1971-ben jelent meg Csehszlovákiában is a futhatóság zöld fokozatos ábrázolása Opavában, Brnoban és Třinecben egymástól függetlenül. Ekkoriban a térképek csak hosszú engedélyeztetési procedúra keretében jelenhettek meg (az engedélyeket a Nemzetvédelmi Minisztérium osztotta), a nyomtatás pedig csak a Geodézie vállalat keretein belül volt megengedett.
1972-ben a csehszlovákiai Staré Splávy-ban rendezték meg a IV. Világbajnokságot. A nagy versenyre úgy készültek, hogy Stano Nosált a csehszlovák szövetség főállású térképészként felvette (89. ábra), aki ezután 1 hónapos tanulmányútra ment Norvégiába. A Világbajnokságra az IOF két területet követelt meg. A tartalék terep a szlovákiai Silica és Plešivec planina (Szilica- és Pelsőci-fennsík) lett, aminek nagy részét Pavel Samuel vezetésével feltérképezték. Ezeket a térképeket aztán még évek múlva is használták a csehszlovák OB-kon. A VB-t Észak-Csehország homokkő régiójában rendezték, és később mint az "útvonalválasztás VB-je" vált híressé. Pénzt és időt nem kímélve hatalmas területeket térképeztek fel ezeken a különlegesen részletgazdag terepeken. A Világbajnokság egyben a zöldfokozatos bozótábrázolás premierje is volt világversenyen. Különlegessége volt még a térképeknek a jelkulcstól eltérő szürke színű sziklaábrázolás, amivel az olvashatóságot próbálták meg segíteni (lásd az 50. ábrát!).
A 70-es évek elején csehszlovák térképeinél a legnagyobb problémát az egymástól eltérő jelkulcsok, a rajz változó minősége és külalakja, az egyes nyomdák különböző értelmezéseiből fakadó nem egységes színek és a nyomtatás eltérő minősége okozták. A korlátozott technikai lehetőségek Csehszlovákiában a térképkészítést nehézkessé, a minőséget alacsonnyá tette. A zöld három fokozatát például kézzel állították elő, zöld pontok rajzolásával, teljes zölddel vagy zöld és kék pontok keverésével. A raszterek kontaktmásolással történő előállítása csak a 80-as években indult meg. Ugyanekkor jelent meg csak a külföldön már régóta bevált nem torzuló, műanyag fólia használata. Előtte közvetlenül az alaptérképre rajzoltak, ami a javítást körülményessé tette.
Az 1972-es VB óta a csehszlovák szövetségnek nem volt fizetett térképésze, a térképezést önkéntesek végezték. Néhányan közülük nagyon jó minőségben dolgoztak, míg mások inkább csak produktívak voltak.
A csehszlovák szövetség térkép bizottsága az anyagi feltételek megteremtése érdekében tett erőfeszítéseinek köszönhetően a helyzet nem volt kétségbeejtő. A központi, állami támogatás, amit a térképek finanszírozásán keresztül a tömegsport segítésére szántak, még a gazdaságilag leggyengébb klub számára is lehetővé tették a saját térképek kiadását.
A fő problémát továbbra is az alaptérképek elérése és azok minősége jelentette, amit az engedélyeztetési rendszer is súlyosbított. Légifotókat nehéz volt beszerezni, ám ezek szerepe egyébként is csekély volt az akkori csehszlovák térképkészítésben a fenyőerdők átláthatatlansága miatt. Ferde tengelyű légifotót először Miroslav Kobližek használt a hetvenes évek közepén, sztereofényképet pedig Josef Borůvka és Petr Uher az 1991-es Mariánské Lázně-i VB térképénél (90. ábra).
A térkép bizottság tevékenysége nem korlátozódott csupán a pénz és egyéb javak elosztására, valamint térképészeti tanfolyamok szervezésére. 1982-ben egy módszertani könyvet készítettek a térképkészítésről, míg térképi jelkulcsok 1969-ben, 1972-ben, 1977-ben, 1985-ben, 1992-ben és 2000-ben jelentek meg. 1976-tól 1991-ig nemzeti térképminőségi verseny is zajlott, ahol Pavol Krišpinský térképei domináltak, különösen az utolsó években. Ez a verseny díjazta a jelkulcsi megfelelést, a pontosságot, a külalakot, a nyomtatás és a rajzolás minőségét. 1985-90 között a térképek minőségének fokozására létrehozták a térképellenőr funkciót a nemzeti versenyeken. Ez direkt módon nem javította a térképek minőségét, de betekintést adott más térképkészítő műhelyek munkájába, és segítette a jó ötletek átvételét, elterjedését.
