[Tajfutas] Fw: suhancok helyett ifjak és seniorok

[Tóth Károly]

Sziasztok !
Én nem általánosítanék az ifjakra.
Szerencsére nekem ilyen  jellegű problémám nem volt pontfogás alkalmával, de
hogy ne is  nagyon legyen, figyelni szoktam a ponthoz közelítve a többiek
mozgását  is. Ha azt tapasztalom, hogy valaki, olyan sebességgel közeledik,
ami feltételezi, hogy komoly kategóriában komolyan nyomja, akkor inkább
előreengedem, mint hogy akadályozzam a pontfogásban. Ez nem vonatkozik
azokra, akik sétálnak, majd a pontot meglátva az utolsó  10 méteren sprint
sebességre váltanak.
Azért az edzőknek nem árt erről is beszélni a tanítványokkal. Olyan eset
viszont volt, amikor a 10DK-s gyerek a befutó ponton már a negyedik
pittyenésnek örült, de még mindig ragaszkodott a fület melengető hanghoz,
miközben apuka két  méterre állt tőle, és kedélyesen beszélgettek.
Versenyeken tényleg elég sok gyerek kér segítséget, ki így, ki úgy, de
mindig udvariasan. Ezt kevésbé tartom rossznak, minthogy ennél sokkal több
szenior teszi ugyanezt, néha sokkal agresszívebben. Nyilván én is kérdeztem
már meg, hogy hol vagyok, de figyeltem arra, hogy olyantól kérdezzek, aki
láthatólag szívesen meg fog állni, mert alig várja, hogy végre pihenhessen
egy kicsit. Nem szimpatikus  , amikor senior versenyzők, főleg hölgyek
találnak egy pontot, megállnak mellette, és a pontfogókat zaklatják.
A közelmúltban sikerült csont nélkül kikapnom egy nem könnyű pontot, majd
távozni, amikor felbődült  egy szintén szenior hang, és körbetrombitálta az
erdőt, hogy gyertek , itt van a pont. A szomorú az, hogy  nem értette, miért
nézek rá csúnyán.
Az Éjszakai OB-n az egyik esélyes (F50)   miután  saját hibájából rossz
térképet vett fel, velem kívánt végigmenni a pályán, miközben folyamatosan
pofázott, és a rendezőket szidta , teljesen alaptalanul. Persze az lett az
eredménye, hogy elvesztettem a fonalat, de csak akkor volt hajlandó
elhagyni, miután közöltem, hogy a továbbiakban 1m-t sem vagyok hajlandó vele
futni. Azóta még egy ilyen eset történt, mással is.
A gyerekekkel kapcsolatban  a közelmúltban volt néhány mail a nehéz
pályákkal kapcsolatban. Az jutott eszembe, hogy milyen kényelmes a
pályakitűzőket szidni, megmondani, hogy így, meg úgy kellett volna csinálni.
A gyerek pályákra tényleg oda kell figyelni, általában az elitet követően
én azt szoktam először tervezni. A rajt helyének a kiválasztásakor az egyik
fontos kritérium, hogy jó gyerek pályát lehessen csinálni a terep azon
részén. De az a kérdés, hogy a gyerek a versenyt megelőzően milyen technikai
képzésen vett részt, hány térképes foglalkozáson, ...
Rajtoltatás közben nagyon sok elkeserítő élményben volt részem, például
amikor a gyerek még a térképét sem tudja elvenni, mert nem tudja milyen
kategóriában  kell futnia. Már a legkisebb gyereknél is  szerintem
alapkövetelménynek kell lennie, hogy összehajtja a térképet és folyamatoan
próbáljon pontról pontra tájékozódni. Aki még a befutón is lobogtatja a
térképet, az biztos, hogy nem kapott meg minden információt arra
vonatkozóan, hogy mi is a tájfutás. Az a szomorú, hogy néhány clubnál ez
általános. Tehát a gyereket az erdőbe kiküldő edzőnek, szülőnek legalább
annyi felelőssége van, mint a pályakitűzőnek
A Spartacusnak , ZTC-nek, ...  gratulálok az utánpótlás nevelő
tevékenységükhöz.
Az MTFSz által kiírt, edzőknek, csoportoknak jutó támogatások elbírálásánál
szerintem figyelembe kellene venni az eredményeket , nem csak  az  elért
bronz minősítést, mert tapasztalatom szerint néhány clubnál csak arra a
néhány  regionális versenyre viszik el a gyereket, hogy legyen meg a
minősítés, aztán ennyi  elég is. Ezáltal még a tehetségesek sem tudnak
semmit fejlődni, tehát a támogatás nem megfelelően van felhasználva.

