14 A II. JÓZSEF-FÉLE GAZDASÁGI FELMÉRÉS (1786-1790)
A kalapos király uralkodása alatt nemcsak katonai felmérés folyt,
hanem egy másik országos méretű felmérés is elindult, mert 1786-ban elrendelte
az adóterhek igazságosabb elosztása érdekében a (jobbágyok használatában lévő)
telkek nagyságának méréssel, hozamának pedig önbevallással való megállapítását,
végül is a telkek jövedelmének meghatározását. Az uralkodónak ez a rendelete a
nemesség és a parasztság nagy ellenszenvét, ellenállását vívta ki.
A mérési műveleteket - ahogyan akkor nevezték: "telekkimérés"-t - paraszt mérősegédekkel
az uradalmi ispánok, községi elöljárók végezték, akik sem a műszaki részhez, sem
a jövedelem megállapításához nem értettek. Pedig egy-egy "írás tudó"-t tanfolyamon
kiképeztek és végrehajtási utasítást is adtak ki.
E szerint ki kellett jelölniük a község- és dűlőhatár töréspontokat, majd az egyes
telkek sarokpontjait; pontosan kellett végezni pl. a sík terepen a hosszmérést:
a végpontok kitűzését, az egyenesbe intést, a láncok ismételt lefektetését, a
mérőcövekek elhelyezését. A nem egyenes mezsgyék esetén a súlyvonalat tűzték ki.
Dombos vidéken lépcsős mérést alkalmaztak. A területeket téglalapokra vagy trapézekre,
később háromszögekre bontással kellett meghatározniuk a természetben. Mérési jegyzetet
vezettek, de térkép alig készült (ui. a cél a területnagyság megállapítása volt).
A kiszámított területadatok azután az ispánhoz kerültek, aki önbevallásra bírta
a jobbágyokat és megállapította a jövedelmüket. Az országban mindenütt azonos
időben folyó munkát néhány hónapra tervezte a császár, de az uralkodói szorgalmazás
és a büntetések ellenére rendkívül lassan haladt. 1790-ben az egyre nagyobb elégedetlenség
miatt a császár kénytelen volt visszavonni rendeletét, így a "kismérés" abbamaradt,
sőt az "ellenálló" nemesek és parasztok - az utókor kárára - a munkarészeket is
elégették.