Irmédi-Molnár László szépen induló tudományos pályáján a szegedi tanársegédi működés megszűnése újabb törést jelentett, emellett a világváltságnak ez a nyomasztó időszaka egzisztenciálisan is megrázkódtatást hozott számára.

Ugyanakkor az 1920-as évek vége volt az az időszak, amikor a katonai térképészeti intézet (HTI) bővíteni kívánta tudományos és gyakorlati tevékenységét. Ezeknek a céloknak a megvalósításához képzett és a kartográfiában jártas munkatársakat keresett. Ezért Irmédi-Molnár Lászlót meghívják az Intézethez. Így ír erről említett folyamodványában: "Négy éven át mint kartográfus, az utóbbi három éven át pedig mint egyetemi tanársegéd működtem. Jövőm érdekében most az Állami Térképészeti Intézetnél óhajtanék alkalmazást nyerni ama céllal, hogy eddig szerzett elméleti és gyakorlati speciális tudásomat az intézetnek szenteljem. Alkalmaztatásomnak jelenleg az az egyetlen akadálya, hogy a legutóbb megjelent honvédelmi miniszteri rendeletben előírt óvadék biztosítását kellene kimutatnom. Az óvadék kérdése azonban nehéz helyzet elé állít, mert szemem előtt lebeg egyrészt boldog családi életem, másrészt jövőm, melyért nehéz életpályámon sokat küzdöttem és szenvedtem".¹⁴

Újabb buktató, amihez ismét az ő szívóssága, leleményessége kellett, hogy a kaució kötelezettség elháruljon. Végül is sikerült és 1930.október 1-jén mint műszaki tisztviselő a IX.3. fizetési fokozatban az Intézet állományába került. Ismét újra kellett kezdenie majdnem mindent. Azonban ehhez az "újrakezdéshez" 35 évesen már jelentős szakmai és élettapasztalattal rendelkezett. Pályájának felfelé ívelése igazán mégis ekkor kezdődik el.

Az új intézetben új erőpróba előtt állt, s tovább kellett bővítenie elméleti és gyakorlati térképészeti ismereteit. "Azonnal bevezényeltek a három éves terepfelmérői tanfolyamra. A tanfolyam nyári időszakai alatt 3-3 hónapig terepmunkán voltam. Gyakorlatilag sajátítottam el a szárazföldi és vízi felmérést, a légi fényképészetet, a fototopográfiát és a fotogrammetriát, továbbá az alsó geodéziát, végül a térképsokszorosító eljárások menetét" - írja.¹⁵

Aszód, Váckisújfalu, Galgamácsa, stb. helységekben topografál. Jászfényszarun dolgozik, amikor 1933. június 1-jén megkapja Medvey Aurélnak, a HTI parancsnokának "49.sz. Műszaki Rendelkezését":

"Németh József altanácsnok áthelyezése miatt az Állami Térképészet könyvtárnoki teendőinek átvételével Molnár László műszaki tisztviselőt bízom meg. Nevezett a 4963/4 DK lapon a külső munkájának befejeztével Jászfényszaru munkaállomáshelyéről Budapestre vonuljon be és Németh József altanácsnoktól az ügykörébe tartozó mindenfajta munkát vegyen át, hogy az átadás-átvétel f.é. július 1-jéig megtörténjék."¹⁶

Ugyanebben az évben elméleti felkészültségéről is számot adott. Az Állami Térképészet vezetője I 431 / 1933. számú 1933. november 20-án kelt igazolása szerint dr. Molnár László - mint rendkívüli hallgató - az 1930-1933. évi topográfiai tanfolyamot jó eredménnyel elvégezte.

Az intézeti térképészképző tanfolyam többnyire a bécsi kiképzési hagyományokra épült. Jellege felmérési irányítottságú volt, tananyagában megtaláljuk a földrajzot, a nyomdaműszaki eljárásokat, az ábrázoló geometriát, kartográfiát, a térkép-vetülettant és a geomorfológiát. A tantárgyak I. éven: matematika, jelkulcs, alsó geodézia, rajz, a II. évben hegyidomtan, vázlatos felső geodézia, terepfelmérés, matematika, jelkulcs, térképrajz, tájrajz; a III. évben fotogrammetria, jelkulcsrajzolás, térképszerkesztés és földrajzi ismeretek. Ha hiányosságait nézzük, akkor nem találjuk benne a kiegyenlítő számítást, a numerikus geodéziai eljárásokat, a nagyméretarányú térképezést, a talajbecslést, az ipari geodéziát, a gravimetriát. - Mindezeken felül mindenkinek két évet terepen kellett eltöltenie. Természetesen a korábban már egyetemet végzettek számára hallgatási könnyítést adtak, de vizsgáznia mindenkinek kellett.