Üdv.

Tóth Károly



----- Original Message ----- 
From: "Kéri Gerzson" <gfkeri at gmail.com>
To: "Tájfutó levelező lista" <tajfutas at lazarus.elte.hu>
Sent: Wednesday, July 11, 2012 1:32 PM
Subject: Re: [Tajfutas] Fw: suhancok


Kedves Mozsár és Lista!

Nos, ezzel aztán teljes mértékben egyetértek, sőt!

Ahogy nézem, Oldgombi és a Spari-s ifjonc célideje között mindössze 1
mp volt a különbség. Ennél nagyobb időveszteséget okoz, ha a terepen a
kérdezősködők megzavarnak a tájékozódásban. Vannak, akik csak
szerényen, udvariasan kérlelnek, hogy mutassam meg, hol vagyunk, az
ilyesmit már kezdem megtanulni kezelni. (Nem reagálok.) Vannak
viszont, akik agresszívabban, közelebbről és egyre hangosabban
ismétlik a kérdést, amikor először úgy teszek, mintha nem hallanám.

Rádöbbentem, hogy a tájfutók egy jelentős része abban a hiszemben
versenyez, hogy a tájfutáshoz 3 dolgot kell jól csinálni: futni,
tájékozódni és kommunikálni a terepen. És ha a 3 együtt jól sikerül,
meg vannak elégedve magukkal, hogy milyen jó versenyzők. Tévedés: a
kommunikáció nem része a tájfutásnak, sőt tudtommal tiltják is a
szabályok.

Persze hibázás esetén a külső segítség igénybevételével történő
helymeghatározás esetén sem mindig könnyű a keresett ellenőrző pontot
megtalálni, de általában azért előnyt jelent a sportszerűtlenül
kérdezősködők számára azokkal szemben, akik elvből nem kérdeznek,
hanem hibázás esetén egyedül akarják helyre tenni magukat.

Aki pedig válaszol a "mutasd meg melyik pontnál vagyunk" vagy
egyszerűen a "hol vagyunk" kérdésre, annak pedig arra szeretném
felhívni a figyelmét, hogy klubtárs vagy haver esetén talán nagyon nem
vehető rossz néven, ha segít neki. Ha viszont más klub versenyzőjének
mutatja meg, azzal esetleg egy saját klubtársát fosztja meg egy jó
helyezéstől.

Üdv:
Kéri Gerzson

> Viszont enyhén idegesítő, amikor már nem igazán kezdő (de nem is profi)
> versenyzők a bójára "rátapadva" nem értik, hogy miért zavarja őket arrébb
az
> ember - mert ugyebár Ők a következő átmenetet a bója aurájának "fényében"
> képesek csak megoldani. Más meg nem fér oda a dobozhoz. Na, persze lehet
> mondani, hogy nekem az-az 5-10 másodperc nem igazán számít ... :)
> Az meg egy külön történet, hogy OB -kon rendszeresen hangos az erdő a
> számokat kérdezgető fiataloktól (persze van pár felnőtt is). Lehet
kérdezni!
> (velem is előfordult már olyan, amikor jó pár sör után elvesztem). De
azért
> ne egy OB -n harsogjon az erdő a különböző kódok kiabálásától, mint idén
> volt a Bükkben.
>
> Szóval szerintem szenteljünk egy kis időt ezekre a dolgokra is edzésen -
baj
> nem lehet belőle.
>
> Mozsár

_______________________________________________
Tajfutas mailing list
Tajfutas at lazarus.elte.hu
http://lazarus.elte.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/tajfutas