A csehszlovák térképek külalakja az idők folyamán jelentős változásokon ment keresztül. A 60-as évek úttörő munkái ebből a szempontból nagyon szegényesek voltak, sőt gyakran még az olyan fontos információkat, mint például az alapszintköz sem tüntették fel. A térkép körüli üres területeket aztán később többé-kevésbé humoros és bájos képek díszítették. A 70-80-as években egyre gyakrabban tették fel a jelmagyarázatot a térképre, különösen azokra, amik a szélesebb közönség számára készültek. A térkép lokalizációja ekkor még nem volt engedélyezett, erre csak a 90-es évek óta van lehetőség. Ekkor jelentek meg a hirdetések is. A nyomdai ívek szélén maradó üres helyeken nyomtatták ki, gyakran ingyen, a legelső park és várostérképeket. Érdekes példája a dizájnnak az 1971-es, 1972-es és 1978-as csehszlovák éjszakai bajnokság térképei, ahol a háttér fekete volt.
Megjelentek a kombinált térképek is, ami városi és környéki területet ábrázoltak egyben. Ilyen volt Pavel Dudík Ptení nevű térképe (1:10 000, 1:2 000 és 1:200-as méretarányban – 91. ábra). Egy másfajta kombinációt jelentett Boris Dvorský Na písku nevű térképe, amit 1990-ben, a csehszlovák tájfutás 40. évfordulójára készített. Ez a térkép négyféle részből tevődött össze: 1950-ben használt 1:75 000-es Spezialkarte-ból, valamint 1967-es 1:25 000-es, 1974-es 1:20 000-es és 1990-es 1:15 000-es tájfutó térképből (92. ábra).
A 80-as években több csehszlovák térképész dolgozott külföldön is, hasonlóan a magyarokhoz. A legegzotikusabb talán Grosman és Peterka neve egy fülöp-szigeteki térképen 1982-ből. De készítettek a csehek és szlovákok térképet Norvégiában, Spanyolországban, Lengyelországban, Németországban, Franciaországban, Svédországban, Olaszországban, Svájcban, Ausztriában, Szlovéniában, Horvátországban, Jugoszláviában, Izraelben, az USA-ban is.
A professzionális térképkészítés aztán 1989-ben indult be. A kis cseh piac nem tudta eltartani a cégeket, ezért főleg külföldön dolgoznak. Ilyen cégek a SHOCart (ez volt Csehszlovákia első térképész magáncége, 1990-ben alapította Jiři Šumbera és Bob Háj), a Nord, az LRmapy, a KARTstudio és az OMPHALE. Az első számítógéppel készített cseh térképet, ami egy francia terepet ábrázolt 1991-ben a SHOCart készítette. Az első csehszlovák, számítógéppel készült térkép a Zlínské paseky (készítette: SHOCart) volt. Regionális versenyen először a Pivovar nevű térképet (készítette: Nord Service Opava) használták 1992. 04. 12-én. Jelenleg kevés kivételtől eltekintve minden térkép OCAD programmal készül mind Csehországban, mind Szlovákiában. Az első CMYK technikával nyomtatott térkép az 1995-ben készült Kobylanec volt (készítette: KARTstudio).
Az 1990-es évek legelején a pardubicei Miloš Broulík létrehozta a csehszlovák térképek adatbázisát, ami 1968 óta több mint 2000 térképet tartalmazott. A prágai Jaroslav Kuchař 1996-98-ban hozta létre saját archívumát, és kicsivel később a brnoi Zdeněk Lenhart a szövetségi gyűjteményt, ami a zlíni Tájfutó Történeti Múzeum része (93. ábra). 1999 januárjában a gyűjteményben mintegy 2800 térkép volt. A múzeum elérthető az interneten, illetve a térképgyűjtemény kapható CD-n is (külön a cseh és a szlovák).
Napjainkban Csehországban és Szlovákiában évente több, mint 100 térkép jelenik, esetenként 3000-5000 példányban. A legtöbb új térkép, 132 darab 1988-ban jelent meg. Csehországban eddig a legtöbb térképet a TJ Jičín (több, mint 130 db), a Nový Bor (több, mint 80) és az Ostroj Opava (70) készítette.

Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőoldalára!