Minden ember életében
meghatározó szerepet játszik a szülői
ház. Nemcsak a gyermekkor számos benyomása,
az érdeklődésre kapott válaszok és
a környezet romantikája, hanem a generációkon
keresztül felhalmozódott ismeret, a családi
légkör és a géneken át kapott
örökség is. Különösen így
van ez az értelmiségi családoknál,
ahol a vagyon ügyei nem olyan meghatározóak
és a hangsúly a szellemieken, a humanisztikus és
a természet nyújtotta értékeken van. Irmédi Molnár László családjában
legalábbis így volt.
A hivatalos családi
iratok Molnár ágon nemességet mutatnak. Irmédi-Molnár
László dédapja, Molnár Adalbert (1764-1839) és dédanyja Bertalan Teréz (1780-1842) házasságkötési anyakönyvi
levelén, - akik Galántán kötöttek
házasságot - a dédapa neve előtt a
"nobilis" szó szerepel. Vagyonuk alig lehetett,
mert Molnár Adalbert mások birtokán vállalt
munkát, Somogy megyében, a göllei uradalomban
tiszttartóságot. Itt született Irmédi-Molnár
László nagyapja, Molnár László (1810-1880), akiről azt tudjuk1, hogy a veszprémi
gimnázium eminens tanulója volt és vagyontalan.
Foglalkozására nézve a Somogy megyei Segesden
jegyző, majd Felsősegesden közjegyző
volt. Előtte Széchenyi István gazdaságában
számadó-írnokként dolgozott, ahonnan
a Somogy megyei jegyzői hivatalba került (először
napidíjas) írnoknak. E szerény fizetéséből
él és vészeli át a Bach-korszak nehézségeit,
de taníttatja fiait, az idősebbet, Bélát
(Irmédi-Molnár László édesatyját)
Keszthelyen a Gazdasági Tanintézetben, a fiatalabbat
Nagykanizsán. Felesége, aki 1829-ben született,
Wildmann (Vildmannak is írták) Mária, Wildmann
Vencel erdőmester leánya volt, négy gyermeknek
adott életet. Molnár László - a nagyapa
- levelezése azt mutatja, hogy a megyei adminisztratív
munkákban jártas, a megyei (alispáni) ügyeket
ismerő tisztviselő volt. Özvegyére és
az azzal élő leányára azonban semmit
sem tudott hagyni, azok ugyanis az uradalom (a Széchenyiek)
támogatására szorultak.
Többet tudhatunk
meg Irmédi-Molnár László édesapjáról,
Molnár Béla László Andrásról 2.
ő 1879-ben fejezte be három éves tanulmányait
a keszthelyi M.Kir. Gazdasági Tanintézetben. 1880-1882
között gr. Apponyi Sándor kölesdi
(Tolna vármegye) birtokán dolgozott mint okl. segédtiszt.
Ekkor besorozzák, elvégzi a Ludovika Akadémián
a tisztképző tanfolyamot, 1883 végén
hadnagyi rangot kap és élelmezési tiszt lesz.
Többször kéri felmentését, hogy
a polgári életben folytassa munkáját.
1891-1906 között fontos állást kap, elvállalja
a 3200 kataszteri holdas Fernbach Antal-féle birtok
intézőségét Temerinben (Bács-Bodrog
vármegye). Itt köt házasságot is, feleségül
veszi a temesvári születésű Tost Vilmát. Gyermekük, Irmédi-Molnár László
itt, az antalházi intézői lakban született
meg 1895 október 17-én. Hárman voltak testvérek,
egyikük MÁV mérnök, másikuk postatiszt
lett.
Molnár Béláról
még annyit, hogy 1908-ban a Gazdák Biztosító
Szövetkezetéhez Budapestre hívják meg,
ahol felügyelői állást töltött
be 1913-ig. Munkásságáról Temerinben
és később a fővárosban is nagy
elismeréssel voltak. Megtalálható az uradalomból kapott
ajánlólevele3, amelyben özv. Fernbach Antalné
a következőkkel ajánlja Molnár Bélát:
"Miután uradalmamat...bérbe adtam, állásától
önként megvált, mint buzgó haladni vágyó,
önérzetes, szakmáját szerető,
elméletileg és gyakorlatilag képzett tisztviselőt
bárkinek is a legmelegebben ajánlhatom".
