Egyértelműnek tűnik, hogy területmérésre igazán a területtartó vetületek alkalmasak. A topográfiai térképek viszont szinte mindenütt a világon szögtartóak és csak ezek a térképek alkalmasak komoly pontossági igényű mérésekre. A probléma természetesen csak látszólagos, mert 1 : 100 000 méretarányban egy szögtartó vetületen a mérési eljárás (legyen szó bármelyikről is) rendszeres hibái meghaladják a területtorzulás mértékét.

A területmérési eljárások megfelelő kategorizálása, azok sokrétűsége miatt nem annyira egyértelmű, mint a hosszmérési eljárások esetében. Célszerűbb a mérési módszereket a mérendő terület jellemzőinek függvényében megválasztani, mert leginkább itt érvényesül a korábban már említett elv, hogy nem minden módszer alkalmas egyformán bármilyen alakú, megjelenésű jelenség mérésére. A területmérési módszerek esetén a mérendő jelenség természetétől függően az alábbi egyszerűcsoportosítás a kézenfekvő:

• szabályos síkidomok,
• egyenesekkel határolt egyéb síkidomok,
• egyéb síkidomok (általános módszerek).

Ritka és speciális igény a felszín konkrét nagyságának mérése (azaz a térképen mérhető területből a domborzat figyelembe vételével a konkrét - terepen mérhető - felszín kiszámítása). Erre ki sem alakultak, igazából ki sem alakulhattak pontos eljárások, legfeljebb közelítő módszerek [50] ismertek a mérési (számítási) folyamat bonyolultsága, komplexitása miatt. Csak a számítógépek tömeges elterjedése tette a problémát könnyen megoldhatóvá. Egy rövid példával illusztrálható a szigorúan elemi geometriai értelemben vett felszín, illetve a terület közötti eltérés. Vizsgáljuk meg, hogy egy szabályos kúp alakú hegy esetén, hogyan változik a kúp alapterülete (megfelel a vetített, vagyis a térképi képnek) és a felszín, a hegyoldal viszonya, azaz a geometria nyelvén kifejezve: hogyan változik az egységnyi alapterületű kúp palástjának területe a kúp lejtőszögének növekedésével:

© Zentai László

Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!