827-ben Al Ma’mun kalifa rendeletére a Tadmur sivatagban arab csillagászok méréseket végeztek gnomon megfigyelések útján, hogy a Föld nagyságát meghatározzák.
4. Az ókor tudományának átmentése a középkorba Arab földmérők és térképészek
A római birodalom szétzúzásával eltűnt az ókori civilizáció, megszűnt
az alkotó szellemi élet és elpusztultak az ókor művészi értékei, alig maradt meg
egy-egy könyv, térkép vagy műtárgy. Semmivé lett a filozófia, a politika és a
jog tudománya. A középkort csak néhány félig tönkrement, kultúráját vesztett város
érte meg.
Ami az antik szellemből megmaradt, azt az arab terjeszkedés és a római egyháznak
a pogány ismeretektől való viszolygása fogta szorítóba. Végül is műszaki ismeretek
és a tudományok átmentése a Fölközi-tenger térségében berendezkedő arabokra hárult.
Az ismeretek elsősorban arab-spanyol-latin közvetítéssel jutnak el nyugatra. Az
arabok lefordítják- többek közt- Ptolemaiosz műveit, művelik a csillagászatot,
több csillagvizsgálót építenek, átveszik és fejlesztik a csillagászati műszereket
is.
Al-Mamun kalifa 827-ben méréseket végeztet a Tadmur sivatagban a Föld méreteinek
meghatározására. Műszerük a gnómon (mutató), a napóraként is használt függőleges
rúd volt, mely az észak-déli irány kijelölésére, a Nap magassági szögének meghatározására
stb. solgált. Az arabok legismertebb geográfusai, kartográfusai: a 850 körül keletkezett
21 lapos Iszlám atlasz készítője, Ibn Khurdadbah; a legnagyobb arab polihisztor,
al-Biruni (973-kb.1050), aki magasságmérő műszerével meghatározta a Föld sugarát
s Térképészet címen könyvet is írt; továbbá Idriszi (1100-1164), a 40 szelvényes
világföldrajzi útikönyv ( az ún. Roger-könyv) szerzője.
 |
 |
 |