3.2 A tájfutó térképek tartalma
A tájfutó térképnek tartalmaznia kell minden objektumot, ami befolyásolhatja az útvonalválasztást és a tájékozódást. Minden, ami akadályozza vagy segíti a gyors haladást, alapvető információ: sziklafalak, vízfolyások, úthálózat, a növényzet sűrűsége stb. A 4 fokozattal (fehér, illetve 3 zöld fokozat) ábrázolt futhatóság segíti a versenyzőt a helyes útvonal kiválasztásában.
Minden tereptárgyat, ami egyértelműen azonosítható a terepen, és ezáltal segíti a tájékozódást (sziklák, vizek, domborzat, gödrök, jelleghatár, mesterséges objektumok) a lehetőségekhez mérten ábrázolni kell.
Mindezek mellett generalizálásra is szükség van a másik fő szempont, az olvashatóság megőrzése érdekében. Az általánosítás eszközei közül az eltolás csak kevéssé alkalmazható a térképtől megkövetelt viszonylag nagy pontosság miatt, amiről a későbbiekben még szó lesz. A generalizáltság mértéke az egész térképen egységes kell, hogy legyen, mert különben a térkép zavaróan egyenetlen lesz, ami tévedésekre adhat okot, és az egyenlő feltételek ezáltal sérülnének.
Régebben, egészen a 70-es évek elejéig a tájfutó térképek jóval egyszerűbbek voltak, mint manapság. Lényegében a tájékozódási feladatok iránti igény kényszerítette ki azt, hogy újabb és újabb terepi részleteket is ábrázoljon a térkép (pl. jellegzetes fa, rókavár, gödör stb.), és ne csak az úthálózat, a domborzat és a növényzet jellegzetes vonásait. A tájfutó térképek részletességének megnövekedése az olvashatóság fenntartása miatt aztán szükségképpen együtt járt a méretarány megnövekedésével.
Napjainkban egy tájfutó térkép a következő elemeket ábrázolja:
- Domborzat: a felszín alakját és a magasságkülönbségeket szintvonalakkal ábrázolják. Az abszolút magasság szerepe kisebb a relatívénál: a tájfutó térképek arra törekednek, hogy a szomszédos tereptárgyak relatív magasságát minél jobban kifejezzék, akár az abszolút magasságtól való kismértékű (legfeljebb az alapszintköz negyedével) eltérés árán is. A kisebb idomokat és pontszerű domborzati objektumokat (gödör, rókavár, hangyaboly stb.) is ábrázolják. A domborzati elemek barna színnel jelennek meg a tájfutó térképeken.
- Sziklaalakzatok: az olyan áthatolhatatlan, esetleg veszélyes akadályok, mint egy magas sziklafal alapvető információ az útvonalválasztásnál. A köves-sziklás területek szintén lassítják a haladást. A sziklák és kövek jól használhatók a tájékozódásnál és az ellenőrzőpontok elhelyezésénél is. A sziklaalakzatokat fekete színnel jelölik.
- Vízrajz: az áthatolhatatlan vizek és mocsarak ábrázolása szintén nagyon fontos az útvonalválasztásban. A kisebb vízrajzi tereptárgyak alkalmasak a tájékozódás segítésére és ellenőrzőpontok elhelyezésére is. A vízrajzhoz tartozik a speciális, vízhez kötött növényzet ábrázolása is (mocsár). A vízrajzi elemeket kék színnel ábrázolják, és jól kombinálható a növényzeti jelekkel (pl. nyílt mocsár).
- Növényzet: három szín (fehér, sárga, zöld), és ezek kombinációi, ill. fokozatai ábrázolják a növényzetet. A nyílt területeket jelölik sárgával, és ennek osztályozásával főleg a láthatóságot ábrázolják (nyílt mező, ligetes stb.), de raszterrel megkülönböztetnek ún. durva, nyílt területet (pl. irtás), ahol a jó láthatóság mellett a futhatóság erősen lecsökken. A nehezen leküzdhető növényzet ábrázolása fontos az útvonalválasztásnál. Az egyértelmű növényzethatárok, tisztások és kisebb bozótfoltok értékesek mind a tájékozódásnál, mind pedig a pontelhelyezésnél. A jó láthatóságú, ám lassabban futható, aljnövényzetes helyeket zöld vonalraszterrel ábrázolják (két fokozattal), és ez a jel nem kombinálható a zöld fokozatokkal.
- Síkrajz, mesterséges tereptárgyak: a részletesen osztályozott út- és nyiladék hálózat képezi a térkép vázát. Az ösvények osztályozásánál nemcsak annak szélességére, hanem a terepen való láthatóságára is tekintettel vannak. A falak és kerítések egyértelmű támpontot biztosítanak a tájékozódásban. Áthatolhatóságuk fontos információ. Az egyéb mesterséges tereptárgyak (magasles, sózó, vadetető, villanyoszlop, határkaró stb.) is értékesek a tájékozódásban és a pontelhelyezésben. A síkrajzi elemek fekete színűek.
- Egyéb elemek: legfontosabb ezek közül a mágneses északi irányt jelölő párhuzamos északvonalak, amiket kék vagy fekete színnel ábrázolnak. Egymástól való távolságuk a térképen 500 méternek felel meg a valóságban. Az egyéb jelekhez tartoznak még a pálya felülnyomás jelei (rajt, ellenőrzőpont, cél, szalagozott útszakasz, tiltott terület stb.). Ezek színe hivatalosan magenta (bíbor).
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőoldalára!