5. Kronológia


i.e. IX-VIII. századElső írásbeli utalások felmérésre, térképre az ószövetségben, Homérosz Iliászában.
i.e. VI. század első feleAnaximandrosz elkészíti az oikumené (a lakott Föld) első térképét.
i.e. VI. század végeHekataiosz oikumené-térképe.
i.e. V. század elejePüthagoűrasz tanítványa, Parmenidesz kihangsúlyozza a Föld gömbalakját, megjelenik a klímazónák gondolata.
i.e. V. század közepeHérodotosz kritizálja a kör alakú térképeket.
i.e. IV. század első feleEudoxosz csillagglóbusza; Ephorusz négyszögletű térképet készít.
i.e. IV. század második feleArisztotelész kritizálja a körtérképeket, az oikumené alakját trapézformájú gömbövszeletnek tekinti.
i.e. IV. század vége, III. század eleje Dikaiarkhosz oikumené-térképén megrajzolja a diafragmát, a derékszögű koordináta-rendszer alapját; Publius Vegetius rámutat a terepismeret szükségességére hadászati szempontból.
i.e. III. század második fele Eratoszthenész meghatározza a Föld kerületét, térképtörténetet ír, az oikumenét erősen generalizált formában szfragidákra tagolja, amivel a fokhálózat ősi formáját megalkotja.
i.e. 150 körül Krátész földgömböt készít.
i.e. II. század közepe Hipparkhosz feltehetőleg olyan vetületet alkot az oikumené ábrázolására, amelyben a meridiánok "egymás felé hajló" egyenesek. Valószínűleg ő vezeti be földi ábrázolásoknál a fokhálózatot. Megjelenik a gömbi koordináta-rendszer síkbafejtésének gondolata.
i.e. I. század első fele Geminusz leírja a gömbi koordináta-rendszert éggömbre vonatkozólag; Poszeidoniosz meghatározza a Föld kerületét.
i.e. I. század második fele Marcus Vespasianus Agrippa beszámol a Római Birodalom feltérképezéséről.
i.e. 7 körül Sztrabón "Geográphiká"-jában a térképek történetével is foglalkozik.
60 körül Héron földméréstani könyvet ír.
100 körül a türoszi Marinosz tanulmányt ír a térképkészítésről, rendszeresebb beosztást ad a fokhálózatnak.
II. század közepe Ptolemaiosz megírja "Geográfiá"-ját, amely a térképkészítést tárgyalja. Új vetületeket szerkeszt a hasonlósági elv alapján, ezzel kialakul a vetülettan.
X. század vége Gerbert apát "Geometriá"-ja.
XI. század első fele al-Biruni tanulmányt ír a földgömb- és csillagtérkép-készítésről.
1264 Roger Bacon új típusú vetületet alkot az ismert világ ábrázolására.
XV. század első fele Ptolemaiosz "Geográfiá"-ját latinra fordítják, és a "Kozmográfia" címet kapja.
1475 Ptolemaiosz "Kozmográfiá"-ja megjelenik nyomtatásban.
XV. század második fele Itáliai művészek (Leon Battista Alberti, Pierro della Francesca, Leonardo da Vinci) tanulmányai a festészetről, amelyek a térképi ábrázolást is érintik.
1498 Lossai Péter "Jegyzetei és Ábrái" a földmérésről.
1512 Johannes Stöffler földméréstani tankönyve.
1522 Jacob Köbel földméréstani tankönyve.
1524 Peter Apian "Kozmográfiá"-ja.
1525 Albrecht Dürer geometriai tankönyve, amelyben a glóbuszkészítést is érinti.
1528 Sebastian Münster térképezési módszert ír le.
1533 Reinerus Gemma-Frisius megadja a háromszögelés első formáját.
1541 Georg Joachim Rheticus összefoglalja a térképezési módszereket.
1551 Martin Cortés leírja a portolántérképek szerkesztési módját.
1563 Püchler Kristóf "Geometria practica"-ja.
1566 Sebastian Schmidt "Chorographia et Topographia" című művében összefoglalja a térképezési módszereket; Tilemann Stella felvázolja Németország térképezésének tervét.
1575 Jean de Merliers földmérési könyve.
1580 Conrat von Ulm "Geodesia"-ja.
1598 Paul Pfinzing 1590-ben megírt "Methodus geometria"-ja megjelenik. Ez a topográfiai térképezés első összefoglaló szakkönyve.
