Kb. 1735.
Mikoviny Sámuel mérnök térképező munkálatai az asztrolabiummal. Derékszögkitűzés.
10. A MAGYAR ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI KARTOGRÁFIA NAGY ALAKJA: MIKOVINY SÁMUEL (1700-1750)
A XVIII. Század elején még nem volt szilárd geometriai-csillagászati
alapokra támaszkodó országtérképünk. A közigazgatási kívánalmaknak megfelelő térképezést
az udvar Mikoviny Sámuel nagy tudású mérnökre bízta, aki akkor már elismert magánmérnöki
tevékenységet folytatott több főúrnál, akit mérnökévé választott Pozsony városa
és aki több megye térképét elkészítette (1731-1732) Bél Mátyás történeti-földrajz
tárgyú nagy munkájához.
Ismereteit a legnagyobbaktól, feltehetően Marinoni bécsi mérnöktől és a francia
Cassiniaktól külföldi tanulmányai során szerezte.
Mikoviny az első magyar térképész volt, aki országtérképező munkájához kidolgozta
és Epistolájában (1732) közreadta a modern térképkészítés elméleti alapjait. (Ezzel
elnyerte a Porosz Királyi Tudós Társaság tagságát.)
Eszerint a térképeket csillagászati, mértani, iránytű használati és vízrajzi alapokra
kell helyezni. Ennek megfelelően dolgozott ő maga és munkatársai is kb. 1 : 160
000 méretarányú megyetérképeik (Erdély és Horvátországot leszámítva) - öt megye
kivételével - az egész országot lefedték. Mérési eszközei a mérőkvadráns, a félkörműszer
(zenitszektor), a tájoló, a mérőkerék és a mérőlánc voltak.
Mikoviny nem csak térképész volt, hadmérnök őrnagyként erődítmények építésével
is foglalkozott, és jelentős eredményeket ért el vízrendezési, gátépítési és vízgazdálkodási
munkálatok irányításában. - A szakemberképzés területén is jelentős érdemei vannak.
Vállalta az 1735-ben alapított Bányatisztképző Iskola vezetését és a bányamérés
oktatását. Sajnálatos, hogy a magyar térképezés felfelé ívelése korai halála miatt
megszakadt.
 |
 |
 |