A második világháború kitörése, különösen pedig Magyarország hadbalépése 1941-ben ismét különleges feladatok elé állította a katonai térképészetet, így annak vezetőit is, akik közé a Honvéd Térképészeti Intézetben (1938. októberétől ezt a nevet viselte) Irmédi-Molnár László immár odatartozott. Kézenfekvő volt, hogy tiszti besorolását kérje (1941. augusztus 7.). 1942 április 3-án III. o. szakszolgálatos őrnaggyá nevezik ki.

Az Intézet állományából sokan bevonultak csapatszolgálatra, ezeket újakkal kellett pótolni. Az újak számára megfelelő kiképzést, tanfolyamokat kellett szervezni, hogy a visszatért területek térképezése megkezdődhessék és a harcoló hadsereg térképellátottsága biztosítva legyen. Nemcsak a hadseregnek kellett az új térkép, de a polgári szerveknek is közigazgatási, területfejlesztési és építés-tervezési feladataik megoldásához. Az Intézet létszáma megkétszereződött és mûszerállománya is jelentősen bővült. Egyre inkább előtérbe került a harcoló csapatok térképellátásának jó megszervezése.

Az Intézet nagy gondot fordított a legkorszerûbb technológiák bevezetésére. Stratégiai fejlesztési cél volt a fotogrammetria alkalmazása, amelyet 1928-tól üzemszerûen, a háború éveiben pedig már általános felhasználtak topográfiai térképek készítésére. Az Intézet vezető szakemberei (dr. Rédey István, Csiszár Sándor, dr. Hankó Géza és mások) nemzetközileg elismert szaktekintélyek voltak. Irmédi-Molnár László a sajtó eszközeivel, tollával állt e stratégiai cél szolgálatába: a térképkészítésre vonatkozó cikkeiben mindig szerepel a fotogrammetriai módszer is, de kifejezetten az anaglif eljárásról - mint domborzat-ábrázolási módról - is jelent meg cikke a Földrajzi Zsebkönyvben.

A szakmai színvonal emelése érdekében jelentős volt az 1940-ben kiadott "A fényképmérés kézikönyve" c. tankönyv. Tanulmány jelent meg 1942-ben az Intézet támogatásával a Magyar Fotogrammetriai Társaság kiadásában az anaglif ábrázolásról. Napvilágot látott (1943) a Vöröss-féle Tereptan. 1940-től megindul a Térképészeti Intézeti Tudósítások c. házi lap is. A háború ellenére kiadtak két kisatlaszt: Magyarország kistérképei (1943 ősze) és Magyarország vármegyéi (1944) címmel.

Irmédi-Molnár László bár a hadi körülmények és a szakember-szükséglet miatt a nyári időszakban ő maga is két-két hónapot terepfelméréssel és térkép helyesbítéssel a terepen tölt, számos cikket ír, elsősorban a térképek jobb felhasználása, megismertetése érdekében. Ilyenek az 1941-ben megjelent "Jelkulcs a térképolvasáshoz" és "A térképolvasás és a tereptan elemei" címûek. Az ugyancsak ebben az évben kiadott "Térképészeti példák a térképolvasáshoz és térképfelhasználáshoz" c. könyve szinte napjainkig használható segédeszköz a térképekkel ismerkedő fiatalság számára.

1943-ban részt vesz az új oktatótáblák megszerkesztésében és terjesztésében

A háború menetével kapcsolatosan számos ország, hadszíntér, csatahely stb. került a közvélemény érdeklődési körébe. A földrajz-térképész szakember Irmédi szinte ontotta a kisebb ismeretterjesztő cikkeket és vázlatokat. A B. mellékletből láthatjuk, hogy 1940-44 között 41 ilyen jellegû cikke jelent meg négyféle folyóiratban.

Folytatta térképtörténeti kutatásait: Reguly Antal, "Történeti visszapillantás a magyar térképészet fejlődésére" (1944) címmel publikál; két kisebb témája pedig a régiek térképező mûszere és Körösi-Csoma Sándor.

A Felvidék visszacsatolásakor és utána is az Intézet látta el a csapatokat térképpel. A bevonulásban résztvettek az Intézet katonái, és nem maradtak ki a kárpátaljai, az erdélyi és a délvidéki bevonulásokból sem. A résztvevőket emlékéremmel jutalmazták. Irmédi-Molnár László két utóbbiban részt vett és megkapta az Erdélyért emlékérmet,1942 december 15-én pedig a "Nemzetvédelmi Kereszt"-et.

Más elismerésben is részesül, 1943. május 1-jén szakszolgálatos alezredessé nevezik ki. 1944. július 4-én pedig Csatay vezérezredes, honvédelmi miniszter dicséretben részesíti.

1944-ben az orosz csapatok Budapest felé közelednek, gyakoriak az amerikai bombatámadások, a HTI állományát Mórra telepítik ki és küszöbön áll az ország elhagyása. Irmédi-Molnár igyekszik Budapesten maradni, noha ismeri az orosz bevonulás következményeit, de ismeri a külföldre szakadás nyomorúságait is. Nem menekül. Már folyik Buda ostroma, azt a parancsot kapja, hogy 1944. december 25-ig adja át a térképtárat a Budapesten harcoló hadtestnek, és utána települjön át Sajtoskál községbe (Sopron mellé). A kapcsolatfelvétel elmarad, mert előző nap az Intézet udvarán aknaszilánk megsebesíti. A várba viszik. Később, igazolása során bizonyítani tudja, hogy Budapest körülzárásával kapcsolatban sem katonai, sem polgári alakulatban harctevékenységet nem fejtett ki, Szálasi érdekében nem harcolt.

A budai várban - az Illetményhivatal épületében - esik fogságba 1945. február 12-én. Innen indítják útba a hadifogoly-gyûjtőtáborba. 1945. március 6-án a jászberényi fogolytábor lakója lesz. Úgy tûnik számára, hogy újabb szibériai fogság vár rá. Élete ismét hatalmas törés előtt áll. Ismét újra kell kezdeni mindent.

Mit tehet? Jelentkezik a felállítás alatt álló 1. magyar demokratikus hadseregbe (a gyaloghadosztályba). Ide azonban mint térképész szakszolgálatost nem tudják állományba venni. 1945. április 4-én Szalay alezredes parancsával Debrecenbe, a Hadügyminisztériumba küldik. Innen indítják vissza Budapestre a Térképészeti Intézetbe.^19,20

Átmegy a mindenkit érintő igazolási eljáráson. 1945. október 21-én igazolják és tartalékállományba helyezik.

Ő azonban eközben az Intézet Budapesten lévő tagjaival résztvesz az intézet helyreállításában, romeltakarításában, a munkatermek rendbehozatalában. Megment nagyon sok értékes könyvet és eszközt.

A második világháború tehát számára azzal végződik, hogy az Intézet romossá, kifosztottá vált. Megmaradt viszont az élete, életben van felesége és van lakásuk (Bp. II.ker. Lövőház u. 22. I. em. 2.). Ekkor Isten és az emberek iránti bizalmával ismét keresi a kapcsolatokat, tapogatózik, megélhetés után néz. Bekövetkezik, amire nem számított.

Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!