 |
 |
 |
 |
| Ezt a napirendet az úton lévõ szerzetesek is igyekeztek betartani. Láthatjuk, hogy ezt a fajta kiképzést csak olyan lelki egyensúllyal rendelkezõ ember bírhatta ki, aki eltökélte magát a szerzetesi életre, és novíciusként sem ingott meg. Mert ha valaki rosszul dönt, abból csak megkeseredett szerzetes vált volna, ami nemcsak õt, hanem társait is sújtotta volna, mert a mogorva, keserű embert nehéz elviselni. | A szerzetesek pedig elvileg szeretetközösségben élnek, ahol mindenki ismeri a másikat, annak hibáit, és nemcsak ismeri, hanem elfogadja, és ezzel együtt szereti az illetõt. Nemcsak élnek egymás mellett, mint két bútordarab, amit letettek egymás mellé, hanem megosztják egymással örömeiket, bánataikat, nehézségeiket a tudományos munkában. Ha nem lennék eljegyezve, én is komolyan gondolkodnék a dolgon. |