Az 1717-ben lezajlott kun betörés után az erdélyi szorosok megerősítése végett elrendelték azok feltérképezését.
Műszerük az asztrolábium volt.
5. KATONAI TÉRKÉPEZÉSEK A XVIII. SZÁZADBAN
Alig történt mag a törökök kiűzése Magyarország területéről,
dél-kelet felől újabb támadás érte az országot: a kunok 1717-ben betörtek Erdélybe.
Meg kellett erősíteni és fel kellett térképezni a Kárpátok szorosainak környékét.
A császári udvari haditanács 1556. évi létrehozása óta igényelt térképeket hadműveleteihez.
A felmérés a csapatoktól odavezényelt tisztek, mérnökök feladata volt. Az 1747-ben
megszervezett hadmérnöki kar tisztjei végezték azután az erődítési munkálatokat,
az út- és hídépítések irányítását a hadjáratok során, s végezték a térképezést
is. Az erődítésekhez egyre inkább előtérbe kerültek a számszerű eljárások, az
egyenes- és ívkitűzések; a térképezésnél viszont még megmaradtak a grafikus módszerek
és a részletek becsléses berajzolása mellett.
Két nagyszabású térképészeti munkát végeztek a hadmérnökök: 1718-1725 között felmérték
a visszatért Temesközt, 1747-ben pedig meglévő térképanyagból elkészítették Ausztria
általános térképét.
Térképezésük legfőbb műszere a hagyományos csillagászati műszerből kialakított
asztrolábium volt, amellyel építményekre, hegyekre menő irányok magassági szögét,
vízszintes irányoknak a déli iránnyal bezárt szögét lehetett megmérni. Egyes típusaival
pedig földrajzi szélességet is lehetett meghatározni. Dolgoztak még mágneses kompasszal,
mérőasztallal és kisebb felszerelési tárgyakkal.
Az osztrák-porosz háborúk (1740-1763) után a térképész tisztekre hatalmas feladat
várt: az egész birodalomra kiterjedő 1 : 28 000 méretarányú részletes térképezés,
az ún. I. katonai felmérés (1764-1787).
 |
 |
 |