1918-tól Molnár
Béla felhasználva élelmezési tiszti
ismereteit és gyakorlatát, a hadsereg ellátását
is biztosító Országos Sertésforgalmi
irodánál, majd a Hadi Termény Rt keretében
fejt ki munkásságot.
Előbbiek mutatják,
hogy Irmédi-Molnár László sokat örökölt
elődeitől: kitartást, szorgalmat, küzdeni
tudást, hajlamot a gazdálkodásra, szervezőkészséget,
emberekkel való kapcsolattartást, fogékonyságot
a közügyek iránt, katonai erényeket, a
természet, a föld és a haza szeretetét,
sok mindent, csak vagyont nem. Előbbiek azonban ez bizonyosodott
be - többet értek, többet jelentettek mint a
földek holdjai. Kövessük nyomon, hogyan bontakozott
ki mindez Irmédi-Molnár László számos
megpróbáltatást, törést is hordozó
életében.
Legkisebb gyermekkorában
Temerin, az Antalházi uradalom konszolidált viszonyokat
jelentett számára. A ferencjózsefi békeidők
közepén vagyunk, a Bácskában, ahol sok
minden adott volt ahhoz, hogy gondtalan gyermekkora legyen. Temerin
a századforduló idején 8-10 ezer közötti
lélekszámú magyar és német
lakosú község volt az újvidéki
járásban. A temeriniek nagyon ápolták
a néprajzi hagyományokat, főként az
Illés-napi ünnepi szokásokat. - Lászlót
1901-ben íratják be a temerini nyilvános
népiskola első osztályába, ahol az
első öt osztályt végezte.
Közben elhunyt Fernbach
Antal, az uradalom tulajdonosa és annak említett
özvegye kisebb tagokban kívánta hasznosíttatni
birtokát. Molnár Béla kénytelen volt
más állás után nézni. Kapcsolatai
a főváros felé irányították,
az európai malomipar központjába. A család
1906-ban Budapestre költözik. A kis László
1906 őszén a VII. kerületi Külső
M.kir. Állami Főgymnasium tanulója lett.
Az első törés
Irmédi-Molnár László életében
ekkor következik be, amikor nyilván a vidéki
és a fővárosi iskolák nívókülönbsége
miatt nehéz volt az átállás a pesti
gimnázium szintjére és nem sikerül befejeznie
ezt a tanévet, pedig Temerinben tiszta kitűnő
tanuló volt. Ezért 1907-ben át is íratják
a Budapest VII. ker. Dob utcai (ma Kertész utca) polgári
fiúiskola első osztályába.
Ezek az évek nem
kedvezőek számára. 1911-ben elveszti édesanyját,
akiről nem tudjuk, előtte mennyit betegeskedett.
A körülmények igen megviselték az ifjú
embert, de akaratereje révén túljutott a
sok nehézségen. (Édesapja újra nősült,
Lázár Franciskával lépett házasságra,
esküvőjük időpontja nem ismeretes.)
Az 1912/13-as tanévben
Budapesten, a II. ker. Állami Főreáliskola
5. osztályosa lett és németül, franciául
tanul. Ekkor már az I. ker. Budafoki út 16. IV.
emelet 6-ban laktak. Ugyanitt végzi a hatodik és
hetedik osztályt.
Fontos dátum életében az 1915. március 24. Ekkor zárja a hetedik osztályt, s közvetlenül beleszól életébe a háború. A 20 éves ifjút május 15-én már a kassai lakta nyában találjuk. Több év telik el, mire magánúton elvégezheti a nyolcadikat és leérettségizhet. Elégséges érettségi bizonyítványa 1920. szeptember 11-én kelt és a Budapest VI. ker. Állami Főreáliskola pecsétjét viseli. 1921-ben külön érettségit tesz latinból, 1922-ben pedig görögből.