1607 Leonhard Zubler leírja a felmérési műszereket, köztük a mérőasztalt.
1616 Aaron Rathboorne munkája a földmérésről és a felmérésről.
1618 Daniel Schwenter megadja Johann Praetorius mérőasztalának részletes leírását.
1629 Wilhelm Schickard leírja a háromszögelés modernebb változatának alkalmazását a térképfelvételre.
1650 Bernhard Varenius "Geographia generalis"-a megjelenik; Sébastien le Preste de Vauban elrendeli a francia erődítmények modelljeinek elkészítését, az erődítménytérképeken szabványosításra törekszik.
1652 Wendelin Schildknecht kritizálja a domborzat ábrázolását.
1659 Pierre Duval könyve a földgömb- és térképhasználatról.
1662 A Royal Society megalapítása.
1666 A Párizsi Akadémia megalapítása.
1679 Douaiban (Franciaország) tüzériskola alakul, ahol már valószínűleg megindul a hadmérnökképzés is.
1687 Henri Gautier erődítéstani munkájában ír a térképrajzolásról is.
1688 Franciaországban létrejön a hadmérnöki kar; a Dépoˆt de la Guerre-nél haditérképtár létesül; John Lova "Geodisia"-ja.
1692 Drezdában Tisztképző Akadémia alapul.
1693 Jacques Ozonam térképészeti könyve.
1701 John Smith útmutatása a térképfestészethez.
1711 Hadmérnöki Iskola (a későbbi Katonai Mérnökakadémia) alapul Bécsben; Caspar Gotschling térképtörténeti munkája.
1713 Johann Gottfried Gregorii térképtörténeti munkája.
1717 Megalakul a Drawing Room in the Tower of London; John Green könyve a térkép- és földgömbkészítésről.
1721 Bouchette erődítéstani munkája a térképi ábrázolás szabályaival is foglakozik.
1724 Eberhard David Hauber térképtörténeti munkája.
1725 Henry Wilson útmutatása a térképfestészethez.
1729 Hadmérnöki Kar alakul Poroszországban.
1730 Hadmérnöki Kar alakul Szászországban.
1732 Mikoviny Sámuel "Epistolá"-ja.
1734 Abraham de Humbert felméréstani munkája.
1736 Christopher Packe tanulmányt nyújt be a Royal Societynek, amelyben javasolja a magassági számok felvitelét a térképre.
1741 Woolwichben megalapítják a Royal Military Academy-t.
1743 Drezdában Katonai Mérnökakadémiát alapítanak.
1747 Hadmérnöki kar alakul Ausztriában; az Ecola des Ponts et Chaussées megalapítása.
1749 Méziersben megalakul az École du Genie Militaire; Milet de Mureau javasolja a domborzatábrázolásnál a magassági számok feltüntetését.
1751-1772 A Francia Enciklopédia kiadása.
1751 Johann Jacob von Marinoni felméréstani munkája (egy további könyve erről a témáról 1755-ben jelenik meg).
1757 Georg Moritz Lowitz a göttingeni egyetemen meghirdeti előadását a térképrajzolás módszertanáról.
1759 Jeney Lajos Mihály tárgyalja a felderítési célból végzett vázlatszerű térképezést.
1760 Ugyancsak erről a témáról ír Joseph de Bourcet.
1762 Simon Le Fébvre felméréstani munkája.
1763 Dupain de Montesson igen elterjedt térképészeti könyve, a "L’art de lever les plans..." megjelenik.
1764 Nürnbergben megalakul a Kozmográfiai Társaság, amelynek feladata a kartográfia színvonalának emelése.
1769 Johann Gottlieb Tielke hadtudományi munkája, amely a kartográfiával is foglalkozik.
1771 Marcellin Ducarla-Bonifas benyújtja tanulmányát a szintvonalas ábrázolásról a Párizsi Akadémiának, amely 1782-ben jelenik meg.
1775 Johann Dietrich Carl Firscher könyvével megindul a katonai tereptan kialakulása.
1777 Johann Gottlob Imanuel Breitkopf publikációja a térképsokszorosításról.
1778 Johann Friedrich Keferstein térképészeti tankönyve.
1780 James Renell leírja forráskritikai módszerét; Richard Gough térképtörténeti munkája.
1782 Institutum Geometricum Budán a világon az első okleveles polgári mérnöki képzés.
1783 Ferdinánd Landerer kartográfiai tankönyve; Ludwig Müller "irányított" problémafelvetéssé alakítja át a csíkozásos domborzatábrázolás alapproblémáját; Egy ismeretlen katonatiszt könyve a domborzatábrázolásról; César-Francois Cassini de Thury tanulmánya Franciaország topográfiai térképéről.
