis az 1-2. napi) még azt a szabályt sem tartották be, hogy minden jelnek 150%-os méretűnek kell lennie (pl. a zöld és kék körök, illetve a barna és fekete "V"-k mérete nem egyforma, pedig a jelkulcs szerint annak kéne lennie, határjelek mérete bizonyosan nem 150%-os volt). Egy nemzetközi verseny térképén nem szabad olyannak előfordulnia, hogy egy tó kék helyett zöld lesz (3. nap). A számítógépes térképből jó nyomdakész filmet készíteni nem sokat tudnak, talán őket kellett volna erre megkérni. Érthető, hogy a rendezők nem vállalták az újranyomtatás költségét, de kérdés mi a fontosabb: az anyagi vagy a presztízs veszteség.
Az összes térkép olvashatóságát segítette volna, ha több eséstüskét használnak a rajzolók. A kúpokra nem kell, de nem tilos eséstüskét rajzolni. Az ilyen alföldi terepen sokat segített volna a több eséstüske a domborzat olvasásában.
10. A WRE térkép csapnivaló volt a szerző szerint. Hely hiány miatt nem sorolom a szakmai érveket. Az indulók, akik között VB helyezettek is voltak és többeket viszont láthattunk a sümegi EB-n, kivétel nélkül hangsúlyozták a terep és a térkép kiválóságát, összhangját amit a futott kilométer átlagok is alátámasztottak. Talán ha előbb olvassák a cikket, nem nyilatkoznak ilyen zöldségeket. Bár a szerző véleménye szerint az ilyen förmedvényeket a svédek csak gulyás térképnek szokták nevezni, azért remélem az alkotó még készít néhány hasonlóan slendrián munkát.
Nagyon sértőnek érzem ezeket a kitételeket. Szokol Lajos nem érti, vagy még inkább nem akarja érteni a mondanivalómat. A csapnivaló, slendrián és a förmedvény szavakkal saját magát minősíti, én semmi ilyet nem állítottam. Jó lett volna ha a - szerintem - szakmai bírálatra konkrét válaszokat ad. Miért nem tartották be a jelkulcsi méreteket?
Gyakorló térképhelyesbítőként már idestova 20 éve leszoktam arról, hogy mások térképhelyesbítői munkáját bíráljam. Inkább az a véleményem, hogy csak örülni lehet annak, ha Dénes Zoltánhoz hasonló lelkes "fiatalok" hajlandók térképet javítani, mert előbb-utóbb nálunk is keleti vendégmunkásokat kell hívnunk, ha új térképeken akarunk futni.
Minden térképjavítónak végig kell járnia egy fejlődési utat; az igazi nehézség nem az, hogy mit és hogyan ábrázolunk, hanem mit nem veszünk fel a térképre, hogyan generalizálunk. Ez a terep óriási kihívás, de nem bonyolultabb egy skandináv terepnél, ahol nem tűnt el a 15 ezres méretarány.
Ha már Szokol Lajos a sümegi EB résztvevőit hozta szóba. Az EB-n a középtáv és a váltó ugyanazon a terepen zajlott, de eltérő méretarányú térképen. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a váltón használt 15 ezres térkép sokkal jobban használható volt, sokkal könnyebben lehetett észlelni a domborzati formákat, pedig az sem volt nagyon egyszerű terep.
Nekem óriási tanulságokkal szolgált az első 1-2 évem kezdőként az IOF Térképbizottságában. Megdöbbentő volt látni, hogy a skandináv országokban mennyire komolyan veszik a nemzetközi jelkulcs előírásait. Ha ők a példaképeink, próbáljuk meg utánozni őket. Ha bárki az elején tudatosítja a térképjavítóban, hogy ez egy 1:15000 méretarányú térkép lesz, akkor bizonyosan jobban törekszik a generalizálásra, az olvashatóság növelésére.
Az ISOM2000 egyébként arra is lehetőséget ad, hogy bizonyos esetekben halványabb sárga színt használjunk. Ez is használt volna az olvashatóságnak.
A gulyás térkép nem feltétlenül jelent negatív jelzőt. Szarka Ernő, aki az 1989-es svédországi VB ellenőre volt tudna arról mesélni, hogy a skandinávok csak akkoriban kezdték el megtanulni a három zöld szín alkalmazását. Ők a közép-európai térképek nekik (és gyakran nekünk is) nehezen azonosítható zöld foltjait nevezték el gulyás térképnek. A stílus művelésében ma is főleg a csehek járnak az élen. A skandinávok is gyakran szenvednek, ha nemzetközi versenyre helyesbítenek térképet, de igazodnak a szabványhoz, mert ettől (is) lesz sportszerű a verseny.
Véleményem szerint a Dénes Zoltán által készített térkép tökéletesen megfelelt a Hungária Kupa igényeinek (ettől még az olvashatósága nem volt ideális), de a WRE szabályait nem tartotta be.


