3.1 A tájfutó térképek méretarányai, alapszintköze
A tájfutó térkép a közepes méretarányú topográfiai térképek közé tartozik. A szabványos méretarány az 1:15 000-es, amit a nemzetközi jelkulcs is előír. Ez azt jelenti, hogy elméletileg klasszikus távú tájfutó világversenyt csak ilyen méretarányú térképen lehet rendezni.
Korábban, a tájfutás kialakulásának hajnalán még az 1:100 000-es térképek sem voltak ritkák, majd később a pontosság és a részletesség növekedésével, az egyenlő feltételek és az olvashatóság érdekében a méretarány növekedett, először 1:50 000-re, majd 1:25 000-re, 1:20 000-re és végül a ma használatos 1:15 000-re.
Napjainkban elterjedt méretarány az 1:10 000–es is; az ilyen térképeken általában sprintversenyeket rendeznek, vagy a kis részletek jobb olvashatósága miatt a szenior és a gyerek kategóriákban alkalmazzák őket. Normál távú versenyeken az ilyen méretarányú használata nem szerencsés, mert a hosszabb átmenetek nem áttekinthetők (1 km = 10 cm!). Ez volt a fő érve az IOF Térkép Bizottságának is, amikor nemzetközi szabványnak a fentebb már említett 1:15 000-es méretarányt fogadta el.
A 2000-ben megjelent új IOF jelkulcs (az ún. ISOM 2000 – International Specification for Orienteering Maps 2000) pedig egyértelműen kijelenti, hogy azok a területek, amelyek nem ábrázolhatóak olvashatóan 1:15 000-es méretarányban, nem alkalmasak nemzetközi tájfutóversenyek rendezésére. Ezenkívül megerősítette a korábbi, 1990-es jelkulcs azon előírását, hogy az 1:10 000-es térkép csupán az 1:15 000-es egyszerű nagyítása lehet, vagyis nem lehet részletgazdagabb annál, csupán a jelméretek növekednek. A Bizottság ajánlása szerint a könnyebb kezelhetőség érdekében a papírméretet is kívánatos A3-ban (42 cm x 29,7 cm) maximálni.
A szabványos alapszintköz 5m. Sík területeken 2,5m is használható. Egy térképen csak egyféle alapszintköz használata megengedett.
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőoldalára!