[Tajfutas] Tájfutó etika

[Bozán György]

A "Szparis suhancok" típusú konfliktusok a sport és a kellemes időtöltés 
különbözőségéből adódnak.

A sport lényege az erőszak.
A sportoló már az edzésen is meg kell, hogy erőszakolja magát, el kell 
érje a fájdalomküszöböt. A versenyen le kell küzdje az összes nehezítő 
körülményt, legfőként ellenfelét. Nemcsak az ökölvívásban. 
Sportpszihológusok dolgoznak az agresszivitásszint emelésének módszerein.

Aki kellemes időtöltésre állítja be magát  (és úgy érzi, hogy ezzel ő 
tartja el a magyar tájfutást) az persze megkülönböztetett figyelmet, 
udvarias tisztelet vár el.
Persze vannak szabályok, de nem mindenre: pl. vajon hány percig 
tarthatjuk benn, ill. segíthetünk-e retardált sporttársunknak kivennie 
dugókáját?

Ha már a tájfutóverseny a sport és a kellemes időtöltés közös színtere 
(Trabant a Hungaroringen), nélkülözhetetlen lenne a tájfutó etika. Volt 
már alkalmam szorgalmazni. Úgy tűnik az MTFSZ 14 bizottsága ehhez kevés.
Etikai normák nélkül az edző sem tudja megmondani a növendékének 
(szeniorjának), hogy bizonyos szituációkban hogyan tegyen.
Azt pedig ne higgyük, hogy mindig az az etikus, ami nekünk a jó...
Boxi