4.4 Az egységesülő nemzetközi jelkulcstól napjainkig (1969-2001)

Az 1969-től napjainkig tartó időszakot röviden a tájfutó sport kiteljesedéseként is lehet nevezni. A nemzetközi jelkulcs létrejöttével a nemzetközi versenyek egyik alapfeltétele valósult meg. A térképek színessé váltak, a méretarány megnőtt a mai 1:15 000-esre és 1:10 000-esre. A nemzetközi jelkulcs, mint arról korábban már szó volt, egészen napjainkig többször is megváltozott, de az 1969-ben letett alapok azóta is változatlanok.
Az időszakban a legjelentősebb változás az 1980-as évek közepétől, de még inkább a 90-es évek elejétől következett be, amikor az élet számos más területéhez hasonlóan, a térképkészítésbe, így a tájfutótérkép-készítésbe is betört a számítógép. Kezdetben csak egyedi megoldások születtek különböző grafikus szoftverek segítségével (pl. Ausztráliában 1981-ben), majd a 80-as évek végén a svájci szoftverfejlesztő-tájfutó, Hans Steinegger megalkotta az OCAD program első verzióját. Steinegger az OCAD-et az 5.0-s verzióig bezárólag speciálisan tájfutó térképek készítésére fejlesztette ki, napjainkban viszont már egyre többen használják egyéb térképek előállítására is a legújabb, 7-es verziót. Az alábbiakban idézek Hans Steinegger leveléből:
„1988: Az év elején kezdtem el szabadidőmben egy tájfutó térképek rajzolására alkalmas programot készíteni. Korábban már több térképet rajzoltam tollal és tussal. A programot a kezdetektől fogva OCAD-nek neveztem. Ősszel megrajzoltam az első térképet, a „Scheidwaldot”. Mint a hagyományos eljárásnál, a filmeket tollas plotterrel (rajzgéppel) készítettem el, és utána fotográfiai úton kicsinyítettem. A belső felbontás 360 DPI volt, és ez csúnya lépcsőket eredményezett a szintvonalaknál, és az egyéb vonalas elemeknél.
1989: A második verziónál a felbontást megnöveltem 1440 DPI-re, ami aztán már szép vonalakat adott. A tollas plotter helyett pedig ekkor már EPS-Interface-t használtam. A filmek így levilágítón jöttek létre az EPS fájlok felhasználásával. Ugyanebben az évben bemutattam az OCAD-et az IOF térkép-konferenciáján a svédországi Mullsjöben, amit az akkori VB idején rendeztek. Rögtön több külföldi megrendelést is kaptam (így például Zentai Lászlótól – a szerző).
1992: Elkészült az OCAD 4. Júniusban otthagytam az állásom, és azóta minden időmet az OCAD-nek szentelem. Ebben az évben sok megrendelés érkezett Svédországból.
1994: Megjelent az OCAD 5, az első Windows-os verzió. Fontos új elem volt a Bézier-görbe. Ezáltal ugyanolyan „sima” minőségű szintvonalakat lehetett húzni, mint a hagyományos tollal. Másik új elem volt, hogy a háttérben a terepmunkát szkennelt képként meg lehetett jeleníteni. Ez hatalmas előnyt jelentett a digitalizálásban (feleslegessé vált a digitalizáló tábla, nem kellett minden egyes típushoz külön megírni a drivert – a szerző).
1997: Megjelent az OCAD 6, az első 32-bites Windows alá készített verzió.
1999: OCAD 7. A programot a világ több, mint 40 országában, több, mint 2000 felhasználó használja, és de facto a tájfutó térképek rajzolásának standardja.”

2000: Az OCAD 5 ingyenesen letölthető lett a www.ocad.com-ról.
2001: OCAD 8 – GIS támogatás stb.


Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőoldalára!