A digitalizáló tábla egy olyan számítógép periféria (input, vagyis bemeneti eszköz), amely pontok abszolút koordinátáinak automatikus leolvasására képes egy tetszőleges (a felhasználó által definiált) derékszögű koordinátarendszerben. A mérés kezdetén a térképet rögzítjük a digitalizáló táblán, majd a kurzorral (a tábla leolvasó egysége, ami tulajdonképpen nem más, mint egy szálkereszt, esetleg egy ceruzához hasonlatos eszköz: stylus) végigkövetjük a mérendő vonalat. A mérés kezdetén megadhatjuk a koordinátarendszer kezdőpontját, bár ennek hosszmérés esetén nincs különösebb jelentősége. A vonalkövetés során a számítógép általunk megadott módon automatikusan, vagy félautomatikusan leolvassa a vonal egyes pontjainak koordinátáit és azokat a későbbi felhasználás (számítás) céljára tárolja. A leolvasás módja programozható, hosszmérési célra az alábbi módszerek használata célszerű:

• a vonalkövetés során szabályos időközönként történik leolvasás (0.5-1 mp),
• a vonalkövetés során az utolsó leolvasott ponttól a folyamatosan méri távolságot és ha elér egy megadott küszöbértéket (pl. 1 mm), leolvassa a kurzor aktuális koordinátáit (analóg az állandó nyílástávolságú osztókörzős módszerrel),
• a vonalkövetés során akkor történik újabb leolvasás, ha a kurzor aktuális pozíciója már nincs rajta az előző két leolvasott pont által meghatározott egyenesen (analóg a papírcsík módszerrel),
• a leolvasás történhet félautomatikusan, gombnyomásra, azaz a mérést végző maga meghatározhatja, hogy mely pontok koordinátáira lesz majd szüksége a számításhoz.

A módszer pontossága csak a mérést végző személytől, időigénye pedig a leolvasás módjától függ, de csak annyiban, hogy félautomatikus leolvasás esetén a pontok egyenkénti kijelölése miatt maga a mérés kissé tovább tart. Egyébként azonban ugyanolyan gyors mint a leggyorsabb nem számítógépes eljárás, a kurveométeres mérés. A digitalizáló tábla felbontása (leolvasási pontossága) is korlátozott, de ennek értéke általában 0.05-0.1 mm, ez nagyságrenddel kisebb mint a vonalkövetésből adódó emberi pontatlanság. A kísérletek alapján [35] a vonal végpontjának meghatározásánál (ez mindenképpen manuális művelet, hiszen a számítógép nem tudhatja, hogy hol végződik a mérendő vonal) a szórás ± 0,47 mm, míg az egyes digitalizált pontok helyzeti pontatlansága ± 0,21 mm.
A fenti esetben a vonal tárolása vektor formában történt. Kiküszöbölhető a vonalkövetés során elkerülhetetlenül fellépő emberi pontatlanság, ha a vonal scannerrel (automatikus letapogató, leolvasó eszköz) kerül be a számítógépbe. Ebben az esetben a tárolás raszter formában történik, azaz mintha a scanner a felbontóképességétől függő szabályos négyzethálót fektetne a mérendő vonalat tartalmazó lapra és azon rácsnégyzetek koordinátáit tárolja, amelyekbe beleesik a mérendő vonal. Közvetlenül térképről történő scanneres mérés esetén gyakran nem egyszerű feladat annak definiálása, hogy melyik az a térképi vonal, amelyre a méréshez szükségünk van.
Matematikai számítások végzéséhez (mint például esetünkben a hosszmérés) célszerű raszteresből vektorformátumra átalakítani a vonal tárolt adatait. A scannerrel történő mérés hibaforrásai:

• a scanner korlátozott felbontóképessége (egy egyszerű scanner esetén ennek értéke 80-120 dpi, komolyabb igényű mérésekhez minimum 300 dpi felbontás ajánlatos),
• a raszter > vektor átalakítás során fellépő pontatlanságok.

© Zentai László

Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!