A módszer lényege, hogy a mérendő vonalat egy körzővel "végiglépegetjük". Kartometriai célokra speciális körzők is készültek. A mérés folyamán a körző nyílástávolsága általában állandó, de figyelembe véve a vonal jellegét változhat is. Valójában nem teszünk mást, mint a mérendő vonalat a körző segítségével egy sokszögvonallal közelítjük. A mérés jellegéből rögtön következik két fontos tulajdonsága:

• a kapott mérési eredmények mindig kisebbek a tényleges hossznál,
• ugyanazon vonal mérési eredményei a körző nyílástávolságának csökkenésével nőnek.

A mérések gyakorlati elvégzésének legnehezebb feladata a nyílástávolság pontos betartása, illetve - állandó nyílástávolság esetén annak biztosítása, hogy ez a nyílástávolság a mérés folyamán mindvégig ugyanakkora maradjon. Állandó nyílástávolság esetén , ha olyan speciális kartometriai osztókörzőnk van, amelynek nyílástávolsága nem állítható, egyszerűbb, ha először elvégezzük a mérést és csak a legvégén mérjük le a pontos nyílástávolságot. Ha normál körzőt alkalmazunk mindenképpen célszerű a nyílástávolság pontos megállapítása a tényleges hosszmérés előtt és után is. Létezik a nullkörzőhöz hasonló, mikrocsavarral kis határok között is fokozatmentesen és igen precízen beállítható osztókörző is.

4.1. ábra Kartometriai osztókörző.

A különféle típusú és nyílástávolságú osztókörzők mindegyikének van egy optimális mérési tartománya, de általában elmondható, hogy a pontosság csak akkor éri el az 1 %-os határt, ha a nyílástávolság kisebb mint 4 mm [24].
Megfelelően pontos körző használata esetén a módszer bármilyen vonal mérésére alkalmas (természetesen egyenes szakaszok hosszának megállapítására használni értelmetlen), a kívánt pontosság eléréséhez azonban a mérések redukciójára is szükség lehet.

© Zentai László

Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!