1. BEVEZETÉS
Abban a döntésben, hogy diplomamunkám témájául a tájékozódási futó térképek történetét választottam, az játszotta a legfőbb szerepet, hogy ezt a sportágat űzöm, és végül is érdeklődésemet a térképek és a térképészet iránt legelőször ezek a térképek keltették fel.
Korábban, amikor térképhasználóként, ám a térképkészítés szempontjából még laikusként tekintettem ezekre a térképekre, fel sem merült bennem, hogy vajon miért is úgy néznek ki ezek a térképek, mint amilyeneknek megismertem őket, és nehezen tudtam volna elképzelni, hogy akár másmilyenek is lehetnének.
Idővel azonban érdekelni kezdett, hogy hogyan és miképpen alakult is ki ez a speciális térképtípus, ami – mint az a későbbiekben majd kiderül – részletességében, jelkulcsának kiforrottságában, és – meg merem kockáztatni – pontosságában minden más hasonló méretarányú térképészeti ábrázolásformát felülmúl.
Diplomamunkám elején röviden bemutatom a tájékozódási futást, mint sportot, valamint szólok a tájékozódási futó térképek általános vonásairól, és a velük szemben támasztott követelményekről. Ezek a követelmények természetesen az idők folyamán sokat változtak, és reményeim szerint dolgozatomban némiképp sikerül majd ezt is megvilágítanom.
A dolgozat további részében igyekszem átfogó, nemzetközi képet nyújtani a tájfutó térképek történetéről, kezdve egészen a hőskortól – az 1890-es évektől – a számítógép segítségével készített tájfutó térképekig. Diplomamunkámnak nem célja a jelkulcsok változásának felsorolásszerű, tételes elemzése, ezt a témát csak a szükséges mértékben fogom érinteni.
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőoldalára!