A kartometriai hosszmérés különféle eljárásai két csoportba sorolhatók. A klasszikus módszerek rendszerint valamilyen speciális eszközt (bár gyakran csak igen egyszerűt) igényelnek s ezekkel a teljes mérés elvégezhető. A valószínűségi módszerekhez nem szükséges különösebb eszköz, legfeljebb valamilyen átlátszó fedvény, de az eljárás nem más, mint becslések átlaga, egy statisztikai minta.

Mindegyik mérésfajta alkalmas hosszmérésre, de egyik sem igazán alkalmas bármilyen bonyolultságú vonal, bármilyen méretarányban történő mérésére.

A méretarány, illetve az ettől függő generalizálás hatása a mért hosszra egyértelmű: a méretarány csökkenésével a vonalak egyre inkább generalizáltak, egyre inkább rövidülnek. Kishimoto ezzel kapcsolatos mérései az alábbi eredményre vezettek [24]:

• ugyanaz a térképi vonal 1:100000 méretarányban mérve 2-5 %-kal rövidebb, mint 1:10000 méretarányban mérve (ez a tapasztalat svájci topográfiai térképeken végzett mérések eredménye),
• minél szabálytalanabb, kanyargósabb egy vonal, annál inkább nő a generalizálás hatása a méretarány csökkenésével, annál inkább rövidül a vonal a kisebb méretarányokban.

© Zentai László

Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!