4.4.3 Észtország
A Szovjetunión belül a balti köztársaságokban volt a legfejlettebb a tájfutás, ezen belül is az itt tárgyalandó Észtországban. Itt kezdődött el a tájfutás még az első Észt Köztársaság idején, 1926-ban, és mindvégig itt volt a legfejlettebb. Észtországban már a hetvenes évek közepén skandináv típusú, színes tájfutó térképek jelentek meg, míg a Szovjetunió más részein (Lettország, Leningrádi Kerület, Kazahsztán stb.) ekkor még mindig csak fekete-fehér fotózott térképeket használtak (79, 80, 81, 82, 83, 84, 85, 86, 87. ábra).
1968-ban észt tájfutók Finnországban jártak, és ott kipróbálták a VB-k új térképtípusát a solvallai gyakorlópályán. Ez az esemény Észtországban robbanásszerű forradalomhoz vezetett a tájfutó térképek terén. Az addig ilyen-olyan alapokon létrehozott, egyéni jelkulcsú térképeket egyszer csak felváltották az akkori kor skandináv típusú térképei. A javítás ettől kezdve minden térképi elemre kiterjedt, és a részletgazdagság is nagymértékben nőtt. Az 1:10 000-es méretarány is megjelent. 1969-ben jelent meg a Liivában tartott tartui bajnokságon az első domborzatában teljesen javított, fekete-fehér fotótérkép, ami finom elemeket, kis határkupacokat és mocsarat is ábrázolt. Ugyanebben az évben Ala-Looga térképe esetén a kis dombokat és gödröket vesszőkkel és pontokkal ábrázolták. Szintén 1969-ben jeletek meg az első terepen javított, színes tájfutó térképek is: Puka (Avo Saue munkája) és Kääriku (Arne Kivistiktől). 1969 augusztusában rendezték az első versenyt 1:10 000-es térképpel (Ruila). 1971-ben jelentek meg az első 1:20 000-es, kiemelkedő minőségű térképek. Az első 1:16 667-es méretarányú térkép 1973-ban jelent meg (Ruusmäel – Vello Viirsalu és Arno Huik munkája).
1972-ben volt az első kísérlet Észtországban, hogy színes térképet készítsenek. Ekkor a Tartui Egyetem rotaprint nyomdagépén állítottak elő speciális tájfutó térképet kétszínnyomással (Arne Kivistik Soinaste térképét).
1972-től 1:20 000-es méretarányt használtak. Az első színes, 1:15 000-es térkép 1973-ban jelent meg (Vääna-Joesuu), az első színes, 1:10 000-es térkép pedig 1975-ben (Nelijärve). 1973 után már nem használtak többé fekete-fehér térképet.
Az észt térképek ezek után a közelség miatt is skandináv stílusban készültek, és mindig az aktuális IOF előírásokat követték. A kilencvenes években itt is teret nyert az OCAD használata, napjainkban minden térkép ezzel a programmal készül. A térképeket a klubok helyesbítik, majdnem minden klubnak van legalább 4-5 szinte új térképe. A változásokat gyakran felülvizsgálják, az edzéstérképeket pedig közvetlenül fájlból nyomtatják ki, ha van rá lehetőség, így az edzések mindig a legaktuálisabb térképen zajlik. (Személyesen az OK Voru edzésén vettem részt, ahol ilyen, nagyon jó minőségben nyomtatott térképen futhattam, az egyetlen zavaró dolog csak az volt, hogy az északvonalak véletlenül lemaradtak róla. – 88. ábra)
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőoldalára!