1784 Bettlack és Raue kartográfiai tankönyvei.
1788 Franz Karl Schleicher meghirdeti előadását a kartográfiáról a marburgi egyetemen; Friedrich Meinert azt fejtegeti, hogy lehet-e a kartográfiát egyetemen oktatni.
1790 Poroszországban mérnökgeográfus kar alakul.
1791 Jean-Louis Dupain Triel tanulmánya a szintvonalas domborzatábrázolásról - valóságos domborzat első szintvonalas térképe; Londonban megalakul az Ordnance Survey of Britain.
1792 Friedrich Gottlib Canzler kiadásában megjelenik az első kartográfiai folyóirat; Carl Friedrich Wiebeking könyve a topográfiai térképekről.
1793-tól Megjelenik Johann Georg Krünitz enciklopédiája.
1794 École Polytechnique megalapítása; Gottlob Böhme integrációs szemléletű kartográfiai tankönyve.
1795 École des Ingenieurs Géographes megalapítása.
1798-tól Megjelenik az "Allgemeine Geographische Ephemeriden" Franz Xaver von Zach kiadásában, melynek egyik célkitűzése a térképészet színvonalának emelése.
1799 Johann Georg Lehmann publikálja domborzatábrázolási elméletét.
1801 E. J. Humbert lejtőcsíkozási módszert publikál; Carl von Müffling radikális javaslata a lejtőcsíkozás megreformálására tarka színfületek alkalmazásával.
1802 Nicolas-Antoine Sanson, a Dépőt de la guerre főfelügyelője bizottságot hív össze, amely megtárgyalja a domborzatábrázolás problémáját; Binzer könyve a domborzatábrázolásról.
1803 A porosz Katonai Társaság megtárgyalja Lehmann elméletét.
1804 F. Schneider lejtőcsíkozási módszert publikál.
1805 F. Schienert lejtőcsíkozási módszert publikál, a lejtőkategóriák 5°-os beosztását ajánlja.
1807 Louis Puissant térképészeti szakkönyve.
1808 Johann Lauretius Julius von Gerstenbergk könyve a topográfiai kartográfiáról.
1810 Johann Christian Mayer szintvonalfelmérési módszert ír le.
1811 Ludwig Lyncker kartográfiai tankönyve.
1812 Johann Georg Lehmann könyve a topográfiai térképezésről; Angliában megalakul a School of Military Engineering.
1814 Katona Mihály tankönyve.
1815 Robert Dawson kéziratban maradt tanulmánya a British National Style-ről.
1816 Carl Decker térképészeti könyvében a Lehmann-féle csíkozást ajánlja.
1817 Franciaországban fellángol a vita a felső és a ferde megvilágításról.
1818 A porosz vezérkar elfogadja Lehmann módszerét.
1820 Lakos János lejtőcsíkozási módszert dolgoz ki.
1821 Müffling, a porosz vezérkar főnöke új csíkozási skála bevezetését rendeli el a topográfiai felmérésnél.
1822 Georg Wilhelm Horrer metakartográfiai jellegű fejtegetései; Francois-Nicolas Bénoit Haxo továbbfejleszti a lejtőcsíkozást.
1823 Georg Winkler trigonometrikus úton történő szintvonalfelvételi módszert ír le; Friedrich Wilhelm Spehr a szintvonalat önmagában is elegendőnek tartja a domborzat ábrázolására.
1825 Franz von Hauslab könyve a térképsokszorosításról; Udvardy Cserna János Gazdasági Földmérő című munkája.
1826 Johann Heinrich Thünen publikálja az első kartoidot.
1827 Guillame-Henri Dufour munkája a csíkozásról és az árnyékolásról.
1829 Megjelenik a "kartográfia" kifejezés.
1839 A bécsi Militärgeographisches Institut megalapítása.
1843 Utoljára jelenik meg Lehmann könyve a topográfiai kartográfiáról.
1845-től Megjelennek a Dufour-térkép első lapjai; Ernst Heinrich Michaelis könyve a magashegységek ábrázolásáról új szemléleti módot vezet be a német kartográfiai irodalomban.
