Szakmai életrajz: Zentai László

Zentai László általános iskoláit Zagyvapálfalván végezte el, 1978-ban érettségizett a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumban, majd 1984-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán és szerzett térképész diplomát.

Az egyetem elvégzése után két évig egy gazdasági munkaközösségben rekreációs- és sport célú térképek készítésével foglalkozott. 1986-tól a Környezetvédelmi Intézet munkatársa lett, ahol környezetvédelmi problémák térképi megjelenítése volt az elsődleges feladata, de KGST együttműködés keretében nemzetközi környezetvédelmi projektben is részt vett. Itt már számítógépes környezetben (is) dolgozhatott. Ekkoriban került újra kapcsolatba a Térképtudományi Tanszékkel, melynek munkatársaival közösen szerkesztette a Balaton atlasz 1986–1990 térképeit, melynek kiadása végül politikai okok miatt elmaradt.

1988 áprilisában került az ELTE Térképtudományi Tanszékére tanársegédként. Magyarországon elsõként, még 1990-ben készített el egy hagyományos módon nyomtatásra kerülõ többszínû térkép nyomdakész filmjeit számítógép segítségével. 1990-ben három hónapos finn ösztöndíj keretében végzett kutatásokat doktori témájában.
1992. februárjában avatták egyetemi doktorrá "Kartometria - Térképértékelés, térképinterpretáció" c. értekezése alapján, majd ezt követően kinevezték adjunktussá. 1994-ben hathetes TEMPUS ösztöndíjjal a Karlsruhei fõiskolán tett tanulmányutat. Rövidebb tanulmányútjai alatt több külföldi ország topográfiai térképrendszerét, intézményes digitális térképészeti hátterét volt alkalma közelebbrõl megvizsgálni (Belgium, Spanyolország, Szlovénia, Olaszország, Németország, Hollandia).

1995 januárjában védte meg kandidátusi értekezését, melynek témája a számítógéppel segített térképszerkesztés volt (a Közép-Európa atlasz példáján). Ezt követően 1996 szeptemberében nevezték ki egyetemi docensnek.
1997 márciusától elnyerte az akkor első alkalommal meghirdetett Széchenyi Professzori Ösztöndíjat, majd ennek lejárta után 2001-2004 között a Széchenyi István ösztöndíjat. 1997 szeptemberében elnyerte az MTA X. osztály Szádeczky-Kardoss Elemér díját, melyet a fiatal kutatók publikációs tevékenységének elismeréseként osztanak ki.
2000-ben jelent meg a Számítógépes térképészet c. szakkönyve, melynek első változatai korábban önálló jegyzetként is kiadásra kerültek.

2003–2007 között az akkor alakult Informatikai Kar tudományos és nemzetközi kapcsolatok dékánhelyettese lett. 2007-ben megkapta az ELTE Pro Universitate Emlékérem arany fokozatát, majd 2012-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Emlékérmét.
2007-2010 között az egyetem oktatási rektorhelyettese volt. Rektorhelyettessége alatt vezette az ELTE Egyetemi Doktori Tanácsát is. 2012-2016 között újra az Informatikai Kar tudományos és nemzetközi kapcsolatok dékánhelyettese. 2017-ben ismét az ELTE oktatási és tanulmányi rektorhelyettese.
Az MTA Földtudományok Osztálya Társadalom- és Természetföldrajzi Tudományos Bizottságainak Kartográfiai Albizottsága vezetője.

2004-ben habilitált az Informatikai Karon. 2005 májusában védte meg az MTA doktori címet s ugyanezen év augusztusától lett a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék vezetője. 2006 szeptemberében kapta meg egyetemi tanári kinevezését.
A Földtudományi Doktori Iskola térképészet és geoinformatika programjának a vezetője. A térképész mesterszak szakfelelőse (magyar és angol nyelven is folyik a képzés).

A Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszéken oktatási tevékenysége elsősorban a térképészet gyakorlati diszciplínáihoz kapcsolódik: a számítógépes térképészet, az általános kartográfia, a topográfiai térképrendszerek, a domborzatábrázolás-tan tárgyakat oktatta, de informatikus hallgatóknál bevezető kartográfiai előadásokat is tartott. A térképészképzésben mind a 2000/2001-es tanévtől érvényes új (kredites) tanrendet, mind a bolognai rendszerű alap- és mesterképzést a vezetésével alakította ki a tanszéki kollektíva.
A térképész doktori iskola munkájában megalakítása óta vett részt (de az ELTE Történelem segédtudományok doktori iskolának is külső alapító tagja volt a 2000-es évek elején). Eddig 24 hallgatónak volt a témavezetője, s közülük nyolcan már megszerezték a PhD fokozatot (2016). Emellett eddig már több mint negyven egyetemi hallgató diplomamunkájának volt a témavezetője.
1997–2003 között vezette a térképész tudományos diákkört. Egy hallgatója 2001-ben második helyezést ért el az Országos Tudományos Diákköri Konferencián.