A kinevezés értelmében Irmédi-Molnár László most már Budapesten, az intézet falain belül bizonyíthatta képességeit. Szilárd elhatározása volt, hogy jól szervezett és felkészült tudományos részleget hoz létre. Nagy ambícióval fogott hozzá, hogy nemcsak a könyvtárt fejlessze, hanem a térképtár is megfelelő hazai és külföldi alapanyagokkal rendelkezzék. Egyre inkább gyűjtögette a még fellelhető térképeket, a múlt megmaradt térképészeti emlékeit az intézeti múzeum számára. Személyiségének jellemző tulajdonsága volt az anyagok, adatok, szakmai emléktárgyak felkutatása, összegyűjtése iránti hajlam, ami élete során mindig tettekben is megnyilvánult. Magán vonatkozását is említhetem: szép óragyűjteménye volt.

Jó szervezőkészsége, alapos felkészültsége különösen kitűnt, amikor 1933-ban feladatul kapta és elvállalta az Intézet folyóiratának, s egyben az ország egyetlen térképészeti folyóiratának a szerkesztését. Szerkesztőként azon fáradozott, hogy a Térképészeti Közlöny 1933 után is a szakterület kimagasló, alapos cikkeket közlő, értékes és tudományos igényű folyóirata legyen, olyan, amelynek cikkeit, adatait évtizedek múlva is jól használhatja minden érdeklődő. Irmédi érdeme, hogy az Intézetben és a szakterületen másutt dolgozó szakírókat ösztönözte a cikkírásra és ebben maga is jó példával járt elől. Nemcsak szerkesztette a Közlönyt, hanem az első számtól kezdve több saját tudományos cikket is közre adott benne. Így 1930-ban Mikoviny Sámuelről két összeállítása jelent meg, 1935-ben egy Napoleon-korabeli térképről cikkez, 1938-ban Karacs Ferencről. Ugyanezen évben külön füzetben adja közre Tóth Ágoston életét és működését.1939-ben az Intézet tevékenységéről ír.

Kiemelkedőek a lap következő cikkei: A geodézia történelmi fejlődése (Fasching Antal) a Lázár deákról szóló cikk (O.Harmos Eleonóra), Pachhoffer Vilmosnak a hazai topográfiai munkálatokról, Borbély Andor - Nagy Júliának az I. katonai felmérésről, Strömpl Gábornak a szintezési pontok elmozdulásának geológiai okairól, Csiszár Sándornak a légi sztereo-fotogrammetriáról szóló tanulmányai, stb. Ezeken kívül a lap mellékletei (különösen a térképmellékletek) és a különfüzetek jelentettek mindmáig jelentős értékeket ebből a korszakból.

A magas szintű képzés, az új képzett munkaerők belépése és a gyakorlati tapasztalatok bővülése általános fellendülést hozott az akkor már 150-200 szakemberrel működő Térképészeti Intézet életében. Egyre több térképismertető-árjegyzék jelenik meg a kiadványokról. Az 1934. évi árjegyzékben pl. 800 féle katonai térkép, több mint 70 féle iskolai, kiránduló és egyéb térkép található, továbbá atlaszok, falitérképek és különféle kiadványok, tanulmányok és könyvek sora szerepel. Ez évben jelent meg pl. Csonka-Magyarország vármegyéinek atlasza (átdolgozott kiadása is lesz 1939-41-ben).

Azonban nemcsak szám szerint, hanem a kiadványok minőségében is sok újat hozott ez az időszak: sajátos stílust, megbízható friss tartalmat és európai nívójú pontosságot. Emellett a térképek esztétikai kivitele, díszítése, színezése is harmonikusabb, tetszetősebb lett.¹⁷

1937-ben adja ki a HTI 1:40 milliós földgömbjét Takács József névrajzával (nyomdai szedéssel).

