Egyike a legismertebb, legkönnyebben alkalmazható eljárásoknak, bár igazából kartometriai jelentősége pontatlansága miatt nagyon csekély. A módszer lényege, hogy a mérendő vonalat - akárcsak az osztókörzős mérés esetén - sokszögvonalra bontjuk. A töréspontok közötti egyenes szakaszokat - anélkül, hogy hosszukat egyenként megállapítanánk - folyamatosan átjelöljük egy gondosan egyenesre vágott papírcsíkra, azaz "kiegyenesítjük" a sokszögvonalat. Az eredményt a papírcsíkon lévő kezdő- és végpont közötti távolság vonalzóval való mérésével határozhatjuk meg. A módszer pontossága: ± 0,2·n [mm], ahol n a teljes hosszt felépítő szakaszok száma [36].
Amennyiben a hosszmérésnél nem alapvető a nagy pontosság, és a mérendő vonal nem túlzottan kanyargós, legalábbis nincsenek benne nagyon éles (kis görbületi sugarú) kanyarok, akkor a módszer egyszerűsége mellett egyben az egyik leggyorsabb is.