[Tajfutas] Diákolimpa a sportág népszerűsítéséért

[BogosT]

Én nem a pályák nehézségét próbáltam meg fejtegetni, hanem a felkészülést a
versenyre - akármilyen szinten is. Avagy: mitől sír a gyerek versenyen?
A diákolimpián iskolák diákjai versengenek egymással. Az iskolák nevezik a
diákokat. Nálunk régen diáksportkör keretein belül sportoltak a fiatalok, a
testnevelő tanárok irányítása alatt, különböző sportágakat kipróbálva. Ez
működik jelenleg a mi sportágunknál?
Az iskolákban helyileg ez teremtájfutás és elméleti oktatás keretein belül
működhet, esetleg parktájfutás. Miért lenne fontos az iskolának, hogy a
diákja eredményt érjen el egy olyan sportágban, amire nem tudja
felkészíteni? Egyáltalán ott vannak a testnevelő tanárok a versenyen?
Tudnak egyáltalán arról, hogy a diákjuk indul? Miért lenne fontos egy
gyereknek hogy pont a Tájékozódási Futó Diákolimpián indulhasson, ha nem
ismeri a tájolót, a térképjeleket, nincsen tisztában a sportág alapjaival?
A spotág alapjainak megismertetését követően kiviszik-e a diákokat erdőbe,
térképpel?
A szalagozott pálya jó a 14 év alatti korosztálynak, amíg csak
biztonságérzetet ad, de ha valaki felkészítés nélkül küldi ki a diákot,
hogy csak rohanjon végig a szalagon, akkor ott hol van a sportág alapja, a
tájékozódás?

Üdv.:
  T.
Zakarias.Janos <torekves at yahoo.com> ezt írta (időpont: 2018. dec. 19., Sze,
12:15):

> Igaz! Még nehezebb pályákat! Hulljon a férgese!
>
>
> *Dr. Zakariás János*
> *+36-70-425-2414*
>
>
> Le mercredi 19 décembre 2018 à 09:44:01 UTC+1, BogosT <bota71 at gmail.com>
> a écrit :
>
>
> Sziasztok!
>
> Én gyerekként sikeresen kijutottam atlétika diákolimpiára. Csodálattal
> néztem a gerelyhajítókat. Nálunk is volt gerely a suliban, de sosem
> dobáltuk a srácokkal. A diákolimpia országos döntőjén valószínűleg olyan
> diákok versenyeztek, akik gerelyeket szoktak dobálni. Nem voltak sokan, de
> látszólag jól csinálták, messzebbre dobták, mint amennyire én tudtam volna.
> Ha lett volna olyan kategória, ahol olyanok indulhatnak, akik nem szoktak
> gerelyeket dobálni, akkor elindulhattam volna. Megfelelő testi adottság
> mellett akár még eredményes is lehettem volna. De nem volt ilyen,
> feljutásos rendszer volt. Elindultam futásban, de 100m-en nem volt esélyem,
> nem is edzettem rá. De emiatt nem is esett rosszul, hogy nem lehetek ott a
> döntőben a legjobbak ellen. Viszont pl. 4x1500m-en odaálltunk a srácokkal.
> Nagyon kikaptam. Mindezt azért, mert nem edzettem normálisan : nem volt
> edzőm, csak magamtól futottam, inkább a Cooper tesztre készültem, és
> ~5km-eket futottam, magamtól. A testnevelő tanárok sem tudtak velem
> foglalkozni.
> Amikor kaptam a "pofont" a diákolimpián, eldönthettem, hogy hogyan tovább.
> Olyan futók vertek meg, akik egyesületben futottak, edzővel. Én is ezt az
> utat választottam, megkerestem a helyi atléta egyesületet, ott bekerültem
> egy csoportba, és együtt edzettünk, hogy jobbak legyünk versenyeken. Nem
> mondom, hogy nagy eredményeket értem el diákolimpián, de rendre olyanok
> vertek meg, akik többet edzettek, mint én. Tehetségből már nem volt
> esélyük. Tájfutó diákolimpián is indultam, ott sem jelentett csalódást,
> hogy eltévedtem, komoly hibázásokkal mentem végig a pályán, de úgy álltam
> oda, hogy azért volt technikai hátterem ahhoz, hogy ne vesszek el teljesen.
> Kicsit értetlenül állok azelőtt, hogy miért a Diákolimpián kellene
> utánpótlás bázist építeni, miért kellene a gyengébbeknek külön mezőnyben
> futnia. Más sportágakban legalábbis nem ezt látom. Vannak nyílt versenyek,
> vannak edzések, ahol fel lehet készíteni a diákokat. Aki tájfutó akar
> lenni, annak előbb-utóbb kelleni fog edző, anélkül nem megy. Ha van edző,
> akkor van lehetőség felkészülni, végig tud menni a pályán, és nem azon kell
> aggódni, hogy eltéved-e. A siker pedig akkor jöhet csak, ha a megfelelő
> munkát beleteszik.
>
> Üdv.:
>   T.
>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lazarus.elte.hu/pipermail/tajfutas/attachments/20181219/ba404a43/attachment.html>