Az Intézet vállalkozott magán megrendelések teljesítésére, térképek tervezésére, rajzolására, sokszorosítására és teljes előállítására is. Szoros kapcsolatot épített ki az iskolákkal, a cserkészettel és a turistasággal. Igen sok polgári folyóiratban is propagálták a HTI munkáit, termékeit. Ez utóbbi vonatkozásban Irmédi-Molnár László ebben az időszakban 1938-tól nagyszámú ismeretterjesztő cikket ír. Publikál a Földrajzi Közleményekben, mert tevékeny tagja a Magyar Földrajzi Társaságnak is. 1935-ben a III. katonai felvételről és 1939-ben a Zala megyei kataszteri felmérésről jelenik meg ebben cikke.

A harmincas évek végén pályája igen meredeken ível felfelé. Tiszti illetménykönyvében található fényképéről a személyi adataiból egy 35 éves, kék szemű, barnás-szőke,163 cm magas fiatalember tekint ránk, tele ambícióval és tervekkel.

Mind az Intézet, mind az ő életében nagy esemény volt az ÁTI Kisatlasz megjelenése (1937). Ez az 56 térképet és 105 oldalnyi szöveget tartalmazó könyvecske mindazt a kartográfiai értéket felvonultatta és közreadta, amellyel az ÁTI akkor rendelkezett. Igen sokan dolgoztak rajta, nem kis része volt benne Irmédi-Molnár Lászlónak is. Nem maradt el az elismerés sem, mely "hivatalosan" jellemzi az ambiciózus tiszt munkásságát.

Kivonat az 1937. december 17-i M.Kir. Térképészeti Intézet 26. sz. Intézetparancsból. "Dr. Molnár László III. Műszaki Tisztviselő, a térképtár és könyvtár vezetője, a Levéltárat és a múzeumot fáradságot nem ismerő szorgalommal, szabadidejének nagy részét feláldozva szakszerű alapokra helyezte, a térképtár és a könyvtárral egyetemben szép eredménnyel állandóan továbbfejleszti, továbbá mert az 1937. évben megjelent "ÁTI Kisatlasz" szövegeinek és szövegközi térképeinek tetemes részét önállóan írta, illetve tervezte meg, amivel az atlasz sikeréhez jelentősen hozzájárult. Mindezen érdemeiért a Legfelsőbb Szolgálat nevében dicsérő elismerésemet fejezem ki." ¹⁸

1938. november 1-jén műszaki főtisztviselővé léptetik elő a VII. 1. fizetési fokozatban. Ez - a polgáriasított intézetben - szakszolgálatos századosi rangnak felelt meg.

1939-ben időszerűvé vált, hogy az Intézet 20 éves fennállása alkalmából termékeivel a nyilvánosság elé lépjen. 1939. december 27 - 1940. január 25. között nagyszabású kiállítást rendezett az Esterházy u. 26.sz. alatti palotaépületben. Bemutatták itt a térképkészítés teljes folyamatát, az eszközöket, berendezéseket, valamint a termékeket. Ez utóbbiak között a katonai térképek teljes sorozatát, a közkedvelt kiránduló és turistatérképeket, az iskolai atlaszokat, térképeket, földgömböket, a szép magyar tájak légifényképeit. Irmédi-Molnár Lászlónak is nagy része volt abban, hogy e kiállítás létrejött és, hogy látogatták is. Három lapban - a Magyar Katonai Szemlében, az Ifjúság és Élet és A Földgömb címűben - is részletesen ismerteti a kiállítást. Ugyanakkor mint a kartográfiai történeti rész kimunkálója parancsot kap arra, hogy a legmagasabb rangú vendégeknek ő maga ismertesse e részlegnél kiállított darabokat és azok kartográfiai jelentőségét. Ránk maradtak fényképei, amiken feszesen, egyenruhában, kitüntetésekkel a mellén (C. melléklet) a vezérkari főnöknek magyaráz a kiállított tárgyakról.

Rá kell mutatnom, hogy a kiállítás szervezését nemcsak hivatali kötelességének tekintette. A jó szemléltetés iránti fogékonysága és érzéke már korábbi oktatói munkájában is megnyilvánult; láttuk, oktatófilm forgatókönyvet is készített, s említésre méltó az 1935-ben napvilágot látott "szintvonal tanításának szemléltető eszköze", ezt az "újítását" Turner Ferenc budapesti dombortérképészeti intézete kivitelezte. Így szívesen vállalkozott a kiállítás megrendezése nem kis feladatának megoldására.

Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!