11. A pályabenyomtatás hagyott maga után kívánnivalót. Sokszor a kódok olyan apró számmal és rossz minőségben kerültek nyomtatásra, hogy könnyen lehetett téveszteni. Tanulságos, hogy a kategóriámban (F40) a parkversenyen többen (nagy esélyesek) kiestek. A versenyzők kihagytak egy pontot, ami az ő hibájuk, de ha a pályabenyomtatásnál a pont sorszámát nem az épületek fekete jelére nyomtatják, hanem egy üres részre, akkor talán senki nem esik ki (akkor néhány hellyel én is hátrébb végeztem volna). Ráadásul a benyomtatás a legkisebb nedvesség hatására is elmosódott.
11. "Ha a pályabenyomtatásnál nem az épületek fekete jelére nyomtatják a pontok sorszámát, hanem egy üres részre, akkor talán senki nem esik ki." Talán! Bár a szerző alapos elemzést követő végkövetkeztetése után bátortalanul jegyzem meg, hogy Ópusztaszeren 59 ponttévesztést regisztráltunk és ezt a versenyzők 26! különböző ponton követték el. Az összes pontból egyetlen pont sorszáma került fekete alapra, ami természetesen súlyos hiba a zöld tóval együtt.
Tényleg a saját F40-es pályámból indultam ki. A mi kategóriánkban heten estek ki (60 indulóból). Közülük öten a 16. ponton, a másik kettő a 15-ösön, illetve a 17-esen (ezeket a pontokat hagyták ki a részidős eredmények szerint). F35-ben senki nem esett ki, a miénkhez hasonlóan viszonylag nagy létszámú F45-ben és F50-ben ketten-ketten hibáztak. Szintén kiugró az F55, ahol 36-ból indulóból kilencen estek ki, öten ugyannannál a pontnál véreztek el, de ezt valószínűleg egy másik közeli pont okozta. Az N10-es, illetve a nyílt könnyű kategóriát kivéve hasonlóan nagy arányú kiesés máshol nem volt (legfeljebb 1-2 induló kategóriánként, de sok kategóriában mindenki hibátlanul végigment). Ez azért már nem lehet véletlen. Meghülyültek a szenior férfiak, vagy ennek valami más oka van? Csak elő kéne venni a maradék benyomtatott térképeit és megvizsgálni, hogy vajon mi lehetett a hibázás oka...

A F40-es pálya "kritikus" része: a 16-os pont (már ha látja valaki a sorszámot)...

A tények makacs dolgok ...
F14B-ben minden nap rosszabb győztes időt futottak a 2. futamban, ami a végén az összetettben majd 17 perces különbséget eredményezett (a közel egyenlő pályahossz és ellenőrzőpont szám még nem feltétlenül jelent azonos nehézségű pályát). 6:0 az első futam javára
F21B-ben minden nap az 1. futamban futottak rosszabb győztes időt, a végére a különbség több mint 20 percre nőtt (ezt tényleg elírtam a cikkemben, de ettől a tendencia még érvényes). 6:0 a második futam javára.
F21BR. A különbség majd 22 perc, igaz itt a 3. nap megtört az egyöntetűség és az 1. futam jobb időre volt képes. 5:1 a második futam javára, de a különbség itt is elég nagy.
Szerintem túlságosan is jelentősek ezek a különbségek a megosztott kategóriák között.

13. Szerintem nem volt szerencsés, hogy az 5. napi pályák voltak a leghosszabbak és olyan hosszúak, ami főleg az elit pályákkal összehasonlítva nagyon soknak tűnt (pl. F55: 5170 m, F14: 4760 m, N45: 4980 m).
(Erre a pontra nem volt reakció.)


14. Tudom, hogy tisztán anyagi kérdés, de a WC-k száma kevés volt. Sajnos időközönként előfordult, hogy hiányzott a papír.
(Erre a pontra nem volt reakció.)


