6.2. A helyesbítés lépései

Terepbejárás: A terepi helyesbítés megkezdése előtt be kell járni az egész területet a generalizálási alapelvek meghatározásához. Ez különösen akkor fontos, ha több helyesbítő is dolgozik egy térképen (lásd 4.6.2.).
A térkép egységességének érdekében meg kell határoznunk, hogy az adott területen mekkora méretű tereptárgyakat tekinthetünk jellegzetesnek, és ezt az egész térképen egységesen kell alkalmaznunk. Az apró objektumok időigényes bemérése a térkép egy részén teljesen felesleges lehet, ha egy másik részen a jóval nagyobb objektumok miatt teljesen jellegtelenek az ilyen méretűek. Viszonylag kis tereptárgyak is ábrázolhatók olyan terepeken, ahol semmi más objektum nem található, de mindig tartsuk szem előtt, hogy a térképen feltüntetett bármely objektum könnyen és biztosan azonosítható legyen annak a futónak is, aki életében most jár ezen a területen először (lásd az IOF jelkulcs minimális méreteit).

A terület feldarabolása: Az egy helyesbítőnek kiadott terület általában túl nagy ahhoz, hogy egyszerre áttekinthető legyen, ezért ezt kisebb munkaegységekre daraboljuk, a könnyebb áttekinthetőség érdekében. A terület feldarabolásának a szokásos alapja általában az úthálózat.
Jó alaptérkép esetén (légifotókiértékelés) ez a hálózat már teljes. Ha nem így van, akkor első lépésként a hiányzó utakat be kell mérnünk. Természetesen minden átvett objektumot is ellenőriznünk kell, mielőtt a többi objektumot ezekről bemérjük. Általában olyan kis egységekre daraboljuk a területet, hogy egy egységet már egyetlen út se osszon ketté. Ha az úthálózat nem elég sűrű, más vonalas objektumok használhatók fel határvonalnak (kerítés, elektromos vezeték, jelleghatár, patak…). A munka pontos menete egyénenként változhat, csupán a rendszeresség az alapvető fontosságú. Ha azzal kezdjük egy terület felmérését, hogy keresztül-kasul járkálunk minden előzetes koncepció nélkül, sohasem kapunk használható végeredményt, és csak az időnket vesztegetjük.
Előfordul az is (s ez Magyarországon elég gyakori), hogy az alaptérkép annyira rossz, hogy nem tudunk elég sűrűn fix pontokat beazonosítani. Ennek lehet a túl kis méretarányú topográfiai térképről (1:25 000; 1:50 000) való nagyítás az oka, de lehet az is, hogy az adott területen egyszerűen túl kevés a markáns mesterséges tereptárgy. Ilyen esetben a fellelhető fix pontok felhasználásával először egy elsőrendű (átfogó) hálózatot kell készíteni, ami esetleg több helyesbítő területét is érinti. Ebben az esetben még fokozottabban együtt kell működnünk a szomszédos helyesbítőkkel.

A határvonal kidolgozása: Miután a területünkből leválasztottunk egy olyan kis részt, ami jól hasznosítható vonalas objektumokkal tovább már nem osztható, és könnyen áttekinthető, megkezdhetjük a határvonalak mentén elhelyezkedő tereptárgyak felmérését. Szisztematikusan körbehaladunk a határvonalon és bemérjük a keresztező vonalas objektumokat (növényzeti határok, idomváz vonalai stb.) és azok irányát, valamint a határról látható egyéb objektumokat (esetleg csak irányt mérünk rájuk, minél több pontról). Ezzel egy időben végezzük el a szintvonal-keresztezések ellenőrzését a magasság becslésével, - ha nincs valamilyen nyilvánvaló hiba az alaptérkép domborzatában. Ezzel az eljárással biztosítjuk a megfelelő számú ismert pontot a terület belsejének pontos kitöltéseihez.

A vonalas objektumok kidolgozása: A határvonal kidolgozása után számos megkezdett vonal és irány lesz a területünkön. A határvonalról induló objektumokkal kezdve felmérjük az összes vonalas objektumot, eközben ugyanúgy, mint a határvonal kidolgozásánál az összes látható egyéb objektumot bemérjük, (vagy legalábbis irányt mérünk rá). Ezek lehetnek pontok, (szikla gödör, kúp stb.) újabb vonalak (növényzeti határok, völgy, gerinc) vagy kis területek, amiket szintén pontokként kezelünk. A vonalas tereptárgyak közti területek rohamosan csökkenek.

Pontszerű objektumokkal való feltöltés: Ha a vonalas objektumokat befejeztük, először a köztük lévő területet szisztematikusan bejárjuk, hogy megtaláljuk a felveendő objektumokat. Ekkor osztályozzuk véglegesen a felfedezett tereptárgyakat. Ha terület elég kicsi, és a láthatóság jó, a legtöbb objektumot már a vonalas tereptárgyak felvételénél észrevettük, esetleg már be is mértük. Azonban minden esetben ellenőrizni kell, nehogy valami lemaradjon, ami esetleg csak közelről látható (pl.: gödrök). Egy kis szerencsével ezeket az objektumokat könnyen hozzámérhetjük más, már bemért objektumokhoz.

A szintvonalrajz kidolgozása: Jó minőségű légifotó kiértékelés esetén a domborzat jól azonosítható pontjai akár más objektumok beméréséhez kiinduló pontul is felhasználhatóak.
Egészen más a helyzet topográfiai térkép használatakor. Ilyenkor jóval egyszerűbb előbb minden egyéb objektumot bemérni (természetesen az idomvázat is), és csak ezután, a bemért objektumokhoz viszonyítva kirajzolni a szintvonalakat. Ügyeljünk a szintvonalak és az egyéb objektumok közötti helyes viszonyra.

A növényzet osztályozása: A növényzet jellemző pontjai már az előző lépésekben fel lettek mérve, most már csak osztályoznunk kell őket. A növényzet határozatlan átmeneteit legjobb utolsónak hagyni, amikor már a többi objektumokhoz viszonyítva becslés alapján is megrajzolhatjuk azokat.
A növényzetábrázolás a helyesbítés legszubjektívebb része. A korrekt osztályozáshoz elengedhetetlenül szükséges keresztülmennünk a bozótfoltokon is, hogy megtapasztaljuk a futhatóságukat. A határvonalak sokszor jóval nehezebben leküzdhetők, mint a belsejük.

Speciális problémák: Sokszor találkozhatunk olyan területekkel, ahol nincs elég objektum a terület kellően kis átlátható részekre való bontásához, és a határvonalakon sincs elég sűrűn egyértelműen beazonosítható pont. Ilyenkor érdemes az utakon és az egyéb mérési vonalakon, alkalmas helyeken valamilyen jól azonosítható jelet elhelyezni (színes szigetelőszalag, WC papír stb.), és ezeket a terepmunkán is jelölni. A méréseinket ezentúl ezekről a pontokról is indíthat-juk, jelentősen csökkentve ezáltal a mérési távolságokat.




Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőoldalára!