12. KATASZTERI FELMÉRÉS ÉS TÉRKÉPEZÉS
A II. József-féle gazdasági felmérés meghiúsulása után a ferenc
józsefi abszolutizmus korszakában, 1856-ban mégis megindítják hazánkban az országos
kataszteri felmérést és térképezést. Adókataszterre (ingatlan-nyilvántartásra,
telkenkénti hozadék-kimutatásra) azért volt szükség, hogy az udvarnak a várható
adóbevételekről pontos adatok álljanak rendelkezésre és hogy az adóterheket igazságosan
lehessen felosztani. De szükség volt telekkönyvi adatokra a tulajdonos személyének
hiteles igazolása céljából is, hogy földjét jogosan eladhassa vagy esetleges hitelfelvételhez
fedezetül felajánlhassa.
Napjainkban a kataszteri térképek feladatköre tovább bővült, most már "földmérési
alaptérkép" elnevezéssel sok más feladat megoldásához (pl. közművezeték ábrázolásához,
műszaki tervezéshez) és térinformatikai rendszerek kialakításához is felhasználják
őket.
A kataszteri térképek méretaránya kezdetben 1 : 2880 volt, később 1 : 2000, 1
. 1000, külterületeken 1 : 4000 lett. Felmérésük 1908-ig kizárólag rajzi módszerekkel,
főként mérőasztallal történt, attól kezdve számszerű eljárásokat alkalmaznak,
1908-1928 között csak szórványosan, azután meg általánosan. Az 1960-as évektől
kiterjedten felhasználják a légi fotogrammetriát.
A kataszteri térképezés igen költséges és sokáig tartó művelet, az egész ország
kb. 31 600 bel- és külterületi szelvények elkészítése évtizedekig tart. Ezért
még korszerűbb, termelékenyebb megoldásokra van szükség. A XX. század utolsó két
évtizedében a térkép-előállítás technológiája az elektronikus adatrögzítés és
megjelenítés irányába tolódott el. A tömeges adat-átalakítás (digitalizálás) is
szokásos számítástechnikai megoldás.
Forrásai: korábbi térképek, repülőgépes vagy műholdas képfelvételek, egyes pontoké
pedig elektronikus mérőállomások, GPS-berendezések, lézeres légi, illetve mélységi
szondák. Így jutott el a felmérési technika a kereszttáblától a műholdas helymeghatároz
készülékig.