 |
 |
 |
 |
| A levél megint elég szűkszavúnak bizonyul, a Fekete - tengeri utazást leírva, hiszen mindössze azt mondja, hogy Konstantinápolyt elhagyva harminchárom napi hajóút után értek Matrikába, Szikhia fővárosába. De hogy ezen harminchárom nap alatt mi történt, arról egy szóval sem beszél. Lehet, nem is annyira izgalmas, mint ahogy az ember elképzeli, hiszen, mint tudós barátok, Juliánus, és társai valószínűleg megjárták már Párizs, vagy Bologna híres egyetemei közül az egyiket. Ez pedig Bologna esetében azt jelentené, hogy már utaztak hajóval, beavatták őket ennek rejtelmeibe (tengeribetegség, és hasonlók). Ha már íly módon be voltak avatva, akkor nem volt túl izgalmas az útjuk, Kodolányi azonban nem elégedett meg ennyivel. Neki több izgalom kellett az útra, így az ő verziójában szerepel egy becsapás történet is. A szerzetesek viteldíj fejében személyenként egy aranyban állapodnak meg ay út előtt a hajó tulajdonosával. | Azonban az út végén gaz módon megvádolja őket, hogy nem akarják kifizetni a másik aranyat, amit az út végén kellett volna (szerinte) kifizetniük, és nem akarta kiadni az értékes csomagjaikat. Ezt a jámbor szerzetesek már abszolút nem értették, de a tulajdonos odacsődítette a többi utazót is, és fenyegetőzött, meg esküdözött, és kiderült, a többiek is két aranyat fizettek az útárt, csak nekik ajánlott (utazócsalogatásul) egy aranyas viteldíjat a gazda. Persze fizetniük kellett, és a városba vezető út sem volt teljesen egyértelmű számukra, a csomagok szállításáért sem akartak fizetni, és olcsó szállással is megelégedtek volna, ha tudják, hol van ilyen. De nem tudták. Így Juliánus bebaktatott a városba, és a másik végén talált egy olcsó vendégfogadót. Ezután közös erővel a hátukra vették a nehéz csomagjaikat, és saját maguk szállították a fogadóhoz. |