4. A geostatisztika és a félvariogram (Füst A. 1997)
4.1. Geostatisztika

A geostatisztika, amely századunk ’50-es éveiben indult fejlődésnek, látszólag nem más, mint a matematikai statisztika alkalmazása földtani és bányászati feladatok megoldására.
A Szovjetunióban indult fejlődésnek mint a bányászati geometria egyik ága, majd a második világháború után Nyugat-Európában, elsősorban Franciaországban kezdték művelni.
Alaptételeit Kriege doktori disszertációja alapján Matheron professzor fektette le. A nyugati fejlesztési törekvések az ásványtelepek statisztikai modelljének meghatározására irányultak. A bányászati geometria és a geostatisztika művelése hazánkban Hoványi Lehel professzor munkásságával a ’60-as évek végén, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen kezdődött el, módszereinek alkalmazása a ’70-es évek végén a rézérc-, uránérc- és a bauxitbányászatban indult meg.
A geostatisztika tárgya és alapfeladata a következő: A geostatisztika segítségével hozzájuthatunk a földtani kutatási adatokban meglévő, de hagyományos módszerekkel nem – vagy csak nehezen – hozzáférhető többletinformációkhoz.
Ahhoz, hogy ezt a többletinformációt ki tudjuk nyerni az adathalmazból – és itt visszatérünk ahhoz a kezdő gondolathoz, hogy miért nem csupán a matematikai statisztika egyszerű földtani alkalmazása a geostatisztika –, szakember kell.
Ahogy Füst Antal írja a Geostatisztika című jegyzetben: „Az élet azonban naponta újabb problémákat vet fel, amelyek a szakirodalomban leírt módszerek speciális körülmények közötti alkalmazását, így átértékelését és továbbfejlesztését követelik meg.” Ha úgy vesszük, akkor most speciális körülmények között alkalmazzuk a geostatisztika módszereit, de tekinthetjük úgy is, hogy egy speciális ásványkincsnek, a víz különböző paramétereinek ábrázolására alkalmazzuk azt.


Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőoldalára!