2. A TÁJÉKOZÓDÁSI FUTÁS BEMUTATÁSA
A tájékozódási futás olyan sport, ami – a városi parktájfutó versenyektől eltekintve – a természetben zajlik. Praktikus okokból rövidített neve tájfutás, és dolgozatomban a továbbiakban én is ezt az elnevezést fogom használni.
Ebben a sportban a versenyzőnek csupán térkép és iránytű (tájoló) használatával a lehető legrövidebb időn belül kell teljesítenie egy adott versenytávot (pályát), miközben meghatározott sorrendben ellenőrzőpontokat kell érintenie. Az ellenőrzőpontok közötti útvonal megválasztása tetszőleges, éppen ezért a versenytávot légvonalban adják meg. A futónak arra kell törekednie, hogy a számára optimális (leggyorsabb) úton teljesítse az egyes ellenőrző pontok közötti szakaszokat (átmeneteket). Ez az optimális útvonal egyrészt függ a terep tulajdonságaitól, másrészt viszont a versenyző fizikai, tájékozódási és mentális képességeitől is. Például aki kevésbé jól tájékozódik, annak esetleg gyorsabb lehet egy átmenetet ha kerülővel is, de úton futva teljesíteni, mint a rövidebb, de esetleg jóval bizonytalanabb rövidítést, átvágást választani. A térkép a terep tulajdonságait (futhatóság, meredekség stb.), annak összetevőit mutatja meg (domborzat, növényzeti fedettség, úthálózat, magasles, sziklafal stb.), segítve ezzel egyrészt az útvonalválasztást, másrészt pedig a választott útvonal hibátlan végrehajtását (tájékozódást).
A tájékozódási sportnak az idők folyamán több ága alakult ki, ezek időrendi sorrendben: tájfutás (angol elnevezése Foot-O), sítájfutás (Ski-O), tájkerékpározás (MTB-O), a kerekesszékes tájékozódás (Trail-O) és a legutóbbi időkben nálunk a lovas tájékozódás. Ezek mindegyike külön-külön térképtípust igényel, amik némileg eltérnek egymástól, hiszen különböző szempontok érvényesülnek az útvonalválasztásban (pl. a tájfutáson kívül a többi szakág leginkább csak az úthálózatot használja, így ott csak az utak járhatósága és a domborzati viszonyok az igazán fontosak). Dolgozatomban elsősorban a tájfutó térképekről fogok írni, és csak megemlítem az egyéb szakágak térképeit, mert lényegében azok a tájfutó térképekre épülnek (általában felülnyomott utak vagy azok számítógépes átkategorizálásával).
Mint az eddig leírtakból is kitűnik, a térkép a tájfutás elengedhetetlen kelléke, a térkép minősége pedig jelentős hatással van az időeredményre. Gyengébb minőségű, pontatlanabb térképek esetén megnő a szerencse szerepe, amit feltétlenül kerülni kell, hiszen a verseny célja az egyenlő feltételek melletti legpontosabb tájékozódás, lehetőleg minél nagyobb futósebesség mellett.
A tájfutás nemzetközi szervezete a Nemzetközi Tájékozódási Futó Szövetség (International Orienteering Federation), amit 1961. május 22-én Koppenhágában alapítottak meg. A 10 alapító tagállam Bulgária, Csehszlovákia, Dánia, Finnország, Magyarország, NDK, NSZK, Norvégia, Svédország és Svájc voltak.
Az IOF Térkép Bizottsága 1965-ben alakult norvég kezdeményezésre, az első hivatalos nemzetközi jelkulcs hosszas egyeztetések után végül 1969-ben látott napvilágot.
Az alábbiakban röviden bemutatom a tájfutó térképek általános tulajdonságait.
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőoldalára!