A térképkészítés története
15.jpg - 14694 Bytes
827-ben Al Ma’mun kalifa rendeletére a Tadmur sivatagban arab csillagászok méréseket végeztek gnomon megfigyelések útján, hogy a Föld nagyságát meghatározzák.

4. Az ókor tudományának átmentése a középkorba Arab földmérők és térképészek

A római birodalom szétzúzásával eltűnt az ókori civilizáció, megszűnt az alkotó szellemi élet és elpusztultak az ókor művészi értékei, alig maradt meg egy-egy könyv, térkép vagy műtárgy. Semmivé lett a filozófia, a politika és a jog tudománya. A középkort csak néhány félig tönkrement, kultúráját vesztett város érte meg.
Ami az antik szellemből megmaradt, azt az arab terjeszkedés és a római egyháznak a pogány ismeretektől való viszolygása fogta szorítóba. Végül is műszaki ismeretek és a tudományok átmentése a Fölközi-tenger térségében berendezkedő arabokra hárult. Az ismeretek elsősorban arab-spanyol-latin közvetítéssel jutnak el nyugatra. Az arabok lefordítják- többek közt- Ptolemaiosz műveit, művelik a csillagászatot, több csillagvizsgálót építenek, átveszik és fejlesztik a csillagászati műszereket is.
Al-Mamun kalifa 827-ben méréseket végeztet a Tadmur sivatagban a Föld méreteinek meghatározására. Műszerük a gnómon (mutató), a napóraként is használt függőleges rúd volt, mely az észak-déli irány kijelölésére, a Nap magassági szögének meghatározására stb. solgált. Az arabok legismertebb geográfusai, kartográfusai: a 850 körül keletkezett 21 lapos Iszlám atlasz készítője, Ibn Khurdadbah; a legnagyobb arab polihisztor, al-Biruni (973-kb.1050), aki magasságmérő műszerével meghatározta a Föld sugarát s Térképészet címen könyvet is írt; továbbá Idriszi (1100-1164), a 40 szelvényes világföldrajzi útikönyv ( az ún. Roger-könyv) szerzője.


1left.gif - 267 Bytes 1up.gif - 280 Bytes 1right.gif - 266 Bytes