Még nem fejeződött be Buda ostroma, a katonai térképészek, közöttük elsősorban Tolnay Dezső vezérőrnagy, azon fáradozott, hogy munkatársait megmentse és hogy az Intézetet Irmédi-Molnár László munkahelyét - működőképessé tegye. Az épület fölött februárban még a II. kerületi elöljáróság rendelkezett. Márciusban Magassy Zoltán nyugállományú ezredes, majd Csiszár Sándor alezredes kis csoportjával igyekszik tájékozódni az épületben lévő viszonyokról. Megkísérlik a rendteremtést, valamint megakadályozni a fosztogatást és a hasznosítható anyagok elégetését. Az épületek ugyan alig rongálódtak meg, a műszerek egy részét is sikerült a front odaérkezése előtt biztonságba helyezni (egy részüket elmenekíteni), de a térképek és más anyagok nagy része megsemmisült. Irmédi-Molnár László és a magyar térképészek nagy szomorúságára az addigi égetés során elpusztult az intézet múzeuma, benne Napóleon 1809-es kézi rajzolású, egyetlen példányban készült győri térképével, a külföldi térképgyűjtemény, az intézet bélyegző gyűjteménye, a beszolgáltatott katonai és falitérképek, valamint az intézeti levéltár. A Budapesten zúzdába küldött anyag - főként szakkönyvek - pusztulása, mentésük bűnös elmulasztása máig pótolhatatlan veszteség.

Áprilisra kiköltözik a kerületi elöljáróság és a nyomdából a szovjet katonai egység, Tolnay veszi kézbe az irányítást. 1945. április 8-i parancsában a térképészetnek a romokból való újraalakítását, valamint az anyagoknak és eszközöknek az összegyűjtését, a hulladékok eltávolítását s a tisztaság, rend helyreállítását jelöli meg feladatként.

Az Intézet sorsa, léte - legalábbis a békekötésig - a győztes hatalmak képviselőiből álló Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól függött. Nem sikerült megakadályozni, hogy a HTI működésének felfüggesztését 1945. május 15-én el ne rendeljék. Az Intézet tagjait szabadságolták, majd a katonákat létszám feletti állományba helyezték.

A katonai térképészet ügyeit ekkor 1946. február 8-ig a HM hadműveleti csoportja keretében a tíz fős HM Térképészeti Csoport intézte. A csoportvezető Tolnay vezérőrnagy, segédtisztje Bene András, egyik tagja Irmédi-Molnár László lett.

A HTI helyét pedig - a felfüggesztés alatt -1946. február 10-től egy akkor alakult magánvállalat, a "Meridián" Földrajzi Intézet Ipari és Kereskedelmi Rt. foglalta el. Munkatársait a volt katona-térképészek alkották. Így került Irmédi-Molnár László is ehhez az intézethez. Az Rt. a honvéd kincstártól a volt HTI összes megmaradt szakanyagát és felszerelését megkapta.

Eközben, és az előbbiek ellenére az intézet munkatársai közül többen önkéntesen azon fáradoztak, hogy a térképtár megmaradt anyagát megmentsék és különválasszák a már nem használható hulladékoktól. A térképészek saját kezűleg gyűjtögették, szedegették össze és rendszerezték minden egyes darabját. A rendteremtők közt volt Irmédi-Molnár László is.

S szakmai dolgaiban sem tétlenkedik. Felkeresi tiszttársait, Jäger Károlyt, Takács Józsefet és hozzáfognak számos térkép kiadásához. Még 1945-ben megjelentetik a "Magyarország hegyei" c. térképet, több Budapest térképet (1947,1948), középiskolai atlaszukat (térképfüzetüket) és Európa térképét.

Hála Tolnay Dezsőnek, Beleznay Istvánnak és Bene Andrásnak, akik kérték, szorgalmazták a katonai irányítású térképészeti intézet működésének engedélyezését, Sólyom László altábornagy felterjesztésére a Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1946. szeptember 26-án mégis hozzájárult, hogy az Intézet 43 fős állománnyal megkezdhesse háború utáni munkáját²¹. 1946. október 1-jén a Meridián Rt. megszűnt és megalakult a HTI. Parancsnoka Tolnay Dezső vezérőrnagy, helyettese dr. Irmédi-Molnár László lett.

1947. február 1-jén Vásárhelyi János kapta meg az intézet parancsnokságát Irmédi a tudományos munkában és a tanfolyamok oktatásában kapott feladatokat.

Ez évben ezredessé léptetik elő.

Az intézetben is egyre többen látják, hogy a további működéshez több topográfusra van szükség.

A második világháború befejeződése után erős gazdasági-társadalmi igény jelentkezett másutt is földmérő és térképész szakemberek iránt. Ezt az igényt az ország újjáépítésének szükségszerűsége, az államhatárok megváltozása, a földreform munkálatai, az államosítások és az állami (hároméves, ötéves) tervek megvalósításának követelményei hozták létre. Emellett fennállt egy vélt vagy valós háborús veszély is, továbbá az emberek látókörébe került igen sok gazdasági, politikai esemény, körülmény, ami igen sokfajta térkép (főleg tematikus térkép) előállítását, használatát kívánta meg. Már az ötvenes évek elején számos állami vállalat alakul. A mezőgazdaságban elkezdődik az állami gazdaságok, majd később a termelőszövetkezetek szervezése, ahol hosszabb-rövidebb ideig számos földmérő és térképész munkájára volt szükség.

Mindezek miatt e területen dolgozó vezető szakemberek a felsőoktatás kibővítésén fáradoznak, dr. Tárczy-Hornoch Antal, dr. Sébor János és dr. Rédey István a földmérőmérnöki kar létrehozásán (1949). Két év múlva Rédey István és Irmédi-Molnár László a BME Hadmérnöki kar, majd újabb két év múlva Irmédi-Molnár László a tudományegyetemen, a térképtudományi tanszék megteremtésén.

A szakember-utánpótlásnak a felsőoktatás bővítése azonban csak egyik módja volt. Ez a feladat azonnali megoldásra várt, az idő sürgetett. Az egyetemekről legkorábban négy év múlva lehetett friss erőkre számítani, ezért más módokat is kellett választani: a házitanfolyam-szervezést a földmérő és térképész intézményekben, továbbá a tudományegyetem felsőbb éves hallgatói ismereteinek speciális térképészeti kollokviumokon való kiegészítését.

Ilyen körülmények között Irmédi-Molnár László is bekapcsolódott az oktatásba: a HTI tiszti tanfolyamain, az ELTE Természettudományi Karán (akkor még Élet- és Földtudományi Karnak nevezték), a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Sopronban működő földmérőmérnöki karán, majd a BME Hadmérnöki karán. Az oktatás egyre meghatározóbbá válik tevékenységében.

Mindenekelőtt a HTI tanfolyamait kellett beindítani. Először is a HTI személyi állományában bekövetkezett háborús veszteségeket kellett pótolni, azután ki kellett képezni az igen gyors térképhelyesbítés topográfusait, illetve az azután tervbe vett új 1:25 000 méretarányú térképmű terepfelmérőit.

1947-48-ban a térképészeti főfeladatot - a Tito-ellenes időszak kezdetén vagyunk - az ország 1:25 000-es katonai térképállományának gyors helyesbítése jelentette. Az 1947-ben és az 1948-ban indított hároméves tanfolyamok hallgatói főleg azon volt csapattisztek köréből kerültek ki, akik szolgálatuk, érdeklődésük és rajzkészségük alapján alkalmasaknak látszottak a térképészeti munkákra.

1949-ben a kor szokásai szerint üzemi fiatalokat iskoláztak be. ők olyan érettségizett fiatalemberek voltak, akik kedvet éreztek a térképezéshez, a terepfelméréshez.

Ezeken a tanfolyamokon oktatta a hegyidomtant Irmédi-Molnár László.

Ezután nagyobb létszámú és szervezettebb kiképzésre került sor. 1950 őszén - a hadseregen belül - felhívással fordultak az akkor besorozott fiatalokhoz, jelentkezzenek térképész pályára. Az ezer jelentkező közül százat vettek fel részint az egyéves, részint a hároméves térképész-tiszti iskolára. 1951 márciusában az egyévesen 89, a háromévesen 15-en kezdték meg tanulmányaikat.²² Tanáraik,között szintén ott találjuk Irmédi-Molnár Lászlót is. Hegyidomtant adott elő, tanfolyami jegyzetet is írt.

Röviden említjük, hogy Irmédi-Molnár László mindezek mellett 1947-ben, 1948-ban és 1949-ben bekapcsolódott a Tudományegyetemi térképész-oktatásba is, meghívott előadóként rendszeresen tartott előadásokat a felsőbbéves földrajz-szakos hallgatók számára.

Nem csodálkozhatunk azon sem, hogy vállalkozott a polgári földmérőmérnök oktatásban való közreműködésre is, hiszen az Intézet onnan is várt szakembereket, olyanokat, akik az intézeti munkálatokhoz szükséges topográfiai-hegyidomtani ismeretek birtokában vannak. Így a megindított Földmérőmérnöki kar hallgatóinak oktatására jelentkezett s lett az 1950/51-es tanévben a Hegyidomtan c. tárgy meghívott előadója Sopronban, másodállásban.

Tekintsük át a magyarországi földmérőmérnök képzés előzményeit történetét, amelybe Irmédi-Molnár László is bekapcsolódott.

Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!