3.4.1 Jelkartogramok

A területre vonatkozó abszolút értékek jelek segítségével történő ábrázolása Franciaországban kezdődött, ahol Playfair módszere, az objektumnagysággal arányos, területre vonatkozó diagramok használata nagy érdeklődést váltott ki. Mégis, a közigazgatási határokat tartalmazó háttértérképeken csak fél évszázaddal később jelentek meg a gazdasági adatokat szemléltető kördiagramok.
Itt is az úttörők közé számít Charles Joseph Minard, aki az 1830-as években kezdett intenzíven foglalkozni a gazdaságföldrajz kérdéseivel. Minard szalagkartogramjai mellett első ízben alkalmazta a jelkartogramot is. Térképe a francia megyék hússzállításairól a párizsi piacra 1858-ban jelent meg. Ezen a területre vonatkozó abszolút értékeket különböző nagyságú körökkel ábrázolta, amelyeket a három szállított húsféleségnek (marha, borjú, birka) megfelelelő arányban osztott tovább. Módszere ezért már kartodiagramnak tekinthető, míg 1859-ben kiadott, a francia kikötők forgalmát ábrázoló térképe, amelyen szintén osztott körök találhatóak, inkább a diagrammódszerhez áll közelebb. Mindkét térképe kézi festésű litográfia. Minard 1861-ben kiadott munkája a statisztikai adatok rajzi ábrázolásának előnyeiről, a "Des tableux graphiques et des cartes figuratives", az első összefoglaló mű, amely táblázatokkal mutatja be a kartográfiai újításokat. Értekezésében különösen kiemelte a grafikus módszer jelentőségét a szemléltetésben.
A XIX. század második felére a területarányos jelek alkalmazása általánosan ismertté vált az objektumok nagyságának érzékeltetésére, főként körök és négyzetek formájában. Ezek Franciaországban a nagyközönség számára készített statisztikai publikációkban is gyakran szerepeltek.
A XVIII. századi olasz szerzők, mint például Gregorio Fontana (1735-1803) által kidolgozott polárkoordináta-módszert Funkhouser szerint szintén Franciaországban használták először a kartográfiában. Léon Lalanne az izovonalak és nomogramok mellett ezzel a módszerrel szerkesztett széldiagramot 1845-ben. Példáját hazájában sokan követték, elsősorban a ritmikus jelenségek, vagy a fejlődés ábrázolására alkalmazták a poláris koordinátákat.




Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!