1863-1867
Térképkészítés. A 3. És 4. Katonai felméréskor a magasságmérő (tachiméter) még külön állott a mérőasztal mellett.
(A 4. Katonai felmérés az 1910-13-as évek alatt csak kísérletezés volt egy pontosabb térképezés érdekében. Az 1920-as években is így dolgoztak.)
17. AZ I. VILÁGHÁBORÚ ELŐTTI OSZTRÁK-MAGYAR KATONAI TÉRKÉPÉSZET
Egy egész ország térképezésének megújítása - újra felmérése vagy
helyesbítése - igen költséges. A második katonai felmérés térképei pedig hamar
elavultak főleg a vasútépítések, a bányanyitások és a fejlett gyáripar létrejötte
miatt. Ezért a kiegyezés után sor került az újabb, immár harmadik katonai felmérésre,
amely még az I. világháborút is kiszolgálta térképekkel, sőt nálunk - felújítva
- még a II.-ban is használták. Indult ugyan egy negyedik katonai felmérés is 1896-ban,
de ez inkább kísérleti jelleggel folyt, s hazánkat csak egy tátrai szelvény területét
érintette.
A harmadik katonai felmérés Magyarország területén 1872-1884 között ment végbe
1 : 25 000 méretarányban. A régebbi felmérésekhez képest új lett a háromszögelési
hálózat, a hossz-mértékrendszer és az azon alapuló méretarány-sorozat, valamint
a térképek vetülete és szelvényezési módja.
A geometriai alapokat akkor háromféle háromszögelési hálózat és adriai tengerszint
feletti magasságok alkották. 1876-ban vezették be az ún. poliéder vetületet, s
minden hálózati szelvényre legalább 3 földrajzi koordinátás pontot szerkesztettek
fel.
Ezeket azután a topográfus mérőasztalon további pontkapcsolással sűrítette, melyhez
távcsöves vagy irányszálas vonalzót használt.
A felmérési állásponton a mérőasztal mellett tahiméter (magasságmérő műszer) állt,
amellyel a legfontosabb részletpontok magasságát és távolságát meg lehetett mérni.
Az így meghatározott fontos részletpontok közötti további térképi pontokat és
vonalakat a topográfus kézben tartott részletező asztalon rajzolta meg. Ezen a
dioptrás vonalzóval irányzott, a pontok távolságát pedig többnyire lépéssel és
becsléssel határozta meg, a pontokon itt már léces nem állt. A magasságot gyakran
légsúlymérővel állapították meg, a fontosabb lejtőket pedig zseb-lejtszögmérővel
ellenőrizte. Ahol pedig rendelkezésre álltak, ott felhasználták a kataszteri szelvényeket.
A domborzatot Lehmann-féle csíkozással és 20 m alapszintközű szintvonalakkal ábrázolták.
Később négy-négy felvételi szelvényből egy-egy 1 : 75 000 méretarányú ún. részletes
térképet szerkesztettek meg, ezeket adták ki egyszínű nyomatként. Ez a sorozat
még az első világháború alatt is használatban volt, három helyesbített kiadást
ért meg.
Az új szelvényezés alapja az ún. foktérkép volt, amely földrajzi szélességben
és hosszúságban is 1 x 1°-nyi területet ábrázolt (1 : 2000 000 méretarányban)
úgy, hogy a kerek fokhálózati vonalak éppen a szelvény közepén metszették egymást.
Egy foktérképet 8 részletes térképből szerkesztettek meg. Végül pedig kiadták
(1882-1886) polgári használatra Bonne-féle vetületben Közép-Európa 1 : 300 000
méretarányú térképét 54 szelvényen, színes kivitelben.
 |
 |
 |