© Zentai László
A kartometria (térképméréstan) mint fogalom már több mint 100 éve létezik a kartográfiában. Magába foglalja azon eljárások összességét, amelyek arra szolgálnak, hogy megmérjük a térképen ábrázolt jelenségek mennyiségi összetevőit, beleértve ebbe az általuk közölt információk elemzését is.
Azonban míg a kartográfia más részterületei, mint például a vetülettan, a felméréstan, a tematikus kartográfia jól feldolgozottak, addig e témának az összefoglaló térképészeti művek is jobb esetben egy rövid fejezetet szentelnek. Maling 1977-ben a következőképpen jellemezte a kartometria helyzetét [35]:
"Annak a tudósnak a szempontjából, aki távolságot vagy területet óhajt mérni egy térképen úgy tűnik, hogy nem forog fenn semmiféle különleges probléma. Műszereket szerkesztettek ezekre a célokra és ezeknek a használata számos elemi tankönyvben le van írva. Ezeknek a leírásoknak a rövid volta az, amely félrevezetheti a felhasználót arra vonatkozólag, hogy miként kell az adatokat kezelni és miért állíthatjuk azt, hogy a térképhasználatnak ez a fontos vonatkozása miért tekintendő egy elhanyagolt tudománynak. Így például az, hogy miként kell megmérni egy szabálytalan vonal hosszát az összes angol nyelvű szakkönyv közül a legismertebben [43] mindössze tizenkét sorban van leírva."
Azt, hogy a kartometria a térképészet egyik legelhanyagoltabb területe, mi sem bizonyítja jobban, hogy igazából maga a fogalom, a kartometria tartalma sincs igazán meghatározva. Hake [21] az alábbiakban definiálja:
"A kartometria a térképen való mérés, mely eredetileg a matematikai földrajz részterülete volt. A topográfiában a kartometria szögek, hosszak, területek mérését illetve számolását jelenti, míg a tematikus kartográfiában különböző mennyiségeket és értékeket reprezentáló jelek mérését vagy számolását, olyan célból, hogy új térképeket készítsenek."
Az ICA (Nemzetközi Térképészeti Szövetség) 1973-ban a következőképpen definiálta a kartometriát:
" ... a térképről nyerhető numerikus értékek mérése és számítása".
A definíció angol változata ugyan még folytatódik, de a Térképészeti Kifejezések Többnyelvű szótárába ez már nem került bele. Az ICA kartometria definíciója a térképen kívül egyéb információhordozókat is megemlít, mint a kartometriai mérések lehetséges alanyait: légifotók, űrfotók. [36]
A különféle definíciók összefoglalásaként elmondható, hogy a kartometria az alábbi jelenségek térképen vagy más hordozón (légifotó, űrfotó) való mérésével foglalkozik:
Volkov, N.M.: A kartometria elmélete és módszerei (1950), orosz nyelven [51]
Kuska, F.: Kartometria (1956), szlovák nyelven [28]
Libaut, A.: Les measures sur les cartes et leur incertitude (A térképi mérések és ezek bizonytalansága) Párizs, 1961. 231 pp., francia nyelven
Kishimoto, H.: Kartometriai mérések (1968), angol nyelven [24]
Maling, D.: Mérések a térképen (1989), angol nyelven [36]
Ezen művek igazi fontossága abban rejlik, hogy nem csak felsorolják a lehetséges mérési módszereket, hanem részletesen ismertetik az egyes eljárások pontosságát, kiemelve, hogy már a mérendő jelenség jellemzői (pl. a mérendő terület nagysága, határvonalának bonyolultsága) maguk meghatározzák a legalkalmasabb mérési módszert.
A magyar nyelven megjelent utolsó átfogó térképészeti műben [25] szerepel ugyan egy "Mérések a térképen" című fejezet, de ez inkább ismeretterjesztő jellegű, olyannyira, hogy a 384 oldalas könyvben elő sem fordul a kartometria szó.
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!