5.8. ábra A sávmódszer elve.
A módszer már a múlt században az egyik leggyakrabban alkalmazott területmérési eljárás volt. Az Ordnance Survey (a brit királyi térképészet) már 1850-től használta kartometriai célokra, sőt több más tudományág is felfedezte és használta saját céljaira (kohászat, geomorfológia, fotogrammetria, erdészet, földhasználat) [36].
Az eljárás lényege, hogy az alakzatot egy egymástól d távolságra lévő párhuzamosokból álló fedvénnyel borítjuk. Az alakzatnak két szomszédos párhuzamos egyenes közé eső részét grafikusan átalakítjuk téglalappá, esetleg trapézzá az ún. közelítő vonalakkal (angolul: give-and-take lines). A közelítő vonalak lényege, hogy az egyes elemi alakzatok nem egyenes oldalait (az alakzat eredeti határvonalát) úgy helyettesítjük egy egyenessel, hogy ezzel az elemi alakzat területe lehetőleg ne változzon meg. Vagyis a területmérés ezzel az eljárással csak hosszmérések sorozata.
Amennyiben a közelítő vonalak merőlegesek a párhuzamosokra az elemi alakzatok téglalapok lesznek. Ez esetben a teljes alakzat területe:
d·li, ahol li az egyes elemi alakzatok közelítő vonalainak egymástól való távolsága, az elemi téglalap hosszabbik oldala.
Ha a közelítő vonalak nem merőlegesek a párhuzamosokra, akkor az egyes elemi alakzatok trapézok lesznek. A teljes idom területe ebben az esetben:
ahol li a párhuzamosoknak két közelítő vonal közé (tulajdonképpen az idom belsejébe) eső része.
Az eljárás indirekt módon is használható, de inkább téglalapok esetében. Ekkor a mérendő idomot egy ismert területű, a fedvénnyel párhuzamos oldalú téglalapba foglaljuk. Így a kívánt terület a következőképpen számítható:
Kis problémát az első és az utolsó elemi rész okozhat, hiszen az alakzat nem egyenesekkel határolt. Ennek feloldására különféle módszereket választhatunk, de a legegyszerűbb vagy háromszögekkel közelíteni a megmaradt részeket, vagy kisebb d értékkel tovább alkalmazni a sávmódszert. Az ilyen jellegű más kartometriai módszerekhez hasonlóan d értékének csökkentésével az elérhető pontosság nő, de ezzel egyenes arányban növekszik a mérési idő is [41], [52].
A módszer használatához egyszerűbb (a logarléchez hasonló) eszközök is készültek (pl. Alder-hárfa).
Az Ordnance Survey hivatali gyakorlatában akkor volt elfogadható a sávmódszerrel mért érték, ha két egymástól független mérés különbsége kisebb volt, mint 
(A - a terület). Ez esetben a két mérés átlaga adta a végeredményt. A két mérésre csak a durva hibák kiküszöbölése miatt volt szükség.
Ami d értékét illeti, tapasztalatok szerint akkor érhető el a megfelelő pontosságú mérési eredmény, ha 100d < li.
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!