4.2.3 Észtország
1958. június 15-én tartották Viiratsiban az első, háború utáni egyéni versenyt. Ekkor nem volt minden pont rárajzolva a térképre, azokat írásbeli utasítás alapján kellett bemérni. A térképek titkosítva voltak a Szovjetunióban ezért a versenyt egy háború előtti iskolai atlasz 1:100 000-es méretarányú térképén rendezték. A sportág mégis népszerű lett, és 1959. szeptember 27-én Nelijärvében már meg is rendezték az első Észt OB-t. Ezen a versenyen 1:50 000-es méretarányú, szintvonal nélküli, mezőgazdasági térképet használtak. A domborzat hiányát úgy igyekeztek kiküszöbölni, hogy a térképre a cári idők térképeinek átrajzolt domborzatát tartalmazó pauszt ragasztottak. A mezőgazdasági térképek nemcsak a domborzatot nem ábrázolták, hanem a síkrajzuk is nagyon elavult volt, az is előfordult, hogy aszfaltutakat sem ábrázoltak. Néha használtak eredeti orosz katonai térképeket is, ami nem kis kockázatot jelentett akkoriban. Az eddig leírtakból látszik, hogy Észtországban is a kezdetekben rendkívül különböző színvonalú térképek álltak rendelkezésre.
1962-ben jelent meg a Lehtse nevű térkép, az első terepen javított észt térkép. 1:25 000-es mezőgazdasági térkép alapján készült úgy, hogy az alapot 1:10 000-esre nagyították, kijavították, majd a végeredményt fotóeljárással ismét az eredeti méretarányra lekicsinyítették.
A következő mérföldkövet az 1965-ben megjelent Siimusti térkép jelentette, ami 5 hónap alatt készült el. Ebben az esetben a háború előtti, 1:50 000-es katonai térképet nagyították fel 1:25 000-es méretarányúra, és ezen berajzolták a pontok környékén és a várható útvonalakon az utóbbi 30 évben bekövetkezett változásokat. A bozótostól való jobb elkülöníthetőség érdekében az erdőt sötétebbre színezték. A domborzat rajzához ekkor még nem nyúltak hozzá, azt csak 1966-ban a Valgjärve térképnél módosították először.
Az első speciális tájfutó térkép az Ardu volt, amit 1967. 07 02-án, az első Észt–Finn Közös Bajnokságon használtak. Ez a térkép 1:10 000-es erdészeti és 1:42 000-es cári katonai térképek alapján készült. Az erdészeti térképet tájfutó jelekkel rávitték a felnagyított cári térképre, majd az újra lekicsinyített végeredmény 1:25 000-es lett. A domborzatot a cári térképről vették át. A pontok környékén terepi bejárással javították tovább a térképet.
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőoldalára!