[Tajfutas] 500-as limit

2020. Már. 15., V, 13:03:23 CET

 Nyilván bánom már, hogy megszólaltam, de most már úgyis mindegy. :)

Itt egyáltalán nem arról volt szó, hogy bombázások idején valaki edzett e a
romos házban vagy sem. Eleve miért kellett volna, ha a bombázások nem 0-24
órán át folytak 3 éven át? Igen, ahogy írtad a háború utolsó 3 évében már
folyamatosan bombázták az ország különböző stratégiai pontjait, ami sajnos
sokszor lakóházakat is elért, részben navigációs hiba, részben
nemtörődömség, részben pedig a lakosság demoralizálása céljából, de ettől
még edzett mindenki, akit csak nem hívtak be katonai szolgálatra,
munkaszolgálatra, stb. Ha jól emlékszem '44 októberéig még a focibajnokság
sem állt le, pedig az ország fele felett már nem gyakorolt hatalmat a
magyar állam, de bőven volt sportélet, vagy hogy úgy mondjam, lényegi
fennakadást a sportéletben nem okozott az, hogy háború van. Nyilván a
nemzetközi versenyek, tornák (pl. az 1940-es olimpia) elmaradtak, kivéve az
egymással szövetségi rendszerben lévő országok között (olasz, horvát,
német, magyar, szlovák), bár ezek is leginkább barátságos mérkőzések,
viadalok voltak, amíg a front távol volt. '44 karácsonyáig úgy élt
Budapest, mintha mi sem történt volna, igyekeztek nem tudomásul venni, hogy
már hallják az ágyúzást. Moziba jártak, mulatoztak, Gasparovich László
szavaival élve: haláltáncot jártak, mert nem tudták melyik nap lesz az
utolsó

Sanyi bácsival kapcsolatban viszont egyáltalán nem az volt a kontextus,
hogy bombázások alatt edzett volna e, hanem, hogy az ostrom idején ('44
karácsonya és '45 február eleje között), amikor a pincébe szorultak ő
aközben edzett. Én csupán ezt neveztem életszerűtlennek, és bár a lakosság
részéről sem volt példa nélküli, hogy az életüket kockáztassák apróságok
miatt, (pl. Albertfalván egy háziasszony kutyáit és a kerti bunker
csapóajtóját azért tépte szét egy szovjet lövedék, mert az elfelejtett a
bableveshez kanalat időben kihozni a házból és ki akart rohanni érte. Vagy
a Sashegyi villák szilveszterezése, mikor 31-én este 10-kor beindultak a
sztálinorgonák a fejük felett és frakkban iszkoltak a pincébe) a többség
azzal volt elfoglalva, hogy valahogy túlélje az egész poklot ami a feje
felett és sokszor közöttük folyik. A támadók többször törtek át tűzfalakat,
pincefalakat csak azért, hogy így kerüljék meg a házakban, épületekben
berendezett védelmet és ebbe sok civil belehalt.

Az ostrom alatti pincébe szorulás, amiről itt szó volt, már nem az a
háborús romantika volt. Nem mondom, hogy ebben az őrületben ez nem
történhetett meg, csupán azt hogy nehéz elképzelni azt a szituációt azokban
a kritikus hetekben, hogy miközben valaki az életéért retteg és
zsizsikestül eszi a borsót, állandó belövések vagy lövöldözések szünetében
felszökjön edzeni, inkább egy kalandos háborús történetnek hangzik.
Szülések is természetesen voltak, iszonyat higiénés körülmények között is,
de a magzatnak nyilván nehéz lett volna megmondani, hogy ez most nem
alkalmas. :)

Ami pedig az Állatkertet illeti, szegény állatkerti oroszlán '45
januárjában a kisföldalatti alagútjában bolyongott, és ott is érte a
végzet. Arról megoszlanak a visszaemlékezések, hogy az éhező lakosság vagy
a szovjetek végeztek e vele. Szegény cirmi-cica... :(

György Bozán <bozan.gyorgy at gmail.com> ezt írta (időpont: 2020. márc. 15.,
V, 12:08):

> Számomra teljesen hihető, hogy Garay Sanyi bácsi a bombázások idején is
> edzett. Még ha erről edzésnapló, pláne GPS log nem maradt fenn. Inkább azon
> csodálkozom, hogy 24 évesen éppen nem hívták be katonának.
>
> Budapest bombázása 1942 őszén kezdődött.
> Először a szovjet gépek jöttek és csak vaktában szórták meg Kispestet, de
> kapott a Műegyetem, a Városmajor és a Rózsadomb is.
> Mindenki tudta, hogy lesz folytatás.
> A városvezetés a főváros önkéntes kiürítését szorgalmazta. Persze az élet
> nem állt meg.
> Egyik sporttársunk családja csak úgy kapott akkor építési engedélyt a
> Tétényi úton, hogy 25 cm-es vasbeton padlásfödémet épít.
>
> Az amerikaiak 1944 április 3-án kezdtek, rögtön egy 600 gépből álló
> kötelékkel. Aztán időről időre visszatértek. Szisztematikusan a vasúti
> létesítményeket, üzemanyag raktárakat, gyárakat üzemeket bombázták. Persze
> kaptak a lakóházak is, 3 ezerre becsülik a lakosság veszteségét.  Sokan
> elmenekültek az "ostrom elől", de a többség maradt. Egyébként vidéken sem
> volt béke. Talán soknak tűnik, de több mint ezer települést ért
> bombatalálat. Összesen több mint 20 ezer tonna bombát szórtak le. Még a
> héten is találtak egyet a Tabánban.
>
> 1944 szeptemberében az amerikaiak átadták a légteret, nehogy
> szövetségeseiket bombázzák Budapesten.  Másnap már a szovjet bombázók
> jöttek.
> Azért '44 és '45 áprilisa között voltak napok, sőt hetek, amikor nem
> bombáztak.
> Ha sokan meg is haltak, a város élt. Volt előadás az Operában, nyitva volt
> az Állatkert és le lehet menni akár a Vasas pályára is.
>
> Két olyan tájfutóról is tudok, akik pont bombázás alatt születtek. Otthon,
> de csak úgy á-la natur, az ebédlőasztal alatt, ahova nem potyog a vakolat,
> az ablakra meg szőnyeget szögeltek, mert az üveg már kihullott. Aztán
> túlélték.   Akkor persze senki sem tudta, hogy az egész meddig tart még.
> Boxi
>
>
> Gyorgy Muszely <muszely.gyorgy at gmail.com> ezt írta (időpont: 2020. márc.
> 13., P, 23:27):
>
>> Semmi sértődés, különben is nagy tisztelőd vagyok! Íme egy újabb
>> momentum, hogy ehhez is értesz.
>> Amit írtál, ezt azért én is tudom, nyilván a Sanyi bácsi is azokra az
>> időszakokra értette, amikor ezt még meg lehetett tenni. Különben jellemző
>> rá! Többször mesélte pl., hogy nála a futás úgy kezdődött, hogy valami
>> szívbetegséget állapítottak meg és minden fizikai megterheléstől
>> eltiltották.
>>
>> Üdv Mindenkinek
>> M. Gyurka
>>
>>
>>
>>
>> István Zsebeházy <zsebeisti at gmail.com> ezt írta (időpont: 2020. márc.
>> 13., P, 22:25):
>>
>>> Ez valahogy úgy volt, hogy amikor jöttek a gépek, a rádió bemondta a
>>>> városokat, a szirénák megszólaltak, mindenki lerohant a pincébe. Amikor
>>>> meg
>>>> elmentek, a sziréna lefújta, és ha megmaradt a lépcsőház, fel lehetett
>>>> jönni.
>>>
>>>
>>> Szia Gyuri (bácsi)! Elnézést, csak nem tudom hogy illik. :)
>>>
>>> Be szép is lett volna, ha Budapest ostroma csupán ennyiből állt volna és
>>> nem a polgári lakosság feje felett vagy közvetlen közöttük folyik a
>>> közelharc, azt hiszem sokkal kevésbé lenne traumatikus fejezete a magyar
>>> történelemnek. Amit mondasz természetesen igaz! De ez különböző
>>> intenzitással a háború utolsó három évére igaz. A város közvetlen ostroma
>>> alatt azaz 1944 december 25 és 1945 február 10-e között (függően, hogy a
>>> városon belül hol élte át az ostromot) egy olyan a vállalkozás, hogy valaki
>>> a pincéből felmerészkedik a házba, vagy az utcára könnyen az életébe
>>> kerülhetett és nekem ebből a szempontból egyszerűen életszerűtlen, hogy
>>> valaki egy nem létfontosságú aktusért, mint egy kis edzés az életét
>>> kockáztassa.
>>>
>>> Tudom, nem voltam ott, számomra az olvasottak alapján ez
>>> elképzelhetetlen, hogy a fenti 5 hétben valaki józan megfontolásból ilyet
>>> tegyen, de ezért is mondtam Serdülőnek, ha van egy visszaemlékezés leírva
>>> azt nagyon szívesen veszem illetve ha megmondja, hogy ezek az "edzések"
>>> mely napon/napokon voltak és melyik utcában pár perc alatt kikeresem neki,
>>> hogy mikor haladt ott át a front és mennyire érték súlyos harcok azt az
>>> utcát akár orosz, akár német részről.
>>> Tényleg érdekel.
>>>
>>> Természetesen senkit sem kívántam se megbántani, sem hülyének nézni,
>>> csupán egy különös furcsaságon akadt meg a szemem.
>>>
>>> Vita szándéka nélkül, és barátsággal:
>>>
>>> Zsebe Isti
>>>
>> _______________________________________________
>> Tajfutas mailing list
>> Tajfutas at lazarus.elte.hu
>> http://lazarus.elte.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/tajfutas
>>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lazarus.elte.hu/pipermail/tajfutas/attachments/20200315/f44837eb/attachment.html>