A térképkészítés története
06.jpg - 12598 Bytes

13. MEGYEI FÖLDMÉRŐK - FOLYÓSZABÁLYOZÁS, ÚT- , HÍDÉPÍTÉS A XVIII. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON

A törökök kiűzésével a XVIII. században a mezőgazdálkodás, a közlekedés és a kereskedelem is rendezettebb viszonyokat követelt az uralkodótól és a megyei közigazgatástól. A nagyobb földbirtokosok uradalmi mérnököket, térképészeket foglalkoztattak, hogy a vadvizek, mocsarak lecsapolását, folyók hídjainak magépítését és a birtokhatároknak megállapítását végezzék. A termékek szállítása, a közúti közlekedés, a postaforgalom megindítása, az ármentesítés pedig megyei intézkedéseket követelt. Ezért a megyék hites földmérőket alkalmaztak.
Ilyen mérnök volt maga Mikoviny is. A földmérőket előbb külföldön, később Szencen képezték, itt 1736-tól 1776-ig működött műszaki főiskola, amely leégése után Tatára, majd innen 1782-ben a budai egyetemre települt (Institutum Geometricum).
Ezek a megyei fölmérők főleg megyéjük területén dolgoztak. Műszereik a dioptrás kvadráns, az iránytű és az irányvonalzós mérőasztal voltak. A megyetérképeken kívül sok vízszabályozási, lecsapoló birtokrendezési térképet készítettek. Legkiválóbbjuk Balla Antal és Bedekovich Lőrinc volt.
Balla Pest megyében dolgozott, Pest megye térképe 1793-ban nyomtatásban is megjelent. Később Nógrád megyében tevékenykedett. Bedekovich 1779-től a Jászságot térképezi, kéziratban fennmaradt 19 térképe a jász és kun szabad városokra terjedt ki. Fő műve az a 31 lapból álló felvételi sorozat, amely a Zagyva vízrendszerét ábrázolja Hatvan és Szolnok között.


1left.gif - 267 Bytes 1up.gif - 280 Bytes 1right.gif - 266 Bytes