Salgóvárat a hasonló nevű 625 méter magas bazaltcsúcson Salgói II. Miklós építtette a XIII. században. Építőanyagául a csúcs oldalában lévő szabálytalan oszlopos elválású bazaltzsákok lebányászásával nyert követ használták. A vár az évszázadok során többször cserélt gazdát és húsz éven át a husziták kezén is volt, akiktől Mátyás király foglalta vissza. A XVI. század közepén, miután a törökök sorra foglalták el a nógrádi végvárakat, Salgóvár az első vonalba került. Védőműveit helyreállították, kiegészítették. 1554-ben Kara Hamza bég rajtaütéssel elfoglalta a megye egyik legjelentősebb várát, Füleket, majd pedig csellel Salgóvárat is. Keréktalpakra ágyúcsőnek látszó hatalmas fatörzseket szereltek, amiket ökrökkel a vár alá vontattak. A ködös időben a várkapitány igazi ágyúknak hitte, ezért feladta a várat és az 39 évig volt török kézen. A törökök (akiket a nép tatároknak hívott) portyáikhoz a vártól nyugatra lévő Tatár-árkon keresztül lovagoltak le, innen a völgy neve (más magyarázat szerint a völgy két szomszédos birtokot elválasztó "határárok" volt). A várat később rövid ideig Balassi Bálint birtokolta volt, majd elvesztette katonai jelentőségét és romba dőlt. A pusztuló falakat a környék lakossága kőbányaként használta.

Petőfi Sándor 1845-ben járta be a vidéket, többek között gyalog jött át Somoskőről Salgóra. Emlékére a két vár közti turistautat ma Petőfi-sétánynak hívják. A költő Salgó címmel hosszú verset is írt. Salgói látogatásának emlékét a romok alatti sziklafalon márványtába őrzi.

1938-ban az öregtorony megmaradt falait azonos szintre hozták és arra faszerkezetű kilátót építettek, Lux Géza tervei szerint. A tervek szerint az ötszögű bástya is lefedésre került volna, erre azonban nem jutott pénz. Sajnos a kilátó a II. világháború alatt megsemmisült.

1977-ben Vadas Andor készített újabb terveket a helyreállításra. Ezek azonban máig sem valósultak meg. Bár 1997 augusztusában a várban állagmegóvó helyreállítási munkák kezdődtek, ezért rövid ideig nem is látogatható.

Zagyvafő várának már csak nyomai fedezhetők fel a Zagyvaróna fölött emelkedő 423 m magas Várhegyen. A tatárjárás után a Rátót nemzetség építtette. A nagyvár alatti lejtőkúpon egy kisebbik vár is állt, ami korábban épülhetett, és a két vár időben követte egymást. Egy monda szerint Mátyás király romboltatta le, miután a huszitáktól sikerrel visszafoglalta; azért, mert az ostrom alatt egy nyíl az arcán megsebesítette és ettől éktelen haragra gerjedt.

Somoskővárat a tatárjárás után építtette a Kacsics nemzetség Illés ága. Amikor a husziták 1439-ben elfoglalták Salgóvárat, Somoskővár magyar kézen maradt és a két szomszéd vár 20 éven át háborúskodott egymással. 1554-ben a török Füleket és Salgóvárat is bevette, így Somoskővár 22 évig volt a két ellenséges erősség közé beszorítva, állandó hadiállapotban. Az 1560-as években Balassi Bálint gyakran látogatott ide Losonczy Annához, akihez a "Júlia"-dalokat írta. Egy-egy hangulatos pihenőhely őrzi ma emléküket a Petőfi-sétány mentén. 1576-ban a török aztán elfoglalta a várat, de nem sokáig birtokolta, 1593-ban ellenállás nélkül ürítették ki. A Rákóczi-szabadságharc után Somoskővárat is le kellett volna rombolni, de birtokosa, Ráday Pál csak bizonyos részeit gyújtotta fel. 1826-ban azonban leégett. Az utóbbi években a vár bizonyos részeit helyreállították.

Az 526 méter magas Somos-kő északi oldalán van a bazaltömlés, ahol a bazalt íves-oszlopos formában szilárdult meg. Ez a fajta geológiai ritkaság a világon mindössze négy helyen látható: Európában csak Szicíliában van hasonló, kettő pedig Amerikában található. A bazalt kihűlése során képződtek az öt- és hatszögletű karcsú oszlopok, amelyek helyenként 9 m magasak. A szögletes oszlopok falvastagságú darabokra törve szolgáltak a vár építőanyagául. Somoskővár és a bazaltömlés is Szlovákia területén fekszik. Hivatalosan csak útlevéllel, a somoskőújfalui határátlépőn átlépve, a Šiatorská Bukovinka (Sátormeg vagy más néven Bükkrétpuszta) határából induló 1,6 km hosszú tanösvényen keresztül közelíthető meg. Somoskő falu felől az országhatárt csak egy drótkerítés jelzi. Bizonyos alkalmakkor, például a Karancs-Medves 50 teljesítménytúra keretében, a vár és a bazaltömlés a magyar oldalról is megtekinthető. A vár alatt, de már magyar területen áll a Petőfi-kunyhó, ami a költő látogatásának emlékét őrzi. A mai kunyhó az eredeti, 1965-ben összeomlott épület helyén épült. A falu temetőjében van Somoskeőy István 1848-as honvéd százados sírja.

Az 571 m magas Kis-Salgó (más néven Boszorkány-kő vagy Fakó Pál-köve) és a Salgó közötti nyeregben áll az az emlékmű, amelyik az 1919-es cseh intervenció elleni harcoknak állít emléket. A Kis-Salgón a legváltozatosabb vulkáni formák tanulmányozhatók, amik megismerését a csúcs körül kialakított geológiai tanösvény segíti. Láthatók itt vulkáni bombák, azaz a megolvadt bazaltba ragadt kövek, sakktáblás, oszlopos és kukoricacsöves bazaltalakzatok, bazalttufa-maradványok valamint világritkaságként bazaltoszlopok alatt meghajlott kőlemezek is.

Vissza a térképhez!

Vissza Salgótarján kezdőlapjára!