1852 Franz Chauvin a szintvonal és árnyékolás kombinációját javasolja. Könyvéért magas porosz kitüntetést kap.
1855 Hermann von Schintling, a felső megvilágítás híve megadja, hogy hogyan kell a ferde megvilágítást matematikai alapokra helyezni. Tagadó formában először írja le a svájci reliefkartográfia alapelveit; August Petermann Gothában megindítja "Közleményeit".
1856 Gustav Jenzsch szintvonal-ábrázolási módszere.
1859 Wenzel Unschuld könyve a tematikus kartográfiáról.
1863 Franz von Hauslab tanulmánya a magassági színezésről.
1866 Emil von Sydow tanulmánya a kartográfia főbb problémáiról.
1867/68 Valentin von Streffleur rendszerezi a domborzatábrázolási módszereket.
1869 Tóth Ágoston összefoglalja a kartográfia ismereti rendszerét.
1870 Joseph Enthoffer kartográfiai tankönyve (USA).
1872 Novák Lajos tereptankönyve.
1875 Zsoldos Ferenc tereptankönyve.
1879 Xántus János: A föld- és térképkészítésről.
1880 Zák József: A térképrajzolás elemei.
1884 Karl Zöppritz a földrajzi és a katonai kartográfia egybefogását sürgeti.
1885 Ottomár Volkmer összefoglaló munkája a térképsokszorosításról.
1890 Fridolin Becker vitát indít a tudomány és művészet szerepéről a kartográfiában.
1895 Pauliny Jákob József publikálja domborzatábrázolási módszerét; Alekszej Andrejevics Tillo javasolja egy nemzetközi kartográfiai egyesület megalapítását.
1898 Karl Peucker Árnyékplasztika és színplasztika című könyve megnyitja az önálló kartográfiatudomány proklamációjának fázisát.
1903-tól Hermann Haack beszámol a kartográfiai irodalom fejlődéséről.
1904 Albrecht Penck tanulmánya a domborzatábrázolásról.
1907/1908 Viktor Wessely kartográfiai tankönyve.
1908 Hermann Haack kísérletet tesz egy kartográfiai folyóirat alapítására; Eckert és Otto Krümmel térképtani tankönyve földrajzhallgatóeredő
1910 Alfred Hettner tanulmánya a kartográfia általános jellegű problémáiról.
1913 Karl Peuckert kinevezik a bécsi Export-Akadémia kartográfiai docensének.
1921 Max Eckert "Térképtudomány" első kötete megjelenik.
1922 Svédországban "Globen" címmel kartográfiai folyóirat jelenik meg; megalakul a Magyar Állami Térképészet, amely 1938-ban a Magyar Honvéd Térképészeti Intézet nevet veszi fel.
1923 Megkezdődik Moszkvában a kartográfia felsőszintű oktatása; Lengyelországban kartográfiai folyóirat jelenik meg.
1924 Eduard Imhof tanulmánya a domborzatábrázolásról (Peucker színplasztikai elméletének kritikája); Hermann Haack tanulmánya Peucker és Ostwald Színelméletéről.
1925 Megjelenik Max Eckert "Térképtudomány"-ának második kötete.
1928 Moszkvában kutatóintézetet alapítanak a geodézia, fotogrammetria és a kartográfia számára.
1929 A moszkvai egyetem földrajzi fakultásán kartográfiai osztály létesül.
1930 A szentpétervári (leningrádi) egyetem földrajzi fakultásán kartográfiai osztály létesül; Magyarországon megjelenik a "Térképészeti Közlöny"; Bécsben megjelenik a "Kartographische Mitteilungen".
1935 Megjelenik az "Imago Mundi", térképtörténeti évkönyv.
1937 Lipcsében megalakul a Német Kartográfiai Társaság.
1938 Raisz Ervin "General Cartography" című könyve megjelenik; Raisz egy másik publikációban ismerteti fiziografikus domborzatábrázolási módszerét.
1938 Max Eckert posztumusz megjelent könyvében a térképtudomány következetesebb intézményesedését sürgeti; Nyikolaj Nyikolajevics Baranszkij "Gazdasági kartográfiá"-ja megjelenik; Tanaka Kitiro szintvonalmódosító kísérletének publikációja.



Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!