Nem biztos, hogy minden esetben igazam van, de én így láttam. Amikor a nevezési díj nagyságáról beszélünk, akkor azt is látni kell, hogy a hasonló nyugati versenyeken (pl. Velence) nem nagyon szoktunk panaszkodni a gyakran sokkal magasabb árakra. Az is biztos, hogy a magasabb árak miatt, mi versenyzők is érzékenyebben figyeltünk mindenre. Például furcsa volt látni a fő szponzor saját weboldalán, hogy ha ugyanazt a szállást a versenytől függetlenül közvetlenül rendelem meg, akkor olcsóbban megúsztam volna (igaz, ebben nincs benne a fürdőbelépő ára, de nekünk nem nagyon volt választási lehetőségünk, ha a rendezőkön keresztül igényeltünk szállást).
Ez a cikk sokkal hosszabb lett volna, ha a pozitívumokat soroltam volna fel, de az könnyebben ment volna.
"Hasonló nyugati versenyeken (pl. Velence) nem nagyon szoktunk panaszkodni a gyakran sokkal magasabb árakra."
Kedves Laci!
A mi versenyünkön akkor miért? Velencében jártál már a WC-n, vagy az öltözőben? Esetleg a VK körüli sikátorokban, ahol elvégezheted a dolgod, ha nem vagy bátortalan. Vagy szállás, szállítási, odajutási, kulturális információt találtál már akár csak az idei versenyükkel kapcsolatban is? Kaptál már valaha eredményértesítőt? Ott mit tapasztaltál a nem létező verseny büfében? Ingyenes szórakoztató programok, fürdő belépők? Az idős és fiatal kategóriák versenyzői ott is visszakapják a nevezési díjat, ha elindultak? Óvoda? A résztvevők gyerekeinek ingyenes lovagoltatás, versenyek tiszteletdíjakkal, stb.?
Írod, hogy a fő szponzor WEB oldalán olcsóbban jutottál volna szálláshoz. Ki kellett volna próbálni, vagy megtiltottuk? Eltitkoltuk? Esetleg az összes kiadványunkban szereplő elérhetőségük segített az információhoz? Egyébként az áraikban nem szereplő idegenforgalmi adó befizetése után a hét nap alatt megspórolhattál volna 175,-Ft-ot és még a fürdő belépő szalag körüli anomáliákat is megúszod.
Írásodban a hasonló versenyek jövőbeni jobbítása vezérelt - mondod. A jobb jövőt nyilván nem velünk képzelted el.
Az én írásom célja némi elégtételt adni a számomra elfogadhatatlan hangnemért és a tényekkel sokszor ellentétes megállapításaidért, a hibák ellenére is jól és szakszerűen dolgozó rendező gárda számára.
Soha nem voltam még a velencei versenyen, bizonyosan úgy van ahogy SZL leírta, ennek ellenére minden évben vagy 100 magyar hajlandó sok pénzt áldozni arra, hogy ott lehessen (mert kuriózum). Érdekes volt olvasni a mostani Tájolóban Kerényi Dénes cikkét az idei cseh 5 naposról. Ki-ki eldöntheti, hogy a pozitívumok és a negatívumok hatására elmegy-e oda legközelebb. Valószínűleg az idei Hungáriáról is születtek hasonló cikkek a külföldi tájfutó lapokban, ahol remélhetőleg inkább a pozitívumok dominálnak. A korábbi pozitív és negatív cikkeket olvasva az idei Hungária után is ki-ki eldöntheti, hogy elmegy-e a legközelebb is egy hasonló többnapos SZVSE rendezvényre. Én senkinek sem tanácsoltam (még négyszemközt sem), hogy ezentúl bojkottálja a rendezvényeiteket, nem gondolom, hogy sokan ilyen szándékot olvastak ki a cikkemből.
Egy verseny sok részfeladatból áll. Ezek zömét az idei Hungária Kupa jól, esetenként kiválóan oldotta meg. De ettől még a fentebb felsorolt hibákból szerintem lehetne tanulni. Nem érzem magam semmivel jobbnak, okosabbnak nálatok, ha kioktatásnak érzitek, amiket leírtam, ám legyen, vállalom, de úgy érzem, ha tisztában vagytok a hibákkal, gyengeségekkel, legközelebb már kisebb eséllyel fogjátok elkövetni. Sőt mások is tanulhatnak belőle.
Az általam legnagyobb negatívumnak tartott WRE hiányosságokon remélhetőleg a jövőbeni rendezők, illetve a rendezési jogot odaítélő MTFSZ is okul.
Elnézést kérek a tényekkel ellentétes állításaimért (a térképek be voltak fóliázva - igaz a WRE indulók ennek az ellenkezőjéről tudhattak, valószínűleg az ópusztaszeri buszok késésében is Nektek van igazatok). Most vessük össze a tévedéseim súlyosságát a cikk többi állításával és ki-ki vonja le a következtetéseket.