© Zentai László
A módszer lényege egyszerű: a mérendő vonalra ráfektetünk egy fonalat, majd ezt kiegyenesítve vonalzó mellett megmérjük.
A módszer nehézségei hasonlóak, mint a kurveométernél. Nehéz a fonalat pontosan ráfektetni a vonalra, nehéz a vonal kezdő- és végpontjának megjelölése a fonalon. További pontatlanság forrása lehet még a fonal merevsége (nem képes követni a vonal éles kanyarulatait), illetve a nyúlása (kiegyenesítéskor megnyúlik megnövelve a mért vonalhosszt).
A módszer komolyabb alkalmazására csak egy példa ismeretes. Ausztrália partvonalának hosszát mérték meg 162 db 1:250 000 méretarányú szelvény segítségével [17]. S bár sokkal lassúbb volt a mérés, mintha kurveométert használtak volna a fonalas módszert részesítették előnyben pontossága miatt (a méréshez egyébként fonal helyett igen vékony fémhuzalt alkalmaztak). Olyan pontosságot tudtak elérni, mintha 2.8 mm-es nyílástávolságú osztókörzővel lépegették volna végig ebben a méretarányban Ausztrália partvonalát (ez több tízezer lépés lett volna az osztókörzővel).
Kisebb pontossági igényű mérések esetén legfeljebb csak akkor javasolt a módszer használata, ha a papírcsík módszer alkalmazása a mérendő vonal kanyargóssága miatt már túlságosan pontatlan, illetve időigényes lenne.
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!