A planiméterek legegyszerűbb, de legkevésbé pontos fajtája a baltás planiméter. Az eszköz annyira egyszerű, hogy bár működési elve matematikailag megalapozott, első pillanatra nehéz elhinni, hogy alkalmas bármiféle területmérésre. Ez a planiméter tulajdonképpen nem más mint egy - két végén derékszögben - meghajlított fémrúd, melynek egyik vége a hegyes mérőcsúcs, a másik vége baltaszerűen van kiképezve úgy, hogy a balta éle által meghatározott sík átmenjen a mérőcsúcson. A további planiméterektől eltérően a mérés az alakzat belsejéből (lehetőleg minél közelebb a súlyponthoz) indul és ott is fejeződik be. A mérés során a felületen szabadon csúszó csúcs kiinduló- és véghelyzete közötti távolságot kell megmérni s ezt a planiméter állandójával megszorozni. Jobb eredményt kapunk, ha a mérést megismételjük, úgy, hogy a planimétert az egyenesen átfektetjük, de a körüljárási irány ugyanaz kell maradjon. A mérési eredmények középhibája min. 3-5 %.