Kb. 1630.
Két pont közötti egyenes kitűzése beintéssel és a mért távolság számszerű meghatározása.
8. ÉPÍTMÉNYEK TÉRKÉPEZÉSE, FELMÉRÉSE, KITŰZÉSE
Az újkor térképésze nemcsak világtérképeket készített a földrajzi
felfedezések területeit is feltüntetve, hanem egyes épületek (várak, templomok,
kastélyok) és környezetük (a terek, az utcahálózat, a hidak stb.) felmérése, térképezése
is gyakori feladatuk volt.
Először fel kellett mérni, aztán térképezni, majd megtervezni a kastélyt, a parkot,
annak útjait stb. Ezután a tervrajzon szereplő helyet, sarokpontokat, tengelyvonalakat,
magassági szintet és más méreteket a helyszínen ki kellett jelölni. Ezek a mérések,
ívek pontos kitűzéséből álltak, amelyek az alapok lerakását, pillérek, bástyák
helyének kiásását előzték meg. E műveletekhez irányzókat (dioptrákat), cövekeket
és kitűző rudakat használtak. Az építéshez szükséges hosszakat pedig mérőrúddal,
mérőzsinorral, mérőkötéllel vagy mérőlánccal mérték meg. Az 1600-as évek elején
sok vár, kastély, park épült azokon a területeken, ahova a török uralom nem terjedt
ki.
Az említett mérések voltak a mai építészeti, mérnöki felméréseknek az újkori elődei.
Mint tevékenység azonban nem volt új, erről tanúskodik azoknak az ókori babilóniai
és római kori alapítású városoknak (pl. Aquincum-nak) a szabályos derékszögű négyszög
alakú utcahálózata, az utak, vízvezetékek rendszere, amelyek elrendezése csodálkozásra
késztetik a ma emberét is.
 |
 |
 |