Kutatásokat a számítógépes térképészet és a webkartográfia szakterületén végzett. Kutatásai alkalmazásaként több térkép, atlasz és CD-ROM jelent meg szerkesztésében, közreműködével, vagy irányítása alatt. Közülük nemzetközi elismerést szerzett a Közép-Európa Atlasz, 1945 digitális fakszimile kiadása (angol nyelven is), a WHO (Egészségügyi Világszervezet) és a KSH kooperációjában kiadott Atlas of leading and 'avoidable' causes of death in countries of Central and Eastern Europe, a több kiadást megért Magyarország Közigazgatási Atlasza 1914, a 2001-2002-ben EU támogatással létrehozott finn-magyar multimédia történelmi CD-ROM, továbbá a Visegrádi országok környezetvédelmi területeit és ökológiai hálózatait bemutató kéziratos térképek (2005). Egyik szerkesztője volt a Klinghammer István professzor 65., majd 70. születésnapjára megjelent emlékkötetnek.

1999 óta a Nemzetközi Térképészeti Társulás (ICA) Oktatási és képzési bizottságában dolgozott választott tagként. 2000-ben és 2003-ban Budapesten szervezett bizottsági ülést. Az ICA két bizottságában: Internet és térképészet (1999-2011), illetve a Vizualizációs bizottságban tagként képviselte (1999-2003) Magyarországot. 2003-ban az ICA dél-afrikai konferenciáján 4 éves időtartamra megbízást kapott az Oktatási és képzési bizottság vezetésére. A 2007–2011 közötti időszakban a bizottság elnökhelyettesi pozícióját tölti be. A bizottság munkájához kötődően tanfolyamokat szervezett és előadott Iránban és Vietnámban.
A Nemzetközi Térképészeti Társulás (ICA) 2011-es közgyűlésén a szervezet főtitkárává választották, majd a 2015-ös közgyűlés újraválasztotta.
2007 óta az ICA Magyar Nemzeti Bizottság vezetője, s egyben a Magyar Földmérési Térképészeti és Távérzékelési Társaság Intézőbizottságának tagja. 2013-ban megkapta a Lázár deák-emlékérmet, a társaság kitüntetését.
1995 óta szerkeszti az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék honlapját, a korai időszakban az ELTE és a magyar kartográfia egyik legismertebb és sokáig legnagyobb forgalmat lebonyolító weboldalát. A honlap szerkesztőjeként 1996-ban elnyerte a non-profit szféra legjobb tartalomszolgáltatójának kitüntető címét.

Az évente megrendezett Szép magyar térkép versenyen eddig három térképe lett díjazott (I., II. hely, illetve dicséret).
Térképészeti tevékenységének zöme korábban gyakorlati jellegű volt, így publikációinak nagy része egyedi térkép, atlasz, illetve gyakran tudományos művekben, tankönyvekben megjelent térkép, ábra, illusztráció. A felsorolt atlaszok, CD-ROM-ok, illetve a Tanszék honlapjának szerkesztése olyan tudományos tevékenységek, melyek szakmai elismertsége igen magas, sőt általában jóval időigényesebb szakmai feladat, mint egy hasonló terjedelmű könyv megírása. Emellett folyamatosan jelentek meg publikáció mind a hazai, mind külföldi szaklapokban is. A legrangosabb nemzetközi szakmai térképészeti konferenciákon is rendszeres előadó, gyakran meghívott szekcióvezető.

Kutatásait különféle pályázatok tették lehetővé: az Oktatási Minisztérium, Felsőoktatási Kutatási és Fejlesztési Pályázatán, illetve az OTKA-n nyert támogatást, de részesült OTKA utazási támogatásban is (OTKA és FKFP pályázat témavezető, Felsőoktatási Tankönyv- és Szakkönyvtámogatási Pályázat szerző). Irányító szerepet töltött be olyan pályázatokban, mint a Multimedial history of Hungary and Finland on CD-ROM (Európai Unió, Culture 2000), A Magyar Királyság 1:200000 méretarányú közigazgatási térképe, 1910 (Nemzeti Kulturális Alapprogram és NKÖM).

Szenior tájékozódási futóként jelenleg is aktívan sportol. 1998–2002 között a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség elnökségének tagja volt. 1996–2006 között a Nemzetközi Tájékozódási Futó Szövetség (IOF) Térképbizottságának tagja volt, 2002-től négy éven át a bizottság vezetője. 2006 óta a nemzetközi szövetség elnökségi tagja. A térképbizottság tagjaként oktatott Japánban, Kínában, Brazíliában, Uruguayban, Ecuadorban, illetve szakmai konferenciákat szervezett Norvégiában, Finnországban, Skóciában, Svájcban és Japánban. 2002-ben addigi szakmai munkájáért megkapta az IOF kitüntetésének bronz fokozatát.

1987 óta nős, felesége Sipos Judit. Egyetlen gyermekük 1989-ben született.



Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!