2.1 A minőséget kifejező pont, vonal és felületi jelek

A XVI. században megjelenő, méréseken alapuló regionális térképek jelentős változást hoztak a térképi jelek alkalmazása terén. A középkorban használatos képszerű ábrázolást ezeken váltotta fel a mai értelemben vett egyezményes jelekkel való kifejezésmód. A topográfiai térképek fejlődésének története azonban érdekes módon azt mutatja, hogy ha egyedi esetben nem is, de általánosan és fogalmilag a szimbólumokkal való ábrázolás megelőzi a képszerű térképeket (27). Harvey a topográfiai térképekről írt monográfiájában javasolja a fejlődés egy olyan felfogását, mely a szimbólumoktól a képszerű ábrázoláson keresztül vezet a méretarányos ábrázolásig, a topográfiai térképig. A néprajzi és történeti anyagon kívül érvelésében rámutat a párhuzamra, amely a táj ábrázolásánál az egyéni és a társadalmi fejlettségi szintek között fennáll. A hegyek rajza az életkor előrehaladásával tendenciájában hasonló fejlődés képét mutatja: a gyermekek jelábrázolása után az oldalnézeti képszerű, majd a felülnézeti méretarányos ábrázolások következnek (28).
A középkor kevés számú, de nagyon változatos összetételű térképállománya számos ábrázolási módszer együttes használatát dokumentálja. Az antikvitásból örökölt alaprajzi elemek mellett a képszerű ábrázolás a középkor vége felé általánossá vált, a grafikus formában kifejezett valóságos és eszmei tartalmak gazdagították a rajzi lehetőségeket. Az egyezményes jelek felé való fejlődést előlegezi például a térképeken gyakran látható távlati városábrázolás, amely számos esetben művészi konvenció csupán, hiszen a valóságos látképhez semmi köze. (66. ábra) A térképkészítők máskor valóságos tájakat is ábrázoltak képszerű térképeiken, kihasználva a grafikus kifejezésmód lehetőségeit. A XVI. századtól ez a hagyomány összefonódik az ókori geográfiától örökölt alaprajzi hagyománnyal, amely kevésbé szemléletes ugyan, de a térbeli viszonyokat geometriailag helyesen, felülnézetben képezi le.
A tájat egységes méretarányban, mérések alapján ábrázoló korográfiai térképeken egységessé válnak a jelek, a fejlődés az oldalnézeti jelektől az alaprajzi jelek felé halad. A korai regionális térképek, mint például Philipp Apian (1531-1589) Ingolstadtban 1568-ban kiadott "Bairische Landtafeln" című munkája, változatos jelekkel mutatják az ipari és gazdasági telephelyeket, üveghutákat, sólepárlókat, bányákat. (68. ábra) Ezek a jelek szolgáltak alapul a későbbi tematikus térkép nominális adatainak ábrázolására használt jelmódszer kialakításához. (69. ábra)
A regionális térképek felületi jeleit, amelyek általában növényzettel való fedettséget, terepjelleget mutattak (szőlő, erdő, mocsár), a későbbiekben átvették a tematikus térképek is a felületi elterjedést bemutató objektumok ábrázolására. (65. ábra, 67. ábra)
A különféle megjelenésű vonalak, amelyek a közlekedési útvonalak vagy a politikai határok jelölésére terjedtek el, szintén átkerültek a tematikus kartográfia grafikus fegyvertárába. Rendelkezésre állt még az általános térképeken már szintén jól ismert módszer is, a különböző megírások használata. (73. ábra)
A települések, területek, folyók nevei mellett olykor a korai térképeken is találunk tematikus megírásokat, például a Magyarországot ábrázoló első ismert, részletes országábrázoláson, az 1528-ban Ingolstadtban nyomtatott Lázár-térképen. A földrajzi tartalom mellett a térképen megtaláljuk a mohácsi csata megírással kiegészített ábrázolását, valamint a római császár, Traianus hídját. Ez utóbbi esetében korabeli forrásból tudjuk, hogy a történelmi érdeklődésű munkatársak egyike a földrajzi térképet használta fel a történelmi információ bemutatására, vagyis klasszikus értelemben alkalmazta a tematikus térkép szerkesztésének alapelvét ebben az egyedi esetben. (70. ábra)
Az említett módszerek és rajzi megoldások a XVIII. század elején már viszonylag széles körben ismertek voltak a tematikus kartográfiában, a jeleket először a különféle minőségek ábrázolására használták. A jelenségek elterjedését bemutató korai tematikus térképekre példa Gottfried Henschel 1741-es nyelvelterjedési térképe (29), amely pontozott vonallal határolt színes felületekkel mutatja be a nyelvterületeket, az írott nyelvet pedig a legismertebb imádság, a "Miatyánk" első sorának a megfelelő felületen elhelyezett megírása reprezentálja (pl. "Mi Alyanc kivagy az mennyekben."). Christopher Packe (1686-1749) angol orvos Kent grófságról készített 1743-ban egy tematikus - általa "Philosophico-Chorographical"-nak nevezett - térképet, melyen az emberi keringési rendszer mintájára ábrázolta a domborzatot és a vizeket. A korai geológiai-geognosztikai térképezés úttörői a francia Jean Étienne Guettard (1715-1786) és Philippe Buache (1700-1773), akik mineralógiai térképeiken a felületi színezés mellett közel ötven, különböző kőzet- és ásványjelet alkalmaztak. Nagyszámú jelet találunk Wilhelm Crome (1753-1833) 1782-es gazdasági térképén is (30), amely a későbbiekben számos térképkészítőnek szolgált példaként. (72. ábra)
A XVIII. század első felére a térképészetben alkalmazott jelek egyezményessé váltak, s noha még őrizték képszerű jellegüket, a domborzattól eltekintve már általánosan alkalmasak voltak a földfelszín bármely részének ábrázolására. A jelek képszerűségének helyébe a jelek geometriai elrendezéséből adódó képszerűség lépett, ahogyan ezt például Matthäus Seutter (1678-1756) augsburgi térképkiadó térképjeleket bemutató fantáziatérképén látjuk (31). Seutter egy másik allegorikus munkája a szerelem "erődjének" bevételét mutatja be térképes formában, bizonyítékul, hogy a változatos térképjelek már absztrakt fogalmakat is szimbolizálhattak ebben az időben. (71. ábra, 74. ábra)
Hasonlóan régi hagyományokra tekint vissza a tematikus kartográfiában a kisebb-nagyobb viszony bemutatása, tehát a relatív értékek jelmódszerrel való ábrázolása is. Az értékviszonyt szubjektív módon választott, különböző nagyságú képszerű jelekkel szemléltették. Az értékek pontos, azaz mennyiségi információt összehasonlító ábrázolása azonban csak a XVIII. század végén, a felületi diagramok szerkesztési elveinek kidolgozása után vált lehetővé. (70. ábra)




Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!