4.3.2 Az ISOM további kiadásai (1975, 1982, 1990, 2000)
Az ISOM második kiadása 1975-ben látott napvilágot. A tájfutó térképek jeleit ekkor öt logikai csoportba osztották. A méretarányt megnövelték 1:15 000-re ill. 1:20 000-re. A zöld három árnyalatát a növényzet futhatóságának ábrázolására különítették el. A sárga szín a nyílt, az átlós sárga csíkozás a félig nyílt (tarvágás) területeket jelölte, valamint bevezették a csupasz sziklafelszínek szürke színnel való ábrázolását. Ekkor írták elő először a pályajelöléseket (rajt, cél, szalagozás stb.). A jeleket alkalmazás szerint 3 csoportba osztották. Az "A" kategóriás jelek használata kötelező volt, a "B" kategóriás jelek szolgáltak az egyes tereptípusok sajátosságainak jelölésére, míg a "C" típusba olyan jelek tartoztak, amit csak egyes országokban használtak, és alkalmazásuk ezért nemzetközi rendezvényeken nem volt megengedett (pl. ilyen volt Magyarországon a kidőlt fa vagy a mészégető jele).
A nemzetközi jelkulcs következő kiadása 1982-ben jelent meg. A méretarány ekkor érte el a mai szintet: az alkalmazott méretarány az 1:10 000-es és az 1:15 000-es lett. Megjelentek a sárga egyes fokozatai a láthatóság és a futhatóság kombinációjának ábrázolására (pl. durva, nyílt terület). Az aljnövényzet jelölésére bevezették a zöld sraffozást, valamint egyes nyomtatási színeket (barna, sárga, zöld) is kis mértékben megváltoztattak.
A következő változat, az ISOM 1990 már nagymértékben épített az előzőekre. Megszűnt a jelek 3 csoportba sorolása: az "A" és a "B" kategóriát összevonták, míg a "C" kategóriás jelek kikerültek a nemzetközi jelkulcsból (ennek ellenére az egyes országokban még használhatják).
A jelenleg hatályos jelkulcs az ISOM 2000, amiről részben már volt szó. Legjelentősebb változásának azt tartom, hogy a tájfutó térképek jeleit a digitális technikát szem előtt tartva módosították. Ez a gyakorlatban a vonalvastagságok és a raszterek finomságának a változását jelentette. A hagyományos ötszínnyomás mellett megengedi a CMYK technológia alkalmazását is, de csak abban az esetben, ha az eléri a már megszokott minőséget. A nyomdatechnika fejlődése miatt azonban ma már ez nem akadály, ezért praktikus okokból valószínűleg néhány éven belül teljesen átállnak erre a módszerre a tájfutó térképek készítése terén is. Az ISOM 2000 az alapja a többi szakág jelkulcsának is, de azok fejlődése és specializációja valószínűleg nemsokára kikényszerítik annak módosítását.
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőoldalára!