 |
 |
 |
 |
| Hogy nézett ki a szerzetesek egy napja? Hatkor keltek fel végleg. Imára szólította õket egy kis harang. Bevonultak a kapitulomházba. Kétféleképpen is el lehet képzelni, egyrészt misztikusan, mint rossz filmekben a gonoszhoz imádkozó papokat: lehajtott fejű, egybefűzött karú, kámzsás alakok vonulását a kerengõn, betérni egy ajtón. | De el lehet képzelni szaladó embereket, barna csuhákat, kialvatlan szemeket, mosolygós arcokat (Emberek! Mivel a dolog nem kötelezõ, csak az csinálja, akinek kedve van hozzá, ott az ajtó, el is lehet menni, stb. Ismerõs mondatok? Utoljára a gimiben hallottam ilyet.), lehajtott kámzsákat (csuklya, kapucni), halk köszönéseket. Itt, a házi kápolnában imádkoztak, majd a refektóriumba vonultak reggelizni. Minden szerzetes itt volt, de még nem beszélhettek, mert szilencium van (szent csönd, nem lehet megszólalni). | |||||
| Ezután megy mindenki a dolgára. Novíciusok a tanulószobába nevelõjük felügyeletével tanulni. Itt a fiatalok betüvetést, latin nyelvet, számtant tanultak, az idõsebbek retorikát (szónoklattan), dogmatikát (az egyházi alapigazságok magyarázata), egzegézist (a Biblia két része az ó -, és Újszövetség magyarázata). A felszentelt szerzetesek közül azok, akiket erre kijelöltek, a mívelõházba megy. | Itt elõször elsajátítja, hogyan kell megjavítani a különbözõ házi balesetek során elromlott eszközöket, majd õ is tevékenyen bekapcsolódik a munkába. Természetesen nem kukán végezték a munkájukat, hanem énekelve. Psalmusokat (zsoltárokat) énekeltek, hogy jobban menjen a munka. Akiket a dolga oda szólított, a kertet gondozta a kertész utasításai alatt. Egészséges életük volt! Megfelelt az ora et labora (imádkozzál, és dolgozzál) követelményeinek. | ||||||
| A legmagasabb követelményű munkákat a könyvtárban végezték. Mivel még nem voltak mágnesszalagjaik, cd lemezeik, az adathordozóik (pergamen) hamar tönkrementek fizikailag, ezért a könyveket, kódexeket állandóan másolni kellett. Azért is kellett másolni õket, mert egyéb sokszorosítási lehetõség nem volt (fénymásolás, vagy nyomtatás), és az újabb alapítású kolostoroknak is kellettek különbözõ művek tudományos munkáikhoz. így terjedt a kultúra, és az írástudás akkoriban. | Szorgos szerzeteskezek kitartó munkájával. Nemcsak másoltak természetesen, hanem a korábbi írók munkáit vizsgálták, és jegyzeteket készítettek hozzájuk, kommentárokat írtak, új könyveket. Eközben a perjel (a haláláig választott elöljárójuk) köztük járt, és ellenõrizte õket, jól végzik - e munkáikat, és nem vétkeznek - e akaratlanul. Néha be is kapcsolódik a munkába. | ||||||
| Kilenc órakor megint a kápolnába hívta õket a harang imádkozni. Ezután mindenki folytatta munkáját, ahol abbahagyta. A harang tizenkettõkor megint megszólalt, hívta õket imára, majd ebédre. Ezalatt is szilenciumot tartottak, és közben egy öregebb fráter felolvasott a szentek életébõl, vagy egy kora középkori egyházi tudós, hitmagyarázó művébõl, vagy esetleg a Bibliából. | Ebéd után pihenõ volt, ilyenkor sétáltak, beszélgettek, ha valaki akart, az dolgozhatott, ilyenkor végezték a hobbijaikat is (dédelgetett könyv másolása, olvasása vagy esetleg tudományos munka azoknak, akiket nem erre osztottak be éppen). Felüdülhetett aki akart, de dolgozhatott is, és a szemlélõdõ imádságnak is ez volt az ideje. | ||||||
| Délután háromkor megint imádkoztak. Ezek az imádságok latin szövegűek voltak, és minden szerzetes álmából felébresztve is tudta. | Ezután mindenki visszatért munkájához, amit csak este hatkor fejezett be, mikor vesperás (egy hosszabb lélegzetű, speciálisan estére írt imádság) után vacsora következett. A kilenc órai imádság után tízkor vezették be a szilenciumot. Reggelig egy szót se senkinek, csak ha kérdeznek. | ||||||
| Éjfélkor felkeltek, és a kapitulomházba vonultak. Itt ima után egyenként kimentek középre, és megvallották aznap elkövetett bűneiket. Amiben bizonytalanok voltak, hogy vétek - e vagy sem, azt külön vallották meg a perjelnek gyónásban. Mind az egyéni, mind a közösségi gyónás után penitenciát (elvégzendõ cselekedet, mely megváltja bűnüket) kaptak személyre szabottan. Ez bizonyos számú ima elmondásától a böjtön keresztül korbácsolásig terjedhetett. | A nagyobb bűnök esetén (pl.: elhagyta a kolostort egy nõért, majd megbánta, és visszatért) évekig is böjtöltek, és õk csinálták a kolostor alja munkáját (takarítás, betegek ápolása, alamizsnakérés, olyat is feljegyeztek, hogy a bűnös szerzetes ezen idõszak alatt az étkezések elõtt lefeküdt a refektórium küszöbére, és mindenki rajta keresztül lépett be). Az éjféli ima után volt még egy hajnali három órai ima is. Ezután már bolygatatlanul alhattak hatig, amikor kezdték ismét a napjukat |